Reggel csenget a postás, vagyis inkább csak kopogtat. Semmire nem gondoltam, mert bár Barbi szólt, hogy csomag jön,de nem hittem, hogy már másnapra itt is lesz...Aztán egyszerre jött meg a bluemay-féle megrendelésem és Barbi meglepije, amiről egy szót nem árult el egész eddig, teljes volt a titoktartás, csak annyit tudtam, hogy a kicsimnek készít valami mesés szépséget. Egy emlékdobozt.
Már maga a csomagolás is nagyon szép volt, akárcsak egy csokis bonbon és a kedvencem a két oldalas kézzel írott levél volt mellette, mert szívemhez irtó közel áll a levelezésnek ez a személyes formája.
Először a csomagot bontottam fel, türelmetlen, gyorsan, kapkodva, bár ki kellett volna élvezni minden másodpercét...
Először a csomagot bontottam fel, türelmetlen, gyorsan, kapkodva, bár ki kellett volna élvezni minden másodpercét...Ahogy megláttam a doboz tetejét, éreztem, a torkom összeszorul, az én kislányom jelent meg előttem ezekben a tündéri holmikban, amik a doboz tetején száradtak a kötélen. Azt is éreztem, hogy nem nagyon tudom, miért, de ég a szemem, aztán egyszercsak könnyek gurulnak ki, mosolygok, meg levegőt próbálok venni egyszerre és nem olyan könnyű.
És aztán kattan a zár,felnyitom és belül még szebb...itt szakadt el a cérnám,fogtam a dobozt, levelet, mindent, bevágtattam a hálóba, Istihez, aki épp akkor ébredezett és marhára nem értette, miért sírok. Mert addigra már szabályosan zokogtam.
Egyszerűen nem értettem, mivel érdemeltem ki ezt a gyönyörű munkát, ezt a csodálatos ajándékot, amivel a nem sok keresztszemes múltam nyomán tisztában vagyok,mekkora munka lehetett..
Persze tudom, nem én kaptam, igazából a kicsikémé, de akkor is, csak azt tudtam hajtogatni, hogy nem értem, miért kaptam, mivel érdemeltem ki, és egyébként is...
Hálát éreztem, végtelen hálát és nagy-nagy örömet, miközben végigdőltem az ágyon és hangosan felolvastam a levelet a férjemnek, aki halkan felkuncogott néha a sorok hallatán.
És valahogy ő nem volt meglepve, az ő számára nem volt kérdés, hogy ezt megérdemeltük, Anni is és én is. És hiába kérdezgettem vagy százszor, miért...
Az alkotója Singlár-Árvai Barbara, a blogját pedig nézzétek meg ITT!
Az alkotója Singlár-Árvai Barbara, a blogját pedig nézzétek meg ITT!
tényleg nagyon gyönyörű, "Barbisan" tökéletes!!!
VálaszTörléshasználd nagy örömmel! :-)
Valóban csodálatos ajándék, Barbinak arany keze van :)))
VálaszTörlésAz nem kifejezés, nincsen rá szó...én nem tudom,valaha is tudnék-e ilyesmit készíteni...
VálaszTörlésTényleg gyönyörű lett! ... és igen, megérdemlitek! :-)
VálaszTörléstökéletes ajándék :)
VálaszTörlésannyira szép szín ez a sápadt rózsaszín ...
VálaszTörlésgyönyörű
VálaszTörlésJaj,folyton csak nézegetem...simogatom...
VálaszTörlésÁLOMSZÉP !!!! Nagyon nagyon nagyon! :)
VálaszTörlésHa egyszer nekem kisbabám lesz.. akkor.. jajj :))
:)))) Most én sírok, és most az én férjem nem tudja, mi lelt. :D Azt pedig, hogy miért kaptátok, a levélben megírtam. Nekem sokat jelentett, hogy enyém lehetett az a két fehér lánc anno tőled, mert nagyon sötét időszak volt az a család életében. Nekem az a két kis lánc volt akkor a fény. Te egyszerű megrendelésnek vetted, hisz az is volt, nekem sokkal többet jelentett. :) És az a pár sor, amit akkor írtál a névkártyádra. :)
VálaszTörlésMeg egyébként is csíplek, a blogodat is, de nem ragozom tovább! Élvezzétek egymást, a bébit és a meglepit! :D
Valami csodaszép!!!!! Álom....
