117.fejezet - Házon kívül

Szeretném előre vetíteni, hogy a most következő bejegyzés kizárólag az én személyes véleményemet tartalmazza és ha bárki bármiféle ellenvetést tenne,tegye meg nyugodtan, tiszteletben fogom tartani.

A házon kívül témája az volt, ki miért nem vállal gyereket manapság. Korábban már foglalkoztam a kérdéssel, de csak érintőlegesen, mert most megkaptam a kérdésemre a választ, t.i. hogy ki milyen kifogással él, amikor azt kérdezik, miért nincsen gyereke.

Az első pár svájci frankos hitel miatt nem vállal kis tesót az egyke fia mellé, mert azt mondják, hogy elég lesz egy gyerek egyetemét/főiskoláját rendezni, nem lesz elég a pénz kettőre. Manapság akárhogy is számolom, egy egyetem, főiskola elvégzése, ha valaki nem a legjobb tíz százalék része, akkor alap hangon olyan 2M Ft. Ha egy gyerekre ez már megvan, és csak a svájci frank miatt nincsen meg a másikra, akkor csodálkozom, hogy ez az indok.
Merthogy nekem egy gyerekre sincsen meg, mégsem tudtam volna elképzelni az életem gyerek nélkül, csak azért, mert nem tudom kifizetni az egyetemét. Miért kell mindenkinek felsőfokú diplomát szerezni?Annyi van már belőlük, álljon be ő is szegénykém annyi év után a diplomás munkanélküliek sorába?
Én úgy gondolom, de persze ez megint csak az én véleményem, hogy nem kell mindenkinek mindeféleképp diploma. Egy jó szakmával manapság sokkal többre lehet menni, persze, ha az a gyerekem vágya, hogy mondjuk orvos legyen, akkor az ciki.Ha olyan álmai vannak, amihez mindenképp kell valami diploma, akkor úgyis megoldjuk, mert max elmegy egy kicsit dolgozni a suli mellett és megcsinálja levelezőn vagy mittomén...de számomra ez a "Már most tudom, hogy nem lesz 20 év múlva pénzem a másik gyerekem diplomájára"-ez bizony nem kifogás.

Aztán volt egy másik pár, aki azt mondta, hogy ők olyan jól elvannak kettesben, nekik még nem kell a gyerek A lány 27 éves, a fiú 30 és azt mondták, még LEGALÁBB 4-5 évet várni akarnak. Mert ők annyira szeretnek moziba menni és biciklizni... és ha gyerek lesz, akkor már soha többet nem lehet??
Én nem nagyon tudok jobb programot, mint otthon összebújva megnézni egy mesét, vagy megtanítani a kis makit bringázni. Persze ezt ők még nem tudhatják. Én se, mert még nem tartunk ott, de a hugom révén egyszer-kétszer már volt szerencsém maratoni Thomas vagy Barbis mesedélutánhoz. Mintha karácsony lett volna...

A harmadik pár kifogása az volt, hogy vállalnák a másodikat (vagy harmadikat?) akármikor, ha valaki tudná garantálni, hogy fiú lesz...hát ez no comment. Nem tök mindegy???

Aztán az egész riport úgy kezdődött, hogy egy kismama ikerterhesen kiszámolta, hogy legalább 600e Ft eljutni a babák fél éves koráig. Beleszámolta, hogy a nőgyógyásza 10e Ft/alkalom, és még ezen felül ad 80e Ft-ot a szülésért, vagyis a nőgyógyász csak 160e és a kicsik még meg sincsenek.
Én az sztk-ba jártam és semmi bajom nem lett. Persze a szülésem nem volt egy sima menet, de az magánként is ilyen lett volna, mert az ügyeletes orvos volt a töketlen. És plusz pénzt sem adtam az orvosomnak épp azért, mert nem nagyon állt ki értem, de ettől független bájos volt, amikor a hat hetes kontrollon találkoztunk és ellátni is hajlandó volt.
Miért kell 100e Ft-ot adni egy szülésért,amikor valaki végig fizeti a magánrendelést???És ha nem fizeti végig, akkor is miért kell ENNYIT?

