Ez a blog az én kis menedékem, az én második gyermekem, és nem szeretném a továbbiakban közszemlére tenni, hogy akárki ezen köszörülhesse a nyelvét. Sajnos amit reméltem, hogy erre nem lesz szükség, nem valósult meg, így zárt bloggá kell alakítanom a Tündérmesét.
Aki szeretne meghívót kapni hozzá, kérem, hogy a not@bad.hu e-mail címre jelezze, összesen 100 olvasót engedélyez a rendszer, így lesz, aki kimarad...
2012. március 30., péntek
2012. március 29., csütörtök
137.fejezet - Elmélkedés a világom jelen állásáról
Itt ülök a kanapén,az ölemben a laptop. Eszembe jut, hogy végig gondoljam, ki nekem a fontos kinek a véleménye számít, és önkéntelenül is oldalra pillantok, ahol a -lassan kilenc hónapos- lányom pelyhes kis feje lóg csak ki a puha paplan alól.
Odabent, a másik szobában a férjem alszik,ugyanígy.
Kint hallom,ahogyan süvít a szél, de a nap változatlanul süt.
Az állapotra,amiben lassan két éve élek, sokáig nem találtam a megfelelő szót. Aztán az unokatestvéremmel beszélgettem, amikor azt mondta, "kegyelem"-ben élnek. És rájöttem, mennyire igaza van. Ez tényleg egy kegyelmi állapot, egy kivételes, örömteli időszak, amit soha, egyetlen percre sem szabad természetesnek tekintenem.
A barátaimra gondolok, akik mellettem állnak, jóban-rosszban és elmosolyodom. Az sem természetes dolog, hogy ők mellettem állnak és néha munkás dolog az ilyen kapcsolatokat "megtartani", ahogyan minden más kapcsolatért, ezekért is meg kell dolgozni. Sokszor jobban is, hiszen mindent megérnek. Nem egy közülük már lassan 30 éve tart.
Az, hogy rólam ki mit gondol, ebből a békés menedékből kitekintve, amit az előbb említett család és az utóbb említett barátok alkotnak, lényegtelennek érzem. Azok véleménye, akik egyik "csoporthoz" sem tartoznak, hidegen hagy.
Volt olyan időszakom, amikor mindenkinek meg szerettem volna felelni, voltak olyan párkapcsolataim is, amik nem voltak igazak, hiszen tudtam, hogy másmilyennek szeretnének, mint amilyen vagyok. Ezeket a folyamatosan nyomasztó helyzeteket, az állandó aggódást nagyon fárasztó élményként éltem meg, mert nem volt egy nyugodt percem sem.Folyton attól féltem, mikor jönnek rá,hogy én valójában nem az vagyok, mint akinek ők szeretnének látni. Nem jobb annál és nem rosszabb, egyszerűen csak más.
Amikor megismertem Istvánt, mellette végre azt érezhettem, hogy belém lát és a valós énem ismerte meg, azt szerette meg és azzal szeretné leélni az életét. Hatalmas tehertől szabadított meg.
Ezért van, hogy az ő véleményére fokozottan adok.
De amikor valakik, akik nem is ismernek, vagy csak azt hiszik, hogy ismernek, pálcát törnek a fejem felett, azt nem veszem komolyan.
Én soha nem gondoltam magam különösebben bölcsnek. Ha valaki megkérdezte a véleményemet, elmondtam, de kérés nélkül nem oktattam senkit arról, hogy kéne intéznie az életét. Nem manipuláltam senkit soha, nem akartam átformálni, nem akartam álságos indokokkal a "magam oldalára" állítani. Akik mellettem állnak, önszántukból állnak ott.
Amikor valaki máshogyan gondolkodik, mint én, azt tiszteletben tartom, elfogadom, de nem csinálok belőle nagy ügyet, mert nem az a célom, hogy mindenki úgy gondolkodjon, ahogyan én szeretném. Unalmas egy világ lenne ez a számunkra, azt hiszem!:)
Senkit nem gondolok tökéletesnek -magamat sem, bár néhányan ezt hihetik- senkit nem gondolok jobban vagy rosszabbnak a másiknál. És nem is akarok megváltoztatni senkit.
Ez a blog sem azért jött létre, hogy tanácsokat osztogasson.
A tapasztalásaim gyűjteménye, a személyiségem lenyomata, mely itt teljesen őszinte lehet, és aki ezt örömmel veszi, annak ugyanolyan örömmel nyújtom át.
Nem szeretnék megtanítani senkit semmire, nem akarom felnyitni senki szemét, nem dolgom felhívni a figyelmét arra, hogy ez vagy az a leckéje, mert az élet majd megtanítja. Én hogy tehetném, amikor néha azt is nehéz megértenem, nekem mi az utam, nem hogy a másokéval foglalkozzam.
Ezért számomra a kritikusok munkája például olyan misztikus dolog. Biztosan vannak objektív szempontok, de a java szubjektív. Viszont most, hogy így végiggondoltam, rájöttem, hogy talán alapjaiban más az olyan ember személyisége, aki kritikusnak áll. Mert ehhez kell egy személyiség. Egy nálam semmivel sem jobb vagy rosszabb emberről ítéletet mondani a munkája alapján, olyan dolog, amihez gyomor kell.
Én nem venném a bátorságot hozzá, hogy "megmondó" legyek. Ehhez én kiskutya vagyok.
Bármikor kiállok önmagamért és a nekem fontosakért, de senkinek nem támadok neki önszántamból. Soha nem is tettem.
Ufonak érzem magam sokszor, manapság. Lehet, hogy az vagyok.
De vannak pillanatok az életemben, amiket már megtanultam észrevenni és amiket úgy értelmezek, hogy a számomra kijelölt úton járok. Ezt sem tudnám elkönyvelni, hogy jó-e vagy rossz, egyszerűen tudom, érzem, hogy most itt kell lennem, mert ez a dolgom.
És ez a felismerés boldoggá tesz.
Meg is puszilgatom a pelyhes kis bóbita fejet, mert közben kinyitotta csillag szemecskéit és kinyújtotta a husi kis karjait felém. Mennem kell.
