Az egész úgy kezdődött, hogy kellett egy ruhásszekrény a kislányom holmijainak, de nem volt ötletem sem,milyen szekrény férne be egy ajtó mögé, amikor csak annyi helyünk van.És az sem tette könnyebbé a dolgom, hogy a hálószobában már minden bútor fehér, és valamennyire míves, vagy legalábbis olyan hatást kelt.
Az IKEA volt a végső menedékem,miután végignéztem a vaterát,teszveszt, minden más fórumot és találtam is egy rendkívül szép vitrint...
Rögtön nekiálltam nyomozni a google-ön, hogyan juthatnék hozzá a legjobb áron és kaptam is egy oldalt, a www.svedbutor.hu címen, ahol csak használt IKEA bútorok vannak fenn.
Némi kedvezménnyel ott volt ez a szépség is, hát lecsaptam rá,írtam a tulajdonosának, hogy nagyon szeretném...A neve egyáltalán nem volt ismerős és soha nem beszéltünk korábban. Eszembe sem jutott, hogy tudhatja, ki vagyok...és aztán jött a döbbenet, de ezt már a leveléből engedéllyel idézett részlet mesélje helyettem el:
"Engedd meg, hogy valami nem ide kapcsolódót megjegyezzek: tavaly láttam először a munkáidat
a blogodon és lenyűgözött az összes!! Jó látni, hogy valaki ilyen csodás dolgokat készít és mindebben
örömét leli!!! A saját "inges"-párnámat a múlt héten készítettem el és egyszerűen imádom!! :)
Konzerv-doboz projekt pedig a költözés utánra van betervezve! :)
Köszönöm, hogy megosztod ezeket a hihetetlenül inspiráló ötleteket és további sok sikert és boldogságot kívánok Neked, Nektek! :))"
Micsodaaa???-gondoltam...
Írtam is neki, hogy le vagyok döbbenve, mire hamarosan megérkezett a válasz is:
":)))
Tudod, az első gondolatom, amikor rájöttem, hogy kitől kaptam e-mailt, az az volt,
hogy szuper helyre fog kerülni a szekrény és csodás dolgoknak ad majd otthont
és megmondom őszintén ez megnyugtatott.:)
Mellesleg az egyetlen olyan bútor amiért fáj a szívem de a férjem megígérte,
hogy amint kiértem, veszünk valami hasonlót a "kincseimnek".:)))"
Én pedig teljesen odáig vagyok a gondolattól, hogy olyan szekrénybe tehetem majd az én kis szerelmem holmiját, amit ennyire szeretett az előző gazdája, így hát igyekszem magam is méltó utódja lenni, és tovább szeretni ezt a csodálatos darabot.
Ha ránézek mindig mosolyognom kell majd, mert eszembe fog jutni, hogy milyen kicsi a világ, mennyire nincsenek véletlenek és egyéb közhelyek...
Köszönöm,Ildi!
Tyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű
VálaszTörlésUgyeee???Arról nem is beszélve, hogy a múltkor a metrón ültem,amikor odajött hozzám egy lány,hogy nem én vagyok-e a Bardócz Évi...na azon is le voltam döbbenve....
VálaszTörlésVéletlenek már-pediglen nincsenek.
VálaszTörlés:D Ez nagyon helyes.
VálaszTörlésEz tényleg nem véletlen!
VálaszTörlésez nagyon-nagyon jó. örülök, hogy mással is történnek ilyenek:) és köszi, hogy megosztottad a történet, teljesen feldobta a napom s még a fejfájásom is elmúlt!
VálaszTörlésNekem is:)))
VálaszTörlésna és ehhez mit szólsz:
VálaszTörlésa meskán ismertem meg a munkáidat, olvasni kezdtem a blogodat, és láttam, hogy a facebookon, hogy két közös ismerősünk is van, majd tegnap elolvastam ezt a bejegyzést, és elindultam haza, amikor is a délinél elviharzottál mellettem, egy nagy csomó szatyorral a kezedben... :)
Nemár..:DDD Hihetetéem---
VálaszTörlésvagyis hihetetlen...
VálaszTörlésKedves Éva!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy a svédBÚTOR segítségével találtatok egymásra...Ildivel, és a ruhásszekrénnyel is! ;)
Sok boldogságot a picihez!
Üdv,
Bozsvári Ági
svédBÚTOR
Nahát,Ági!
VálaszTörlésÉpp gondolkodtam rajta,hogy gratulálnék az oldal készítőinek,mert nagy ötletnek tartom az ikea-rajongókat ilyen módon összefogni:)))
De akkor gyorsabb voltál és megtaláltál.
Szóval ezúton is, gratulálok és örök hálám, ez a kis vitrin tényleg minden nap mosolyt fog csalni az arcomra.:)