100.fejezet - Család lettünk

Szerda óta itthon a Hosszú család. De ezt a mondatot sok-sok másik mondat előzte meg, kimondottak,kimondatlanok egyaránt.Nézzük, hogy is alakult az (a történet szempontjából fontos) pár nap,amelyről eddig nem volt alkalmam írni Nektek.

Július 14-én, csütörtökön bementünk a SOTE II.sz. klinikára reggel nyolcra, hogy a gyermekem faros fekvése okán befeküdjek és másnap,pénteken megműtsenek. Az állítólag állami protokoll ilyen esetben,faros babát nem engednek hüvelyi útra és jobban is teszik.

Ám, mielőtt kitöltöttük volna a papírokat, elküldtek CTG és UH vizsgálatokra, hogy kiderüljön,minden rendben van-e, tényleg úgy fekszik-e,és egyébként is... Én éreztem némi mozgást az utolsó héten is ,de meg sem fordult a fejemben az, hogy az én négy kilós lányom az utolsó héten még meg fog tudni fordulni. Pedig megfordult és mire a vizsgálatnak vége lett, már azt is tudtam, hogy fejtartásos, és a feje hatalmas, 101 mm az átmérője, 39 cm körben. A vizsgálatnak van egy olyan része, amit flowmetriának, áramlásvizsgálatnak neveznek, ezzel ellenőrzik, hogy a kicsi tápanyag, vér és egyéb ellátottsága megfelelő-e a köldökzsinóron keresztül. Ez az érték az én lányom esetében nem lett túl jó,így, bár fejjel volt előre, mégis befektettek a terhespatológiai osztályra.

Aki jót akar magának, ezt megpróbálja elkerülni. Borzasztó megterhelő két nap várt ott rám mind testileg, mind pedig lelkileg. A napi rutin részeként reggel 5:30-kor jött a nővér ébreszteni, hogy menjek CTG vizsgálatra, és a másik öt szobatársam, akik még bőven nem a szülés előtt szorosan voltak, éjfélig-egyig fent voltak, égő villannyal. Ablakot a 40 fokban sem lehetett nyitni,mert az ablak mellett feküdt egy kismama, aki már a sokadik babáját veszítette el és nem érhette huzat. Bár gondolom azért levegő érhette volna. Ha a nappali forróság után éjjel egy kicsit kinyitottam volna az ablakot, akkor meg az volt a baja, hogy bejönnek a bogarak, legyek, darazsak és megcsípik és elveszíti a kisbabáját. Úgyhogy a nyílások be voltak tapasztva, míg odakint 36 fok volt,bent nálunk tényleg úgy 40...

Szilárd ételt nem ehettem sem csütörtökön, sem pénteken, inni csak vizet ihattam, mert nem lehetett tudni, hogy melyik nap műtenek. Vagy egyáltalán mi lesz...műtenek-e.

A csütörtöki flowmetriát egy másik orvos is ellenőrizte, egy jobb UH géppel, ahol az orvos kifogástalan áramlást mért, viszont megerősítette, hogy ezt a fejet nem fogom tudni megszülni, nem engedné, és mivel reggel rossz lett az áramlás, ő nem is várna a műtéttel, aznap műtene.

Én csak utólag tudtam meg, hogy ő akkor már szólt is a szülőszobán, hogy álljanak le a műtétek és készüljenek a fogadásomra. Viszont erről engem elfelejtett értesíteni, így felkerültem a patológiára, hogy felvegyenek az osztályra.

Aznap ugyan nem volt már másik vizsgálat, de nekem ott kellett feküdnöm két krónikus hányó kismamával és ezzel a nővel, egész nap, fuldokoltam a melegtől, a bezártságtól,de legesleginkább a bizonytalanságtól, hogy ahány embert kerestem meg a kérdéseimmel, mindenki mást mondott, senki nem tudott semmit biztosan. Van egy olyan -számomra szintén nagyon furcsa és érthetetlen szabály- hogy az én ügyemben sem az orvosom, sem a szülésznőm, akik ismerik a helyzetem, nem dönthetnek. Az egyetlen, aki mindenben dönthet, az az ügyeletes osztályvezető, akinek tulajdonképp semmi fogalma rólam.

Pénteken megint volt áramlásvizsgálat, ami megint jó lett. Ahogy fogalmaztak, ez a kis eltérés még nem olyan nagy baj...de miért kell megvárni, hogy nagy baj legyen???

Ha valakinek döntenie kell, akkor az miért nem dönt? Ha úgy gondolja,megműt,miért nem teszi? Ha úgy, hogy szüljem meg hüvelyi úton, akkor miért engedi még tovább hordani, hogy még nagyobb legyen a fejecske?Miért nem indítjuk el?Miért nem történik már valami?-ilyen és ehhez nagyon hasonló kérdésekkel volt tele a fejem. És akárkit kérdeztem,mindenki azt mondta, igazam van, de nem illetékesek.

Az egyetlen ember, aki ebben a káoszban mellettem állt, Tündi volt, az én szülész-,barátnőm. Ő volt az, akit sírva felhívhattam, ha már úgy éreztem,megőrülök attól, hogy nem tudom,miért nem jó a kisbabám tápanyagellátása és ez miért csak engem zavar.Ő volt, aki mindenkinél lobbizni próbált az érdekemben, és nem Rajta múlt, hogy ez nem sikerült mindig.Azt hiszem, ezt sosem fogom tudni Neki meghálálni, igazi barát és támasz volt, és mindenkinek nagyon ajánlom, hogy válasszon olyan szülészt, akiben megbízik akkor is, ha császárra készül, mert nagyon sokat számít.Tündi nélkül nekem végem lett volna...