Odabent, a másik szobában a férjem alszik,ugyanígy.
Kint hallom,ahogyan süvít a szél, de a nap változatlanul süt.
Az állapotra,amiben lassan két éve élek, sokáig nem találtam a megfelelő szót. Aztán az unokatestvéremmel beszélgettem, amikor azt mondta, "kegyelem"-ben élnek. És rájöttem, mennyire igaza van. Ez tényleg egy kegyelmi állapot, egy kivételes, örömteli időszak, amit soha, egyetlen percre sem szabad természetesnek tekintenem.
A barátaimra gondolok, akik mellettem állnak, jóban-rosszban és elmosolyodom. Az sem természetes dolog, hogy ők mellettem állnak és néha munkás dolog az ilyen kapcsolatokat "megtartani", ahogyan minden más kapcsolatért, ezekért is meg kell dolgozni. Sokszor jobban is, hiszen mindent megérnek. Nem egy közülük már lassan 30 éve tart.
Az, hogy rólam ki mit gondol, ebből a békés menedékből kitekintve, amit az előbb említett család és az utóbb említett barátok alkotnak, lényegtelennek érzem. Azok véleménye, akik egyik "csoporthoz" sem tartoznak, hidegen hagy.
Volt olyan időszakom, amikor mindenkinek meg szerettem volna felelni, voltak olyan párkapcsolataim is, amik nem voltak igazak, hiszen tudtam, hogy másmilyennek szeretnének, mint amilyen vagyok. Ezeket a folyamatosan nyomasztó helyzeteket, az állandó aggódást nagyon fárasztó élményként éltem meg, mert nem volt egy nyugodt percem sem.Folyton attól féltem, mikor jönnek rá,hogy én valójában nem az vagyok, mint akinek ők szeretnének látni. Nem jobb annál és nem rosszabb, egyszerűen csak más.
Amikor megismertem Istvánt, mellette végre azt érezhettem, hogy belém lát és a valós énem ismerte meg, azt szerette meg és azzal szeretné leélni az életét. Hatalmas tehertől szabadított meg.
Ezért van, hogy az ő véleményére fokozottan adok.
De amikor valakik, akik nem is ismernek, vagy csak azt hiszik, hogy ismernek, pálcát törnek a fejem felett, azt nem veszem komolyan.
Én soha nem gondoltam magam különösebben bölcsnek. Ha valaki megkérdezte a véleményemet, elmondtam, de kérés nélkül nem oktattam senkit arról, hogy kéne intéznie az életét. Nem manipuláltam senkit soha, nem akartam átformálni, nem akartam álságos indokokkal a "magam oldalára" állítani. Akik mellettem állnak, önszántukból állnak ott.
Amikor valaki máshogyan gondolkodik, mint én, azt tiszteletben tartom, elfogadom, de nem csinálok belőle nagy ügyet, mert nem az a célom, hogy mindenki úgy gondolkodjon, ahogyan én szeretném. Unalmas egy világ lenne ez a számunkra, azt hiszem!:)
Senkit nem gondolok tökéletesnek -magamat sem, bár néhányan ezt hihetik- senkit nem gondolok jobban vagy rosszabbnak a másiknál. És nem is akarok megváltoztatni senkit.
Ez a blog sem azért jött létre, hogy tanácsokat osztogasson.
A tapasztalásaim gyűjteménye, a személyiségem lenyomata, mely itt teljesen őszinte lehet, és aki ezt örömmel veszi, annak ugyanolyan örömmel nyújtom át.
Nem szeretnék megtanítani senkit semmire, nem akarom felnyitni senki szemét, nem dolgom felhívni a figyelmét arra, hogy ez vagy az a leckéje, mert az élet majd megtanítja. Én hogy tehetném, amikor néha azt is nehéz megértenem, nekem mi az utam, nem hogy a másokéval foglalkozzam.
Ezért számomra a kritikusok munkája például olyan misztikus dolog. Biztosan vannak objektív szempontok, de a java szubjektív. Viszont most, hogy így végiggondoltam, rájöttem, hogy talán alapjaiban más az olyan ember személyisége, aki kritikusnak áll. Mert ehhez kell egy személyiség. Egy nálam semmivel sem jobb vagy rosszabb emberről ítéletet mondani a munkája alapján, olyan dolog, amihez gyomor kell.
Én nem venném a bátorságot hozzá, hogy "megmondó" legyek. Ehhez én kiskutya vagyok.
Bármikor kiállok önmagamért és a nekem fontosakért, de senkinek nem támadok neki önszántamból. Soha nem is tettem.
Ufonak érzem magam sokszor, manapság. Lehet, hogy az vagyok.
De vannak pillanatok az életemben, amiket már megtanultam észrevenni és amiket úgy értelmezek, hogy a számomra kijelölt úton járok. Ezt sem tudnám elkönyvelni, hogy jó-e vagy rossz, egyszerűen tudom, érzem, hogy most itt kell lennem, mert ez a dolgom.
És ez a felismerés boldoggá tesz.
Meg is puszilgatom a pelyhes kis bóbita fejet, mert közben kinyitotta csillag szemecskéit és kinyújtotta a husi kis karjait felém. Mennem kell.
2012. március 20., kedd
136.fejezet - Ha van álmod, váltsd valóra!
"Mindenkinek van egy álma..."-szól a sláger is.
Nekem a családon kívül csak egy nagy álmom volt még, pontosabban kettő. Az egyik a műhely, ami már ugye csak idő kérdése, a második pedig egy családi ház, egy kis kuckó, kerttel,gyümölcsökkel, virágokkal.
Nos, a helyzet úgy áll, hogy eljött az idő. A lakástól szép lassan kezdhetek elköszönni, mert meg kell hirdetnünk és a dolgok jelen állása alapján a házikóba legkésőbb szeptemberben beköltözhetünk.
Abba a házikóba, amelyiknek a kertjében a műhelyem áll.
Minden összevág.
Minden sikerült.
Sokat gondolkodtam rajta,hogy itt állok lassan 30 éves fejjel és mindenem megvan. Innen kezdve csak apróságok várnak, a házikó szépítgetése, a család ápolgatása, talán egy kistesó, talán több, ahogy az Isten adja.
