Felvetődött a kérdés, hogy Ti elhiszitek-e, amit itt olvastok?
Úgy értem, hogy elhiszitek-e, hogy amit itt írok, őszintén írom, hogy nem hazudok, elhiszitek-e, hogy ez az igazi arcom, vagy ez csak egy máz?
Lehet, hogy ez az egész egy maszk, ami mögé bújok, mert nem merek szembenézni önmagammal?
Vagy ez egy butaság és mégsem játszom meg magam?
Nos, kíváncsian várom, mit írtok erre!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSoha nem volt kétség bennem, egy pillanatra sem!
VálaszTörlésEgyrészt, számomra sok-sok gondolatod, érzésed "ismerős", így igaznak is érzem.
Másrészt pedig, mi okod lenne másként írni ezeket a bejegyzéseket?
Amig a legfontosabb, hogy pici lányod a "főszereplő", ez már megadja az "alapokat"...
Nem tudom, érthető-e teljesen, mit is szerettem volna mondani.
Elnézést, eltávolítottam az előző kommentet, mert többedszerre sem ment el a szöveg, a végére pedig össze-vissza jelent meg. Így hát, leírtam újra. :)
VálaszTörlésAbszolút elhiszem, és igaznak érzem. Nagyon sokszor érzem, hogy szívemből szólsz, és ha néha nem is tökéletesen gondolkodunk egyformán, mégis mindig értelek, és megértelek. Ha hamiskás lenne a történet, akkor itt-ott kibujkálna a lóláb. De ez nekem még soha nem is jutott eszembe. Miért is tennéd, nem is értem...
VálaszTörlésMegvádoltak, támadtak valamivel?
Ami
Elhiszem:)
VálaszTörlésöööööööö... nem értem a felvetést...
VálaszTörlésén őszinte ember vagyok, és fel sem merül bennem, hogy más nem az (na és ezért néha pofára esek:-))))
Én többször elolvastalak az elejétől, és elhiszem...:) Gondolom itt nem a "történetre" gondolsz, hanem hogy Te milyennek mutatod meg magad nekünk, vagy esetleg milyennek állítod be magad... Én elhiszem. Az emberek változnak, és csak az bizonytalanodik el a másikkal kapcsolatban, (Megkérdőjelez) aki maga sem biztos önmagában. Azok pedig ne érdekeljenek. Gondolom friss anyukaként sok a kérdés benned, Te is nagyon sokat változol, pozitív irányba, és ez idegeneknek, esetleg még ismerősöknek is új->
VálaszTörlésés itt felvetődhet az, hogy biztos önmagadat adod...?????
Hát, bocsánat, kissé hosszú és magyarázósra sikeredtem :D
Volt rá példa, hogy valaki azt próbálta bebizonyítani, hogy ez a púderes dolog ez nem igaz, és ez azért érintett viszonylag rosszul, mert kínosan ügyeltem, hogy itt , ezen a felületen is, mint általában mindenhol, őszinte legyek és igaz. De akkor megnyugszom, ha úgy gondoljátok, ahogy írtátok. Nagyon köszönöm, hogy vettétek a fáradtságot, és megosztottátok velem a véleményeteket.
VálaszTörlésSzia Évi!
VálaszTörlésÉn egy percig sem kételkedtem benned! Olyan dolgokról írtál, amik velem is megestek...és pontosan olyan gondolatokat osztottál meg, amiken én is vívódtam akkoriban! Pl. az egyetemmel kapcsolatos dolgok, a szakítások, a boldogság keresés... :( A jóga... én is Melindánál kezdem el annak idején, a suliban! :) Plusz, ahogy ezt az egészet elkezdted írni, hogy a gyereked egyszer olvashassa...
Hogy lehetnének ezek nem őszinte/kitalált dolgok???
Ez a blog a Te Tündérmesédről szól. Az ember nyilván szívesebben osztja meg a szép élményeit, nagyobb kedvvel ír a boldog pillanatairól, és ez így van jól. Soha nem titkoltad el, hogy vannak nehézségek az életedben (mert mindenkinek vannak) — az, hogy a blogodban (a címhez hűen) az életed tündérmesés dolgait hangsúlyozod, szerintem nem hazugság. Inkább egy szemlélet. Ahogy felfogod, úgy írsz róla. Lehetnél csupa negatív is, és panaszkodhatnál minden apróság miatt (amik akkor is jelen vannak, ha nem írsz róla — néha pedig, ha szükségét érzed, úgyis kiadod magadból), de a folytonos borúlátástól semmi nem változna, kivéve, hogy a rosszkedved átragadna másra — az olvasóidra és a családodra is. Részemről szívesebben olvasok egy tündérmesét, ami mögé tudom, hogy oda kell képzelni a valóságot, minden tökéletlenségével együtt, de legalább ezen a felületen hadd örüljünk egy kicsit a jónak. Szerintem.
VálaszTörlésÉn nem gondolnám hogy azzal szórakoztatod magad és másokat hogy kitalált történeteket írsz. Ha igen akkor kezdj el rögtön könyvet írni !
VálaszTörlésBennem egy percig sem merült fel hogy kitalált történeteket gyártasz.
Elhiszem, és sokszor irigykedem is rád :)
VálaszTörlésTaláltál egy olyan embert magad mellé, akivel bármit meg mersz próbálni, mert úgy érzed, vele lehet...
Az én párom is ilyen, csak épp a gyerekkérdésben nem egyezünk. Ő erre a világra nem akar gyereket, mert nem érzi úgy, hogy jó helyen lenne, én viszont szívesen szülnék neki akár egy focicsapatnyit is! Ebben sosem fogunk megegyezni, és mivel szeretem őt annyira, hogy nem kényszerítem bele olyanba, amit nem akar, attól félek, sose lesz gyerekünk... Így én kicsit elfogódottan olvasom a soraid, és mindent elhiszek, amit leírsz. Hiszen a tündérmesék azok olyanok, hogy hinni kell bennük!