2013. július 7., vasárnap

Pénzügyek

Vannak az életünkben olyan változások és helyzetek, amikor az anyagi javaink nem egészen elégítik ki az anyagi vágyainkat. Ezekben az esetekben két választása van az emberek. Az első, hogy megadja magát a körülményeknek és a lehetőségekből megpróbálja mégis kihozni valahogyan a legjobbat, a második, hogy magába zuhanva csak a hiányzó dolgokra koncentrál és így teljesen ellehetetleníti mind a maga, mind pedig környezete életét.
Én nagyon remélem, hogy sokan azok közül, akik ezt a blogot olvassák, az első megoldást választották és ezért vannak itt.

Természetesen megerőszakolni senkit nem lehet, de lehet kísérletet tenni a meggyőzésre, hátha belátóak lesznek és elismerik, hogy nem minden arany fénylik. Van, amit nehezebb észrevenni, mégis, talán az aranynál is értékesebb.

Ebben a blogban mindig arra törekedtem, hogy őszinte legyek,jelen esetben például azért, hogy akik hasonló beszűkült lehetőségekkel rendelkeznek, mint mostanában a családom és én, lássák, hogy nem feltétlen vannak egyedül és a pénzzel való állandó sakkozás mellett is lehet azt a kis meglevő jussunkat élvezni.
Sőt, úgy írom inkább, hogy ezeket nem hogy lehet, hanem muszáj lenne kiélvezni, és lehet, hogy az egész folyamatot teljesen az elején kell kezdeni. Értem ezt olyan értelemben, hogy sokunk talán már el is felejtette, hogyan is kell élvezni bizonyos helyzeteket, hogyan lehet megadni a módját a tőlünk telhető legtöbb dolognak. Pedig ezekre az apró örömökre nagy szüksége van mind a testnek, mind pedig a léleknek. Ezek a kis örömök adnak erőt a mindennapok elviseléséhez, egy- egy nehezebb helyzet legyűréséhez.

Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy az ember MINDENT megvon magától.
Valami mindig van, aminek örülni lehet!

Érdemes, igenis érdemes mindennek megadni a módját.Egy szülinap ezerszer emlékezetesebb, ha nem a pénzt, hanem a figyelmünket ajándékozzuk a másiknak, a karácsony értékesebb, ha az időnkből ajándékozunk akár saját készítésű ajándékokkal, akár közös programokkal valósul ez meg...

Már két éve vagyok Annával itthon, és most érkezik a fiunk, tudom,miről beszélek...
Visszatérek.