Aztán tovább,babakocsi..használtan lehet venni 10 e-ért is, nem kell 100e, ahogy ő mondta, hordozó hozzá tartozik. Bababútor..12e-ért vettem a sajátom,de 6e-ért is lehet kapni matraccal, mindennel és nem a legutolsó undormány.
Szóval hagyjuk már ezt a számolgatást, akárhányszor belekezdek, mindig félrelököm nagyon hamar, mert semmi értelme.
Szerintem, ahol kettőnek jut, jut háromnak is, ahol háromnak jut, jut négynek is és sorolhatnám.
Sokkal többe kerülünk mi magunk, magunknak, mert ruhákat veszünk, piperét, elmegyünk ide-oda, de az ugye nem számít, azt már mindenki megszokta.

Na, és az Ausztriával példálózó pár.
Ők voltak a "szívem csücskei".Szerintem itt közülünk mindenki tudja, hogy ott jobb az ellátás, és mindenki többet keres. Hát menjen oda, aki akar.
Az, hogy személyes svédasztal van minden kismamának a szobájában és apa is oda jár jól lakni, tök jó dolog, de szerintem enélkül is lehet élni.
El kell ismerni, hogy ott jobb, de ezt eddig is tudtuk, viszont sehol sincsen kolbászból a kerítés, az biztos. Mindennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Tudjuk például, hogy Svédország is remek, viszont 90 %-os az adó. Ebből könnyebb jobban lenni. Valahogy mégsem vállalnám.

Az egyetlen, akit meg tudtam érteni, az a szerencsétlen 35 körüli menedzser csajszi volt, aki azért lett munka-függő, mert a huszas évei végén hat év után véget ért egy kapcsolata és 30-as fejjel kezdett újra párt keresni. Persze minden korabeli fickó retteg attól, hogy tudja, az ilyen korú nők órája ketyeg,nekik még eszük ágában sincsen elköteleződni. Viszont szerintem ez azért inkább csak a pesti dandykre vonatkozik. Vidéken még normális az értékrend. Vidéken még mernek a férfiak férfiak lenni és merik vállalni a felelősséget, sőt, rosszul érzik magukat, ha nem kerülnek 30-35 éves korukra egy család élére. Mert itt ez a szokás. Ez a férfiak dolga.

Én 27 voltam, amikor dobtak és pontosan tudom, miről beszél ez a lány.
A fiúk (mert férfiaknak nehezen nevezhetném őket) egy dologra hajtottak, minden áron elkerülni a szerelmet és a kötődést, élvezni az életet, nyakalni, hogy úgy mondjam... a kedvencem ebben a kataszrófális trash-realityben, az Aranypartban szereplő fekete kis "démon" volt, aki a bemutatkozójában közölte, buli minden mennyiségben, kaja, pia, pasi, CSAJ (?!), tökmindegy. Ez úgy kb jól le is írja, milyenek ők. És milyen nem voltam én soha és milyen nem is leszek és miért nem értem meg szegény őket. Még cikibb, hogy ezt egy nő mondta így ki. ÉS ha nem csak mert ez a trend, hanem komolyan így is gondolja, az még gázabb...

Nem kap vagyonokat az, aki ma Magyarországon kisbabát vállal, ez tagadhatatlan tény, de az akkor is igaz és mindig igaz is marad, hogy:AHOL AKARAT VAN, OTT MÓD IS AKAD.

Ha valaki szeretne boldogulni, akkor fog is. Ha csak azt várja, hogy mikor fognak mások adni neki azért, amit vállal, akkor várhat, sokáig, amíg csak ki nem csúszik, mert 40 évesen nem biztos, hogy olyan könnyen megfogan az a kis lélek. Ő is tudja, hogy a ballagására 60 évesen mennek majd el a szülei, és olyanok lesznek, mint a saját nagyapja és nagyanyja, mert akkora generációs szakadék fog közöttük tátongani, ami így előre elképzelhetetlen.

Fokozhatnám, sok minden van bennem még ezzel kapcsolatban és nem tagadom, igen, fel vagyok háborodva. De aki így gondolkodik, tényleg jobb, ha nem vállal gyermeket.
Az egésznek az akart lenni a lényege, hogy nem azért kell babát vállalni, hogy a megszületése után ugyanúgy éljen a család, mint előtte. Mert sosem fog. És aki erre törekszik, csúfosan meg fog bukni. Át kell alakítani és egyébként át is alakul magától az értékrend, a fontossági lista, és meg kell oldani bizonyos anyagi nehézségeket is, de ezeknek a megoldása nem lehetetlen azért. Csak alkalmazkodni kell...kéne. Nem kell a babának 60 ezres ágy és 120 ezres babakocsi, mert úgysem veszi észre, mi a különbség, neki egy dolog kell, szeretet és az ebből következő biztonság-érzet.

Ez, ugye, (még) ingyen van?