Ott ült hát ez a lány a fotelban,a szkájp befutó hívást jelzett.
Százszor végiggondolta,hogy fog köszönni,mit mond majd,hogyan mondja,melyik hangszínét használja majd..van neki pár.Van felnőtt,nőcis hangszíne, kislányos, nyafogós, magabiztos, félénk, rengeteg féle..
Rákattintott a hívás fogadása gombra,és hallgatott.Egyiket sem választotta..
Hitt abban,hogy egy ember hangja,ahogyan a mozgása is,nagyon sok mindent elárul róla.
A hang,amit meghallott,egy pillanat alatt vetett véget minden ellenkezésnek és félelmének.Rettentően kedves,meleg,barátságos hang volt,nem érzett benne sem zavart,sem bátortalanságot.
Visszaköszönt,kuncogott egy jóízűt és attól a pillanattól kezdve többé nem tudta letörölni a mosolyt a szája sarkából.
Ne feledjük,április 14-e volt aznap,egy szerdai nap.
Hátradőlt,és úgy érezte,hogy egy régi ismerősére talált rá,akivel ezer és egy éve nem találkoztak,úgy csevegtek,mint két régi barát,hogy közben azt sem vették volna észre,ha a burkon kívül,mely lassan körbevonta őket,kint kitört volna a harmadik világháború.
Igazság szerint ha most bármelyikőtök megkérdezné,mi került szóba,a lány tanácstalanul tárná szét a karjait,mert nem tudná...egyetlen konkrét mondatot sem tudna visszaidézni,mert nem arra figyelt,mit mond neki a fiú,hanem hogy hogyan mondja..Teljesen elvarázsolta ez a hangszín,ez a közvetlenség,de mégsem tolakodás,ez a könnyed stílus.
Néha jóízűen felnevetett,tetszett neki a humor,szerette is,s néha csak hümmögött kicsit,de minden pillanatban csak arra tudott gondolni,hogy ez csodás...ennek így kell lennie,ez a fiú maga a megtestesült álom..
Az,aki addig szemernyit sem vonzotta,aki olyan semleges volt a számára,mint az,hogy éppen fúj-e a szél vagy nem,hirtelen a világ közepe lett.
Kiderült a fiúról,hogy férfi,akár Férfi is lehet,hiszen 12 évvel idősebb a lánynál,persze ezt a fényképén nem látni..ott,az alapján a kép alapján olyan 30-35-nek tippelte volna.
Korban éppen jó-állapította meg,és már nem érdekelte a magasság.Tűt talált a szénakazalban,ott,ahol már minden esélyéről lemondott.
Elmondhatatlan érzés volt,senkinek nem is tudott beszélni róla úgy,hogy ne mosolyogják meg, a lány az első pillanattól kezdve nem csak érezte,de tudta,hogy Ő lesz az.Megtalálta.
Kérdezgették később az ismerősök,hogy:-"És?Talákoztatok már?Láttad már egyáltalán?-...-Akkor honnan tudhatnád..."-de ő tudta.A zsigereiben érezte.
Nem tudni,mennyi ideig beszéltek,percekig-e vagy órákig,bár inkább utóbbi lehetett,de amikor elköszöntek,olyan nehezen tudtak elszakadni egymástól,mintha hosszú ideig most nem lenne ilyesmire alkalmuk.Talán telefonszámot sem cseréltek azonnal,bár ki tudja...ezek a részletek idővel az múlt homályába vesztek.
A lány leemelte a fejéről a mikrofont és letette az asztalra.
Sikítani tudott volna.Meg sem fordult a fejében,hogy esetleg szélhámossal lenne dolga,aki jól zsonglőrködik a női szívekkel és a szavakkal,eszébe sem jutott,hogy lehetne kicsit bizalmatlanabb.
És és utána mi történt???
VálaszTörlésMég még!!!
VálaszTörlésjajjj, nagyon izgiiiii :-))))kicsit dejavu érzésem van, talán azért....
VálaszTörlésSok-sok évvel ezelőtt, én is hasonlón mentem keresztül. Egy szerdai napon. Április 14-én. Szerettem annak a pasinak a humorát, a magabiztosságát, az udvariasságát. És szeretem még most is:)
VálaszTörlésKívánom, hogy így legyen nálatok is!
Annyira várom már a folytatást.....
VálaszTörlésImádom,hogy ilyen vagy:)))
VálaszTörlésÉn én vagyok,ehhez semmi kétség nem férhet..:)De Kriszta,Te is Angyal vagy,letagadni sem tudnád.
VálaszTörlésJulcsi...talán nem véletlen,hogy egymás közelébe kerültünk:)