Hogyan lehet elérni bármit? Nem mondom, hogy könnyedén. De lehet abban valami, hogy ha valamit igazán akarsz, eléred. Többek között azért is, mert folyton a fejedben van, ezerszer átrágod elölről-hátulról, amíg ki nem találod, hogyan érhetnéd el. Nem a cél a kérdés, hanem a cél elérésének a módja.
Ha a cél a kérdés, természetesen más a helyzet, úgy nehéz elérni, ha azt sem tudja az ember, merre induljon. De ha minden nap legalább annyit megtesz érte, hogy egy kicsit gondolkodik, agyal,a megoldás is előbb-utóbb megérkezik.
Hisztek benne,ugye?
Hit nélkül nem megy, és mos nem a vallásos hitről beszélek, hanem arról a fajta hitről, ami bennetek van, magatok iránt. Hit abban, hogy amit kitaláltok, eléritek.
Nincsenek lehetetlenek, csak a mikor a kérdés, de várni legtöbbször megéri.
Persze ez a reális célokra vonatkozik, az, hogy holnap teremjen nekem két millió az ajtó előtt, nem reális cél.
Ti pedig, pontosan azok vagytok, akik tudjátok és értitek, hogy az élet valójában miről szól.
Nekem a családon kívül csak egy nagy álmom volt még, pontosabban kettő. Az egyik a műhely, ami már ugye csak idő kérdése, a második pedig egy családi ház, egy kis kuckó, kerttel,gyümölcsökkel, virágokkal.
Nos, a helyzet úgy áll, hogy eljött az idő. A lakástól szép lassan kezdhetek elköszönni, mert meg kell hirdetnünk és a dolgok jelen állása alapján a házikóba legkésőbb szeptemberben beköltözhetünk.
Abba a házikóba, amelyiknek a kertjében a műhelyem áll.
Minden összevág.
Minden sikerült.
Sokat gondolkodtam rajta,hogy itt állok lassan 30 éves fejjel és mindenem megvan. Innen kezdve csak apróságok várnak, a házikó szépítgetése, a család ápolgatása, talán egy kistesó, talán több, ahogy az Isten adja.
Hogyan lehet elérni bármit? Nem mondom, hogy könnyedén. De lehet abban valami, hogy ha valamit igazán akarsz, eléred. Többek között azért is, mert folyton a fejedben van, ezerszer átrágod elölről-hátulról, amíg ki nem találod, hogyan érhetnéd el. Nem a cél a kérdés, hanem a cél elérésének a módja.
Ha a cél a kérdés, természetesen más a helyzet, úgy nehéz elérni, ha azt sem tudja az ember, merre induljon. De ha minden nap legalább annyit megtesz érte, hogy egy kicsit gondolkodik, agyal,a megoldás is előbb-utóbb megérkezik.
Hisztek benne,ugye?
Hit nélkül nem megy, és mos nem a vallásos hitről beszélek, hanem arról a fajta hitről, ami bennetek van, magatok iránt. Hit abban, hogy amit kitaláltok, eléritek.
Nincsenek lehetetlenek, csak a mikor a kérdés, de várni legtöbbször megéri.
Persze ez a reális célokra vonatkozik, az, hogy holnap teremjen nekem két millió az ajtó előtt, nem reális cél.
Ti pedig, pontosan azok vagytok, akik tudjátok és értitek, hogy az élet valójában miről szól.
2012. március 15., csütörtök
Mindennapok.
Sokszor csak úgy telnek a napok. Sokszor az egyik pillanatban, amikor kinyitom a szemem, még reggel, aztán csak egy leheletnyit visszacsukom és amikor legközelebb észhez térek, már éjszaka van. Panka alszik. Mint most is.
Közben pedig eltelt egy nap, egy nagyon fontos, nagyon értékes nap, mert minden nap ilyen.
Az életünk rövidsége, sérülékenysége, kiszámíthatatlansága miatt minden nap számít. Minden egyes nap.
Ezért úgy gondolom, hogy akár csak egy olyan nap is, amit nem arra szán az ember, hogy az álmaihoz közelebb jusson, olyan, akár ha saját önszántából mondana le értékes lehetőségeiről. Legyenek bár ezek a lépések a legapróbbak. Az elvégzett munka sosem hiábavaló, akkor sem, ha pillanatnyilag még nem is látjuk az értelmét.
Minden okkal történik, és mindenben meg kell találnunk azt a személyes leckét, amit ha nem tanulunk meg, a helyzetet újra és újra megkapjuk majd. Egészen addig, amíg meg nem oldjuk, amíg rá nem jövünk, hogy mi a tanulság.
Szeretném mindenki elnézését kérni az előbbi Közjátékok miatt, de úgy gondolom, ez a személyes blogom, ez az érzelmeim otthona, és nekem sem mindig olyan csuda az életem. Mégis, ez sem véletlen történt, és meg kellett tanulnom valamit, talán rá is jöttem, mi az. Hogy Nektek is olvasnotok "kellett", szomorú velejárója a blogos műfajnak, bár remélem, hogy azáltal, hogy továbbra is teljesen őszintén leírtam mindent, nem csalódtatok bennem.
Én elfogadom, hogy nem mindenki szeret, de talán méltatjátok az őszinteséget, amellyel senkit nem támadok hátba, még Benneteket sem.
A legédesebb érzés a világon, tapasztalni, hogy egy néhány hónapos kis kéz érintése mekkora gyógyerővel bír. Hogy erősebb minden felnőttnél, jobb minden élőnél, tisztább és ártatlanabb, mint akárki, akit ismerek.
Ennek a kis arcocskának egyetlen mosolya mindent lemos a szívemről.
Minden harag és düh hiábavalónak és feleslegesnek tűnik, amikor ő itt van mellettem.
Persze, az ember családja erős háttér, de még sosem tapasztaltam, hogy mennyire erős is valójában.
Persze hiába is próbálkozom ezt szavakkal leírni, amikor képtelenség.
A napokban kérdeztem Istvánt, mi az álma. Azt mondta, hogy egy házikó, kerttel, nekem műhellyel a kert végében, neki garázzsal és Pankának egy nagy trambulinnal a kertben.
