96.fejezet - A 36.hét

Hétfőn belevágtunk.
Reggel labor volt és CTG, életem első CTG-je. A SOTE 2-re kellett mennem, a doktornő rendkívül kedves volt, egy órával hamarabb értem oda,szinte azonnal be is mehettem, mert a hétvégi front sok kisbabát meghozott és volt szabad helye.




















A vizsgálatról szinte semmit sem tudtam, csak annyit, hogy nagyon jó, ha aktív a kicsi közben, mert ha alszik, nem kapunk reális képet arról, milyen összefüggés van a kis szívhang és a méh izom összehúzódásai között. Az eredményen nem érdemes sokat aggódni, ha a vizsgálatot végző orvos azt mondja, hogy nyugodt szívvel enged el és a mérés eredményes,nem kell ismételni, jobb,ha elhisszük neki.:)
Azért a pocaklako.hu-ról mellékelek egy kis értelmezést:






















Bár már csak 25 nap van és néha vannak rosszabb napjaim is, pláne,ettől az időjárástól,pontosabban az időjárás folyamatos változásától, azért nem panaszkodom. Még mindig szeretem az állapotom, bár néha hatalmasnak látom pocit, néha elcsodálkozom,milyen kis formás, és nem is tűnik olyan nagynak...

Panaszaim nem nagyon vannak, a vizesedésem megállt ott, ahol, amióta a 10-es Schüssler sóból eszem napi 3x1-et. A csalán tea is nagyon jó,ráadásul kezdem megszeretni az ízét.
Ami kicsit idegesít, az az ujjaim végének a zsibbadása, de már azzal is kezdek összeszokni.

17 kiló plusznál járok, de elhatároztam, hogy ezzel nem akarok foglalkozni. Bár aggaszt, hogy dagadék vagyok, és vajon mit szól a szerelmem, most úgyse tudok változtatni ezen...

Éjszaka azért 2-3 alkalommal felébredek, ami nem is olyan sok, tekintve, hogy volt olyan éjjelem, amikor még nem szoktam meg magam, hogy 2-3 órát aludtam nyugodtan, a többit végigforgolódtam. Az elhelyezkedés most sem megy túl könnyen, de talán már befordult a KisPipi és nem keresztben van, ami sokat segít azért a féloldalas fekvésben.Vízszintesen nem tudok megmaradni, mert azonnal jön vissza a gyomorsav, félig ülve "alszom". Kell egy párna a térdeim közé és egy a hasam alá,plusz, ami a fejem alatt van, ha előre gondolkodtam volna, 2 méter széles ágyat választunk, hogy Isti is elférjen.

Ha az orromon veszem a levegőt, horkolok, ha a számon, "kattogok", a nyálkahártyáim vérbősége miatt.Ami ugye normális.

A korábbi életem is megbosszulta magát, az a tíz év, amit tűsarkakon töltöttem, 16-26 éves koromig, most remekül kiütközik, visszeres zsibbadás, fájdalom formájában, bár látható jele nincs (még). A herbáriában kaptam rá vadgesztenye kivonatos sósborszeszes zselét, ami jól hűsíti, és a hidratálóval vastagon kenem folyton,hogy ne viszkessen a sarkam környéke. Ezen nincsen mit szépíteni, a lábam most eléggé oda van...

Hozzá jön ez a "nyughatatlan láb" szindróma, ami ilyen klassz kis idegrángások formájában jelentkezik,váratlanul, és meglehetősen idegesítő módon. Erre annyi magnéziumot szedek, hogy lassan mérgezéssel visznek el.Kicsit talán jobb lett..:))

A kicsikém hihetetlen aktív, az oldalt fekvést, ülést, hanyatt fekvést utálja, az álldogálás persze tökjó, akkor fér el kényelmesen, akkor van nyugton, de mivel állva a napom kb 2%-át se töltöm, akkor is komolyan elgondolkodom azon, hogy egy bútorszállító hevedert kössek a hasam alá és vessek a nyakamba, így a nap java részét küzdéssel tölti. A csoki ugye nagy sztár, ezzel nem vagyunk egyedül, attól egyenesen olyan érzésem van, mintha oldalt akarna kijönni, de azonnal.

A napjaink ettől független viszonylag nyugodtan telnek, a lakás egész hűvös, és bár mára is meleget mondtak, holnap a Balatonhoz szeretnénk menni, hogy idén először végre strandoljunk kicsit.

30-án újabb CTG.