VálaszTörlésÉs ezért is jó blogokat olvasni, mert kiderül mennyi szeretet és kedvesség van az emberekben:)
Ez tényleg nagyon szép...:) Istenem,fantasztikusan gyönyörü
VálaszTörlésHú, már többször visszajöttem és átolvastam, a hozzászólásokkal együtt. Olyan jó ez a sok kedves szó. :) Nekem ez az ajándék! :D A képeket koppintom, én nem tudtam ilyen jó fotókat készíteni, meg ez igazán személyes. Nem gond? :)
VálaszTörlésEgyáltalán nem gond..:) Nyugodtan,hiszen a Te munkád! És valóban...így legalább az én szememmel látjátok Ti is, milyen csodaszép ez a doboz...
VálaszTörlésCsodás ez a netes kreatív társaság, eszméletlen sok jó szívű,önzetlen lányt ismertem meg az utóbbi években!És visszatért a hitem az emberekben.
Nagyon szép a doboz! :) Barbi, le a kalappal! Köszi Évi, hogy megosztottad velünk. És osztom a véleményed, csodálatos ez a társaság... A (sokszor) ismeretlen ismerősök, sőt, barátok.
VálaszTörlésMindig tudtam, hogy Barbi ügyes lány, de ezen a dobozon a lelkét is látom!:))
VálaszTörlésEgyszerűen tökéletes!!
Szia:)
VálaszTörlésMa olvastalak végig igazság szerint nem tudom miért mert még csak gimis vagyok és olyan messze vagyok a gyerekvállalástól mint Makó-Jeruzsálem mégis megfogtál. Tényleg nagyon meseszerű a történetetek és jó látni, hogy van még ilyen:) Ez nekem is egy kis reményt ad, mert sajna gimis létemre a pasik olyanok mint a két évesek és néha már azon "gondolkozom",hogy apáca leszek XD Persze viccelek, de szerintem tudod miért mondtam ezt:)
Nagyon szép kismama vagy és azok a képek amiket Hajni készített rólatok nagyon meghittek:) Látszik,hogy nagyon szeretitek egymást:) A barátod, bocsánat már férjed nagyon jóképű:D Remélem nem veszed tolakodásnak, hogy ezt írtam:)
Ahogy látom már nincs sok hátra a kicsi születéséig de ezért megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak hozzá és a szerelmetekhez is:) Kívánom, hogy még nagyon sokáig együtt maradjatok (mondjuk örökre) és mivel a blog címe az, hogy tündérmese remélem, hogy egyszer hozzád hasonlóan én is megtalálom a hercegemet:)
Még egyszer sok boldogságot és vigyázz magadra illetve kicsire is:)
Üdv
Kim
Drága Kim!
VálaszTörlésA hitet sose add, semmiért:)Ha hiszel benne,hogy megtalálod,akkor meg is fogod. Az meg, hogy a pasik mennyire két évesek,nekem nem mond újat sajna,tapasztaltam is, ezért választottam ezúttal egy 12 évvel idősebb Férfit, aki tényleg az. És minden nőtársamnak csak ezt tudom javasolni,hogy ne nagyon kezdjen huszonévesen hasonló korúval,ha csak nem egy olyan csodabogár, akit már érdekel a család és az elköteleződés:)
De ezek manapság olyan ritka darabok, mint a fehér holló...és hogy azt írtad,jóképű, dehogyis tolakodás...én is annak látom, nagyon nagy szerencse, hogy a szép belső ezúttal szép külsővel párosult, végem is volt,amikor megismerkedtünk:)
Abban a pillanatban, hogy elhiszed, hogy megérdemled a boldogságot, máris kézzel foghatóvá tetted a magad számára. Ha elhitted, hogy megérdemled, hogy olyan társad legyen,amilyet elképzeltél és leginkább, ha pontosan tudod,kit szeretnél,meg fogod találni. Azoknak nehezebb csak, akik azt sem tudják,kit szeretnének, mert kapkodnak fűhöz-fához. Nekem az jött be, hogy mindent elképzeltem, hogy milyen a szeme, a haja, a keze, milyen a hangja, a stílusa, hogyan szól hozzám, mindent..:)
Egyszer volt egy olyan csalódásom, amin nehezen tettem magam túl,és akkor megfogadtam, nekem olyan férjem lesz,akinek tenger színű lesz a szeme, ami a kék a zöld és a szürke árnyalatit is mutatja, mert biztos voltam benne,hogy ilyen nincs. És akkor meg lett volna az indokom,miért nincsen senkim. És lett...mert volt ilyen szem..:)