A helyzet úgy áll, hogy ha Isten is segít, idén ősszel ez is meglesz...
Alig fogom fel, hogy az egyetlen álmunk, ami még volt, hamarosan valósággá válhat. Azon ritka szerencsések közé tartozom, akik tudják is magukról, hogy szerencsések, és sosem vették azt természetesnek.
Az én szívem hálával van tele, minden egyes napért, ami azért jön el, hogy én még többet tehessek magunkért, a céljainkért.
Mert minden egyes nap az új lehetőség maga.
Közben pedig eltelt egy nap, egy nagyon fontos, nagyon értékes nap, mert minden nap ilyen.
Az életünk rövidsége, sérülékenysége, kiszámíthatatlansága miatt minden nap számít. Minden egyes nap.
Ezért úgy gondolom, hogy akár csak egy olyan nap is, amit nem arra szán az ember, hogy az álmaihoz közelebb jusson, olyan, akár ha saját önszántából mondana le értékes lehetőségeiről. Legyenek bár ezek a lépések a legapróbbak. Az elvégzett munka sosem hiábavaló, akkor sem, ha pillanatnyilag még nem is látjuk az értelmét.
Minden okkal történik, és mindenben meg kell találnunk azt a személyes leckét, amit ha nem tanulunk meg, a helyzetet újra és újra megkapjuk majd. Egészen addig, amíg meg nem oldjuk, amíg rá nem jövünk, hogy mi a tanulság.
Szeretném mindenki elnézését kérni az előbbi Közjátékok miatt, de úgy gondolom, ez a személyes blogom, ez az érzelmeim otthona, és nekem sem mindig olyan csuda az életem. Mégis, ez sem véletlen történt, és meg kellett tanulnom valamit, talán rá is jöttem, mi az. Hogy Nektek is olvasnotok "kellett", szomorú velejárója a blogos műfajnak, bár remélem, hogy azáltal, hogy továbbra is teljesen őszintén leírtam mindent, nem csalódtatok bennem.
Én elfogadom, hogy nem mindenki szeret, de talán méltatjátok az őszinteséget, amellyel senkit nem támadok hátba, még Benneteket sem.
A legédesebb érzés a világon, tapasztalni, hogy egy néhány hónapos kis kéz érintése mekkora gyógyerővel bír. Hogy erősebb minden felnőttnél, jobb minden élőnél, tisztább és ártatlanabb, mint akárki, akit ismerek.
Ennek a kis arcocskának egyetlen mosolya mindent lemos a szívemről.
Minden harag és düh hiábavalónak és feleslegesnek tűnik, amikor ő itt van mellettem.
Persze, az ember családja erős háttér, de még sosem tapasztaltam, hogy mennyire erős is valójában.
Persze hiába is próbálkozom ezt szavakkal leírni, amikor képtelenség.
A napokban kérdeztem Istvánt, mi az álma. Azt mondta, hogy egy házikó, kerttel, nekem műhellyel a kert végében, neki garázzsal és Pankának egy nagy trambulinnal a kertben.
A helyzet úgy áll, hogy ha Isten is segít, idén ősszel ez is meglesz...
Alig fogom fel, hogy az egyetlen álmunk, ami még volt, hamarosan valósággá válhat. Azon ritka szerencsések közé tartozom, akik tudják is magukról, hogy szerencsések, és sosem vették azt természetesnek.
Az én szívem hálával van tele, minden egyes napért, ami azért jön el, hogy én még többet tehessek magunkért, a céljainkért.
Mert minden egyes nap az új lehetőség maga.
2012. március 14., szerda
Közjáték 3. - Egy (el nem várt ) bejegyzés a történet margójára
Sokan követtétek az eseményeket,nekem is több napom ráment, mostmár úgy gondolom, hogy fölöslegesen. Persze semmi sem fölöslegesen történik az emberrel, ezért elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon mit kellett megtanulnom ebből az esetből.
Először is, újabb tanulsággal szolgált az ügy számomra arról, mennyire érdekes az emberi természet. Néhány reakció olyannyira megmaradt a fejemben, hogy gondoltam megosztom Veletek:
Volt valaki, aki félreértette, amit írtam, bár ezzel sokan voltak így. Mindenesetre ő rendesen félreértette, és miután felhívtam a figyelmét rá, hogy talán figyelmesebben is olvashatta volna, ezt a választ kaptam: "Az a baj veled évi,hogy mindig támadsz.Akkor javítsd ki, hogy egyértelmű legyen és KÉRJÉL ELNÉZÉST."- MI???
Ok, hát van ilyen, mondom, csinálom a kis dolgaim tovább, erre mibe botlok..egy ismert blogger kiírja, hogy "Hihetetlen, egyesek mire nem képesek a győzelemért..."-szemtől szembe megkérdeztem tőle, hogy rám gondol-e, és bár gyanusan szűkszavú volt, azt mondta nem. Tegyük fel, hogy elhittem, mert ugye mi okom lett volna kételkedni benne. Jó,mindegy, telik a nap, a következő bejegyzés, "Állítsátok meg Terézanyut, mert hányok...(xy-tól loptam,de jó.)" xy oldalán is láttam, és előtte engem savazott le, úgyhogy nem volt kétséges, hogy mégiscsak rám vonatkozik a dolog. Na most. Ha megkérdezem, mégis én vagyok-e, miért nem lehet azt mondani, hogy igen,te. Hátttt...mindegy,levontam a megfelelő következtetést, a bátorság hiánya vagy nem is tudom.
Ha meg xy ennyire kiborul tőlem, akkor miért akart ennyire az ismerősöm lenni? Itt is látszik, nem kéne mindenkit visszaigazolnom ész nélkül.
Telik a nap tovább, kb tízszer kaptam meg a "Pedig úgy emlékszem, vallásos vagy, akkor...stbstb." kezdetű mondatot, már meg sem lepődtem, erre jött egy másik "pofon"... ha jótékonykodni akarok, akkor nem éppen a skanzennek kéne felajánlani a nyereményt, hanem a harmadik helyzettnek...MIVAN??? Miért??? Milyen alapon?
