2012. január 23., hétfő

130.fejezet - Segítség

Segítség minden, amitől másnak jobb lesz, legyen az a legapróbb dolog is. A legtöbbször ingyen adhatod, és ingyen kaphatod, ami manapság nagy ritkaság, ezért érdemes megpróbálni. A napokban gondolkodtam el azon, hogy mennyire egyszerű dolog, ha csak annyit megteszel holnaptól, hogy ki is mondasz minden olyan alapvető gondolatot, amiről azt hinnéd, azt gondolod, a másik biztosan tudja.
Ha találkozol a barátnőddel és jól fest, még ha meg is esz a sárga irígység, mondd meg neki, mennyire szép! Ha találkozol a barátoddal és fél szavakból is értitek már egymást, kérdezd meg, tudja-e, mennyire fontos Neked a barátsága..el fog csodálkozni. Anyukádnak, apukádnak mondd meg, hogy szereted őket, amíg megmondhatod, akkor is, ha sosem volt szokás. Néha nagyon nehéz, de olyan jó!

Alapvetően mindenhol próbálok segíteni mindenkinek, akinek tudok. A napokban a facebookot olvasgattam és találtam egy bejegyzést, amiben valaki segítséget kért a barátnőjének. Annyit tudtam meg Róla, hogy van egy 12 éves nagy fia és most egyedül maradt a hatalmas pocakjával, amiben három pici életke növekszik. Babát szeretett volna, egy babára számított és hármat kapott. Ott volt a név és egy telefonszám. Mivel éppen Anna ruháit nézegettem át és válogattam ki, amik már kicsik, gondoltam nagyon jó, felhívom és elkérem a címét, hogy küldhessek neki néhány dolgot.

Nagyon kedves volt Ildi a telefonban, jól elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy már májusban be kell majd feküdnie, holott csak júliusra várja a kicsiket, de mivel hárman vannak, megfigyelés alatt kell lennie. Azt is mesélte, hogy pénteken derül ki a kicsik neme, de mivel a doktor úr már egyről majdnem bizonyosan állította, hogy kislány, meg is egyeztünk, hogy a lány holmik biztosan mehetnek. Tettem a csomagba némi játékot is, és egyéb kellékeket, amik a babácskák ápolásánál jól jöhetnek.

Azt is mondta Ildi, nagyon sok helyről ígértek már neki segítséget, de konkrétan még szinte senki nem adott semmit, az ígéreteken kívül. Ezért gondoltam, megosztom Veletek a történetet, hiszen tudom, hogy Ti nem csak beszéltek, tesztek is, ha arról van szó.

Amennyiben úgy érzitek, hogy tudtok és szeretnétek is küldeni neki valamit (illetve nem neki, hanem a kisbabáknak), írjatok nekem és megadom az elérhetőséget! Név, telefonszám, cím megvan! Budapest a helyszín.

Olyan jó érzés tudni, hogy azok a kis holmik, amiket az én életkém hordott, most olyan helyre kerülnek, ahol minden bizonnyal nagyon meg fogják becsülni! És remélem, hogy a szeretetet és a törődést is érezni fogja a mama, mert minden tiszteletem az övé.

5 megjegyzés:

  1. Én folyamatosan osztogatom a családban a környezetemben a holmijainkat, de valami beugrott. 3 egyszerre? Huh, az ikreimmel és a plusz egy 2 évessel még a segítség mellett sem volt fenékig tejfel az első év!
    Nem tudom, rokonok tudnak-e besegíteni neki, de mihamarabb vegye fel a kapcsolatot az Otthon segítünk Alapítvánnyal!

    Illetve bízzunk, hogy minden rendben lesz, és elég nagyok lesznek a manók, de így is sanszos a mini ruhaméret, így érdemes a "Manócsomag"-osokkal is felvennie a kapcsolatot! Mini emberkéknek segítenek mindenfélében, a FB-on is fent vannak!

    VálaszTörlés
  2. Mindkét szervezet fent van a FB-on is!

    VálaszTörlés
  3. Ó,köszi,felhívom és javasolni fogom neki! Nagyon aranyos vagy!

    VálaszTörlés
  4. Elvileg hármasikreknél már hivatalból jár a segítség, a védőnő biztos többet tud! Ami még felmerült, hogy ruhákon túl, talán pelenkára lenne a legnagyobb szükségük! Három manónál az már egy vagyon! Kéne egy szponzor...

    VálaszTörlés
  5. nálunk nem volt baba az utóbbi években, de nem rég kezdtem el babanaplókat gyártani, azzal szívesen meglepném :) kiyoru.rainbow@gmail.com az e-mailcímem, ha tudsz valamit a kicsik neméről, kérlek írj, mert akkor nekiállok :)

    VálaszTörlés