2011. április 28., csütörtök

Ide illő történet

Elég rég volt alkalmam olyasmiről írni Nektek, ami igazán megfogott, de amilyen az élet és amennyire nincsenek véletlenek, most adódott egy meghökkentő eset.

Az egész úgy kezdődött, hogy kellett egy ruhásszekrény a kislányom holmijainak, de nem volt ötletem sem,milyen szekrény férne be egy ajtó mögé, amikor csak annyi helyünk van.És az sem tette könnyebbé a dolgom, hogy a hálószobában már minden bútor fehér, és valamennyire míves, vagy legalábbis olyan hatást kelt.

Az IKEA volt a végső menedékem,miután végignéztem a vaterát,teszveszt, minden más fórumot és találtam is egy rendkívül szép vitrint...
Rögtön nekiálltam nyomozni a google-ön, hogyan juthatnék hozzá a legjobb áron és kaptam is egy oldalt, a www.svedbutor.hu címen, ahol csak használt IKEA bútorok vannak fenn.

Némi kedvezménnyel ott volt ez a szépség is, hát lecsaptam rá,írtam a tulajdonosának, hogy nagyon szeretném...A neve egyáltalán nem volt ismerős és soha nem beszéltünk korábban. Eszembe sem jutott, hogy tudhatja, ki vagyok...és aztán jött a döbbenet, de ezt már a leveléből engedéllyel idézett részlet mesélje helyettem el:

"Engedd meg, hogy valami nem ide kapcsolódót megjegyezzek: tavaly láttam először a munkáidat
a blogodon és lenyűgözött az összes!! Jó látni, hogy valaki ilyen csodás dolgokat készít és mindebben
örömét leli!!! A saját "inges"-párnámat a múlt héten készítettem el és egyszerűen imádom!! :)
Konzerv-doboz projekt pedig a költözés utánra van betervezve! :)
Köszönöm, hogy megosztod ezeket a hihetetlenül inspiráló ötleteket és további sok sikert és boldogságot kívánok Neked, Nektek! :))"

Micsodaaa???-gondoltam...
Írtam is neki, hogy le vagyok döbbenve, mire hamarosan megérkezett a válasz is:

":)))
Tudod, az első gondolatom, amikor rájöttem, hogy kitől kaptam e-mailt, az az volt,
hogy szuper helyre fog kerülni a szekrény és csodás dolgoknak ad majd otthont
és megmondom őszintén ez megnyugtatott.:)
Mellesleg az egyetlen olyan bútor amiért fáj a szívem de a férjem megígérte,
hogy amint kiértem, veszünk valami hasonlót a "kincseimnek".:)))"

Én pedig teljesen odáig vagyok a gondolattól, hogy olyan szekrénybe tehetem majd az én kis szerelmem holmiját, amit ennyire szeretett az előző gazdája, így hát igyekszem magam is méltó utódja lenni, és tovább szeretni ezt a csodálatos darabot.
Ha ránézek mindig mosolyognom kell majd, mert eszembe fog jutni, hogy milyen kicsi a világ, mennyire nincsenek véletlenek és egyéb közhelyek...

Köszönöm,Ildi!

12 megjegyzés:

  1. Tyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű

    VálaszTörlés
  2. Ugyeee???Arról nem is beszélve, hogy a múltkor a metrón ültem,amikor odajött hozzám egy lány,hogy nem én vagyok-e a Bardócz Évi...na azon is le voltam döbbenve....

    VálaszTörlés
  3. Véletlenek már-pediglen nincsenek.

    VálaszTörlés
  4. ez nagyon-nagyon jó. örülök, hogy mással is történnek ilyenek:) és köszi, hogy megosztottad a történet, teljesen feldobta a napom s még a fejfájásom is elmúlt!

    VálaszTörlés
  5. na és ehhez mit szólsz:
    a meskán ismertem meg a munkáidat, olvasni kezdtem a blogodat, és láttam, hogy a facebookon, hogy két közös ismerősünk is van, majd tegnap elolvastam ezt a bejegyzést, és elindultam haza, amikor is a délinél elviharzottál mellettem, egy nagy csomó szatyorral a kezedben... :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Éva!

    Nagyon örülök, hogy a svédBÚTOR segítségével találtatok egymásra...Ildivel, és a ruhásszekrénnyel is! ;)

    Sok boldogságot a picihez!

    Üdv,

    Bozsvári Ági
    svédBÚTOR

    VálaszTörlés
  7. Nahát,Ági!
    Épp gondolkodtam rajta,hogy gratulálnék az oldal készítőinek,mert nagy ötletnek tartom az ikea-rajongókat ilyen módon összefogni:)))
    De akkor gyorsabb voltál és megtaláltál.
    Szóval ezúton is, gratulálok és örök hálám, ez a kis vitrin tényleg minden nap mosolyt fog csalni az arcomra.:)

    VálaszTörlés