Ezt már nem is álltam le átrágni, mert nem bírtam felfogni az agyammal...
Annyit reagáltam rá, hogy a legkrisztusibb dolog az lenne, hogyha BP kapná meg. Válasz?-Nem vagyok vallásos, de miért kéne neki megkapnia, amikor a harmadik helyezett az egyetlen, aki itt tiszta.-Hát ha ezt magyaráznom kell, mégsem olyan nagyon bölcs az ember, dehát gondoltam odaírom. "Azért lenne ez a legkrisztusibb, mert ez a kisfiú valószínűleg nem sok szeretetet kapott, azért lett ilyen, de lehet, ha érné egy ilyen pozitív élmény, még lehetne belőle normális felnőtt." Erre nem reagált. Meglepődtem.
Ez az illető volt az, aki kapásból, amikor kezdődött a botrány, gondolkodás nélkül lájkolta BP facebookos oldalát, csak hogy ellenem tegyen. Totál elmebaj a számomra...
Kaptam olyan üzenetet is, amiben én voltam az oka, hogy a többi 90 emberre nem figyel oda senki, csak rám, és az egészet ezért csináltam. Megkérdeztem volna, hogy az én ismerősi köröm mennyiben befolyásolja az ő ismerősi köreit, dehát végül neki nem is kezdtem el magyarázni, szerkesztés-jelentés/tiltás-klikk.
Többen is jártak így a napokban, de minden esetben csak a saját jól felfogott érdekükben, mielőtt annyira belelovallják magukat az utálkozásba, hogy a végén kiborulnak.
A rokonaimat nem válogathatom meg, de őket nem is kell, tőlük elfogadom a kritikát, és az ő véleményük számít is. De az ismerőseimet megválogathatom és meg is válogatom.
Hát és a kedvencem a teszvesz egyik reakciója volt, amiben azt írták, hogy "Ha Évi mind a 3000 rajongója minden nap szavazna, toronymagasan győzne."-ez nem cinikus kicsit?
Azt olvastam valakinél, hogy a kudarchoz vezető legrövidebb út, ha mindenkinek meg akarunk felelni, nos, ezt az elvet teljes mértékig osztom. Ezért nem is akarok megfelelni senki másnak, csak a családomnak és magamnak.
És nyugodt szívvel tudok tükörbe nézni ma is.
Tanulságok:
Tudtam, hogy lesznek, akiktől nem számíthatok semmi jóra, voltak is, szép számmal, de azért néha meglepődtem, hogy mennyire a legrosszabbat feltételezték rólam végig és mennyi gonoszság van azokban, akik szeretik máshogy bemutatni magukat. Azt hiszik, jobbak sokunknál, de ilyenkor kiderül, hogy senki sem jobb, mint a másik.
Többedszerre is "kiderült" többeknek, hogy én mindenkit átverek, mégse az a habos-babos cuki kislány vagyok, akinek szeretném mutatni magam. Az csak egy álarc és a valódi énem az a dühöngő személyiség, aki nem tud magán uralkodni. Hát, sajnálom, hogy újra ilyen csalódást kellett okoznom.
Nem tudom ,miért képzelik egyesek azt, hogy nekem semmi gondom az életben. Az, hogy optimista vagyok és az, hogy vannak-e gondjaim, egymástól független tényezők, bár sokszor ez előbbi segít túljutni az utóbbiakon.
Inkább maradok az ő szemükben az a naiv, ostoba kislány, akinek -szerintük- fogalma sincsen az élet valódi értelméről. Olyan, aki szeret folyton átgázolni mindenkin, ha sértegetik, mert az élet még nem kevert le neki két nagy pofont, amiből megtanulhatta volna, hogy ne ugráljon.
És igazuk van, ugrálni fogok. Ha valaki megtámad engem vagy azokat, akik nekem fontosak, ki fogok állni és meg fogom védeni őket.
Amikor azt írták, hogy szabadon engedtem a kutyáimat, akiket aztán már nem tudtam kézben tartani, megmondom őszintén, én is kiakadtam.
Ismerlek Benneteket, tudom, hogy egyetlen szót kellett volna mondanom csak, és senki tovább nem lépett volna semerre sem, mert Ti ennél sokkal felnőttebben gondolkodtok.
Úgy gondolom, hogy közöttünk a szolidaritás volt a legfontosabb ezekben a napokban, a barátaim kiálltak értem, amiért őket is sokan támadták.
Az a vád is ért minket, hogy összefogás helyett széthúzunk. Én pont úgy láttam, hogy ez az összefogásról szólt, bár lehet, hogy mi mind egy másik mozit néztünk...
Elnézést, ha kicsit még harcias vagyok.
Nehezen higgadok le, ha ilyen mérvű gonoszsággal találom magam szemben.
Először is, újabb tanulsággal szolgált az ügy számomra arról, mennyire érdekes az emberi természet. Néhány reakció olyannyira megmaradt a fejemben, hogy gondoltam megosztom Veletek:
Volt valaki, aki félreértette, amit írtam, bár ezzel sokan voltak így. Mindenesetre ő rendesen félreértette, és miután felhívtam a figyelmét rá, hogy talán figyelmesebben is olvashatta volna, ezt a választ kaptam: "Az a baj veled évi,hogy mindig támadsz.Akkor javítsd ki, hogy egyértelmű legyen és KÉRJÉL ELNÉZÉST."- MI???
Ok, hát van ilyen, mondom, csinálom a kis dolgaim tovább, erre mibe botlok..egy ismert blogger kiírja, hogy "Hihetetlen, egyesek mire nem képesek a győzelemért..."-szemtől szembe megkérdeztem tőle, hogy rám gondol-e, és bár gyanusan szűkszavú volt, azt mondta nem. Tegyük fel, hogy elhittem, mert ugye mi okom lett volna kételkedni benne. Jó,mindegy, telik a nap, a következő bejegyzés, "Állítsátok meg Terézanyut, mert hányok...(xy-tól loptam,de jó.)" xy oldalán is láttam, és előtte engem savazott le, úgyhogy nem volt kétséges, hogy mégiscsak rám vonatkozik a dolog. Na most. Ha megkérdezem, mégis én vagyok-e, miért nem lehet azt mondani, hogy igen,te. Hátttt...mindegy,levontam a megfelelő következtetést, a bátorság hiánya vagy nem is tudom.
Ha meg xy ennyire kiborul tőlem, akkor miért akart ennyire az ismerősöm lenni? Itt is látszik, nem kéne mindenkit visszaigazolnom ész nélkül.
Telik a nap tovább, kb tízszer kaptam meg a "Pedig úgy emlékszem, vallásos vagy, akkor...stbstb." kezdetű mondatot, már meg sem lepődtem, erre jött egy másik "pofon"... ha jótékonykodni akarok, akkor nem éppen a skanzennek kéne felajánlani a nyereményt, hanem a harmadik helyzettnek...MIVAN??? Miért??? Milyen alapon?
Ezt már nem is álltam le átrágni, mert nem bírtam felfogni az agyammal...
Annyit reagáltam rá, hogy a legkrisztusibb dolog az lenne, hogyha BP kapná meg. Válasz?-Nem vagyok vallásos, de miért kéne neki megkapnia, amikor a harmadik helyezett az egyetlen, aki itt tiszta.-Hát ha ezt magyaráznom kell, mégsem olyan nagyon bölcs az ember, dehát gondoltam odaírom. "Azért lenne ez a legkrisztusibb, mert ez a kisfiú valószínűleg nem sok szeretetet kapott, azért lett ilyen, de lehet, ha érné egy ilyen pozitív élmény, még lehetne belőle normális felnőtt." Erre nem reagált. Meglepődtem.
Ez az illető volt az, aki kapásból, amikor kezdődött a botrány, gondolkodás nélkül lájkolta BP facebookos oldalát, csak hogy ellenem tegyen. Totál elmebaj a számomra...
Kaptam olyan üzenetet is, amiben én voltam az oka, hogy a többi 90 emberre nem figyel oda senki, csak rám, és az egészet ezért csináltam. Megkérdeztem volna, hogy az én ismerősi köröm mennyiben befolyásolja az ő ismerősi köreit, dehát végül neki nem is kezdtem el magyarázni, szerkesztés-jelentés/tiltás-klikk.
Többen is jártak így a napokban, de minden esetben csak a saját jól felfogott érdekükben, mielőtt annyira belelovallják magukat az utálkozásba, hogy a végén kiborulnak.
A rokonaimat nem válogathatom meg, de őket nem is kell, tőlük elfogadom a kritikát, és az ő véleményük számít is. De az ismerőseimet megválogathatom és meg is válogatom.
Hát és a kedvencem a teszvesz egyik reakciója volt, amiben azt írták, hogy "Ha Évi mind a 3000 rajongója minden nap szavazna, toronymagasan győzne."-ez nem cinikus kicsit?
Azt olvastam valakinél, hogy a kudarchoz vezető legrövidebb út, ha mindenkinek meg akarunk felelni, nos, ezt az elvet teljes mértékig osztom. Ezért nem is akarok megfelelni senki másnak, csak a családomnak és magamnak.
És nyugodt szívvel tudok tükörbe nézni ma is.
Tanulságok:
Tudtam, hogy lesznek, akiktől nem számíthatok semmi jóra, voltak is, szép számmal, de azért néha meglepődtem, hogy mennyire a legrosszabbat feltételezték rólam végig és mennyi gonoszság van azokban, akik szeretik máshogy bemutatni magukat. Azt hiszik, jobbak sokunknál, de ilyenkor kiderül, hogy senki sem jobb, mint a másik.
Többedszerre is "kiderült" többeknek, hogy én mindenkit átverek, mégse az a habos-babos cuki kislány vagyok, akinek szeretném mutatni magam. Az csak egy álarc és a valódi énem az a dühöngő személyiség, aki nem tud magán uralkodni. Hát, sajnálom, hogy újra ilyen csalódást kellett okoznom.
Nem tudom ,miért képzelik egyesek azt, hogy nekem semmi gondom az életben. Az, hogy optimista vagyok és az, hogy vannak-e gondjaim, egymástól független tényezők, bár sokszor ez előbbi segít túljutni az utóbbiakon.
Inkább maradok az ő szemükben az a naiv, ostoba kislány, akinek -szerintük- fogalma sincsen az élet valódi értelméről. Olyan, aki szeret folyton átgázolni mindenkin, ha sértegetik, mert az élet még nem kevert le neki két nagy pofont, amiből megtanulhatta volna, hogy ne ugráljon.
És igazuk van, ugrálni fogok. Ha valaki megtámad engem vagy azokat, akik nekem fontosak, ki fogok állni és meg fogom védeni őket.
Amikor azt írták, hogy szabadon engedtem a kutyáimat, akiket aztán már nem tudtam kézben tartani, megmondom őszintén, én is kiakadtam.
Ismerlek Benneteket, tudom, hogy egyetlen szót kellett volna mondanom csak, és senki tovább nem lépett volna semerre sem, mert Ti ennél sokkal felnőttebben gondolkodtok.
Úgy gondolom, hogy közöttünk a szolidaritás volt a legfontosabb ezekben a napokban, a barátaim kiálltak értem, amiért őket is sokan támadták.
Az a vád is ért minket, hogy összefogás helyett széthúzunk. Én pont úgy láttam, hogy ez az összefogásról szólt, bár lehet, hogy mi mind egy másik mozit néztünk...
Elnézést, ha kicsit még harcias vagyok.
Nehezen higgadok le, ha ilyen mérvű gonoszsággal találom magam szemben.
2012. március 10., szombat
Közjáték 2. - Mi lesz,HA nyerek?
Újra a teszvesz blogger versenyével kapcsolatos a bejegyzés és többször esküszöm, nem hozom szóba.
Nagyon sokat gondolkodtam, mi lenne a helyes megoldás. Már egy jó ideje érzem, hogy a nyereményt, HA nyerek, nem tudnám jó szájízzel elfogadni. Több okból sem.
Igen,idealista vagyok, de el tudom képzelni, hogy van, aki ezt a kampányt látva azt gondolja, persze, hiszen az én érdekem az, hogy kizárják, mert akkor én nyerek.
Az ő megnyugtatásukra született ez a poszt.
HA nyerek, a következő fog történni.
Anyuval beszélgettem róla, mi lenne a helyes megoldás. Tisztában vagyok azzal, hogy a legkrisztusibb megoldás az lenne, ha BP kapná meg. De úgy gondolom, hogy egészen egyszerűen nem érdemli meg. Ha a blogjában írna egy bejegyzést, amiben mindannyiunktól elnézést kér és a blogját megszüntetné, ahogyan van az összes jogsértő és borzalmas tartalommal együtt, akkor elgondolkodnék rajta. Ha vállalná a saját arcát, és nevét, meggondolnám.
De így úgy érzem, nem ő kapja meg.
Azt is mondta anyu, hogy a skanzen falusi olimpiáján nem nagyon tolongtak a szponzorok, pedig támogatóknak nincsenek híján, csak épp felajánlások nem jöttek.
Úgy gondolom, hogy nem nagyon találhatnék jobb helyet ennek az 50 ezer Ft-os utalványnak.
A nyereményt a falusi olimpia mezei futóversenyének a győztese kapja meg, HA nyerek. Olipmiai bajnokok fogják átadni a nyertesnek és meg fogom mondani, hogy amikor azt mondják be, ki a felajánló, ne azt mondják, hogy én, mondják azt, hogy sok száz érző szívű és kedves ember, akiknek fontos volt egy embertársuk becsülete.
Köszönöm Nektek, hogy továbbra sem adjátok fel és szavaztok, minden egyes nap, hogy ez az álmom is valóra válhasson!
Nagyon sokat gondolkodtam, mi lenne a helyes megoldás. Már egy jó ideje érzem, hogy a nyereményt, HA nyerek, nem tudnám jó szájízzel elfogadni. Több okból sem.
Igen,idealista vagyok, de el tudom képzelni, hogy van, aki ezt a kampányt látva azt gondolja, persze, hiszen az én érdekem az, hogy kizárják, mert akkor én nyerek.
Az ő megnyugtatásukra született ez a poszt.
HA nyerek, a következő fog történni.
Anyuval beszélgettem róla, mi lenne a helyes megoldás. Tisztában vagyok azzal, hogy a legkrisztusibb megoldás az lenne, ha BP kapná meg. De úgy gondolom, hogy egészen egyszerűen nem érdemli meg. Ha a blogjában írna egy bejegyzést, amiben mindannyiunktól elnézést kér és a blogját megszüntetné, ahogyan van az összes jogsértő és borzalmas tartalommal együtt, akkor elgondolkodnék rajta. Ha vállalná a saját arcát, és nevét, meggondolnám.
De így úgy érzem, nem ő kapja meg.
Azt is mondta anyu, hogy a skanzen falusi olimpiáján nem nagyon tolongtak a szponzorok, pedig támogatóknak nincsenek híján, csak épp felajánlások nem jöttek.
Úgy gondolom, hogy nem nagyon találhatnék jobb helyet ennek az 50 ezer Ft-os utalványnak.
A nyereményt a falusi olimpia mezei futóversenyének a győztese kapja meg, HA nyerek. Olipmiai bajnokok fogják átadni a nyertesnek és meg fogom mondani, hogy amikor azt mondják be, ki a felajánló, ne azt mondják, hogy én, mondják azt, hogy sok száz érző szívű és kedves ember, akiknek fontos volt egy embertársuk becsülete.
Köszönöm Nektek, hogy továbbra sem adjátok fel és szavaztok, minden egyes nap, hogy ez az álmom is valóra válhasson!
2012. március 9., péntek
Közjáték - Miért fontos nekem ennyire a teszvesz bloggerverseny?
A teszvesz aukciós oldal meghirdetett egy blogger versenyt, amire én beneveztem EZZEL a posztommal, lakberendezés-kategóriában. Úgy voltam vele, hogy mivel sokan szeretik a blogot, talán olvassák és szavaznak is rá. Mindig is idegesítettek azok, akik folyamatosan szavaztatják az ismerőseiket mindenféle lájk- gyűjtő versenyen, ezért eldöntöttem, én nem leszek ilyen, kiteszem, aztán aki szeretne, majd úgyis szavaz és követi.
Úgy alakult, hogy sokkal többen szavaztak rám, mint reméltem, vagy gondoltam, ezért szemet szúrtam annak a bloggernek, aki az első helyen van. Természetesen én is megnéztem, hogy ki vezet, beleolvastam a blogjába és egészen egyszerűen felfordult a gyomrom. Kiakadtam rendesen és a következő bejegyzésemnél már kértem, hogy azért szavazzanak rám, mert kiakadtam azon, aki vezet és nem értek vele egyet, ezért szeretném legyőzni.
Mi volt erre BudgetPillow lépése?
Írt egy bejegyzést a versenyről, de legfőképpen rólam, gusztustalan, minősíthetetlen hangnemben, amit aztán nagy büszkén ki is linkelt az Évi műhelye oldalamra.
Íme a bejegyzése, amit azóta törölt, csak erős idegzetűeknek ajánlom:
Úgy alakult, hogy sokkal többen szavaztak rám, mint reméltem, vagy gondoltam, ezért szemet szúrtam annak a bloggernek, aki az első helyen van. Természetesen én is megnéztem, hogy ki vezet, beleolvastam a blogjába és egészen egyszerűen felfordult a gyomrom. Kiakadtam rendesen és a következő bejegyzésemnél már kértem, hogy azért szavazzanak rám, mert kiakadtam azon, aki vezet és nem értek vele egyet, ezért szeretném legyőzni.
Mi volt erre BudgetPillow lépése?
Írt egy bejegyzést a versenyről, de legfőképpen rólam, gusztustalan, minősíthetetlen hangnemben, amit aztán nagy büszkén ki is linkelt az Évi műhelye oldalamra.
Íme a bejegyzése, amit azóta törölt, csak erős idegzetűeknek ajánlom:
Évi és a haverok
2012.03.03. 11:33 analdie
Itt állunk, egy hónappal a blogverseny határidejének a végén. Minden nap nézem, hogy áll a szavazás, mennyire kenem el a száját a többi semmitmondó, szar blogoknak. Azt kell, mondjam nagyon. Alázok, mint domina a makkot. Gondoltam, belenézek már az utánam következő blogba, mit szeretnek annyira rajta az emberek. Évi műhelye, vagy mi. Egy nőről szól, akit valaha befalaztak, de így is vidáman éli életét két tégla között. Írogat, elfoglalja magát kézműves dolgokkal. Nézegettem a blogját, rábukkantam erre a posztjára: LINK. Kiakadt rajta? Mi a fasz? Tudom, hogy szar lett, mert nem olvastam utána vissza, csak másnap, akkor meg már leszartam, mert elfogadták, de mi a faszomat lehet ezen kiakadni? Nézz már körül a világban kicsi szívem. Mindenki fikázza a videojátékokat. És mi ennek az oka? Az, hogy a világ még teli van olyan befásult emberekkel, akik nem látják be, hogy ez a jövő és nem az, hogy szétvágom a függönyöm, hogy párna legyen. Természetesen a mostani 12-15 évesek egy fos nemzedék lesz, mert a faszbookon meg a szaros egyképposztos blogokon nőnek majd fel. Fogja már fel a világ: szarunk a művészetre. A festmények nem érdekelnek. Próbálj hatalmas világokat építeni, mint a videojátékokban. Ott is ugyan úgy találsz csodaszép tájakat és helyeket, lásd a mostanában megjelent Dear Ester játékot. Egy embert nem kellett megölnöm, csak sétálni. 3 órás kis rövid játék, de kurva nagy élmény. A versek sem érdekelnek már senkit. Hallgass zenét! De ne a mai fost. Én rap-et, Hip-Hop-ot hallgatok. Ott a szöveg a lényeg. És ha egyszer leülnél bazdmeg végighallgatni egy rendes Hip-Hop-ot, nem azt a szart ami a TV-ben megy, rájönnél, hogy van benne értelem. Lehet, sőt biztos is, hogy nem tetszene, de legalább nem lennél eltérítve.
Találtam egy kommentelőt a blogján, aki teljesen a vakság világában botorkál:
De vezető sajnos... 1100 feletti számmal.
Évi, Te is tudod, hogy ők vannak többen, ha csak körülnézel a környezetedben(nem a barátaid körében, mert nyilván azt megválogatja az ember), akkor látod, hogy mik a tendenciák.
Ezen nem szabad keseregni. Legfeljebb azon kell törni a fejed, hogyan fejlessz ki a saját gyerekedben egy megfelelő intelligenciát az így nevelt társakhoz való viszonyulásra. Mert ezt viszont meg kell tanítani nekik. És akkor nem kell ps3-at venned :-)))
Nem maradiság mackót adni a gyerek kezébe nintendo meg 3d-s könyvek helyett. Te adsz többet, mert ehhez magadat is adod, az a kölök meg leül egyedül a 'veryújtechnikalilagelőrehaladott' kütyüjével. Izoláltan. Mutasd meg neki mindkettőt, és tanítsd meg az értékekre, fog tudni választani. A többség meg mindig máshogy fogja ezt látni.
Én teljesen jó nevelést kaptam. Igen, napi 5 órát játszok videojátékokkal, de vannak barátaim akikkel 10 órát is elbeszélgetek egy nap, szórakozni is járok és még barátnőm is van. Lehet egy nagyképű, beteg, beképzelt fasz vagyok, de tudom, kivel, hogy kell viselkedni. Veletek az a baj, hogy csak így lehet szót érteni. És gratulálok hozzá, hogy sikerült eljutni a bejegyzésem végére, és nem ijedtetek meg a sok vulgáris szóhasználattól. De fikázzatok csak látatlanba, hiszen úgyis ez a trendi ma, meg az ilyen blogok, mint mi, ahogy írtad is. Úgyis mi nyerünk! Kiterjedt rajongói hálózatunk van. Kanadától Ukrajnáig. Úgyhogy BESZOPTÁTOK!
Végül egy üzenet. Kedves Évi, ilyen cipőm lesz miután megnyertem versenyt:
AnalDie's Shoes.
Szavazzatok, hogy nekem legyen új cipőm és ne a kőműves Évának!
http://www.teszvesz.hu/bloggerverseny/?activepanel=competitors&comp_blog_id=1021
Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért lettem baromim pipa.
Persze egészen finoman felhívtam rá a figyelmét, hogy mivel a bejegyzéséhez az én privát képemet manipulálta és tette ki, meg az egész hangnem miatt is, becsületsértő és több ponton is jogsértő a poszt, ezért le kéne szedni, amit egy pár nap múlva meg is tett.
De ezek után remélem, egyikőtök sem csodálkozik azon, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy legyőzzem. Nem a nyeremény érdekel, ha valaki más vezetne, még kezet is fognék vele és gratulálnék, nem akarnám mindenáron legyőzni.
De ezt a kis gusztustalan majmot mindenképp, mert nem tűröm el, hogy ilyen hangnemben beszéljen rólam bárki, arról nem is beszélve, hogy itt nem csak engem "alázott, mint domina a makkot", hanem a versenyben levő összes résztvevőt, akik erről nem is tudtak, hiszen csak én voltam a szerencsés, akinek elbüszkélkedett az irományával.
A versenynek két fődíja van, egy zsűri fogja kiválasztani a legnagyobb nyeremény új tulajdonosát, és ehhez semmi köze annak, ki mennyi szavazattal bír, így az én "akcióm" nem módosít a résztvevők esélyein. Attól még, hogy én mostmár elvi kérdést csináltam egy sima szavazásból, a legjobb még lehet a legjobb és elviheti a fődíjat. És komolyan mondtam, vigye is el, ha tisztességes úton több szavazatot kap, mint én, hiszen ez egy verseny. De hogy ilyen stílussal, ilyen BETEG posztokkal valaki nyerjen, azt nem fogom olyan könnyen hagyni.
Nem érdekel, ha nem nyerek, csak őt akarom legyőzni.
Kérlek, hogy segítsetek továbbra is és szavazzatok az Évi műhelyére minden nap ITT!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)