32.fejezet - Lássuk azt a könyvet!

Miután kiderült,hogy épségben kihúztuk Babszemmel az első harmadot,elkezdtem azon gondolkodni,hogy nekem mennyire jó érzés ez az egész,mennyire más állapotba kerültem,tényleg,szó szerint.Akár a testi, akár a lelki tényezőket nézzük, hiszen én folyamatosan figyelem magam és néha erősen elcsodálkozom azon,amit tapasztalok.

Én, aki renitens voltam világ életemben, mióta tudom, hogy már nem csak én vagyok magam, soha többet nem szaladok át az úton sehol, a pirosnál nem lépek a zebrára akkor sem, ha közel s távol senki, és nem futok egyetlen jármű után sem, inkább várok. Valahogy ez egy olyan érzés, amit csak úgy tudnék leírni:mindenki várhat, hiszen a legfontosabb az, hogy a kicsi ne érezze a stresszt, eleget kap így is. Semmi más nem érdekel, még a saját érdekeim sem olyan fontosak, mint Babszem érdekei.

Ezt az érzést szerettem volna és szeretném is a jövőben megosztani Apácskával. Amikor már anyává lett barátnőim mondták,kérdezzek nyugodtan, nekem tényleg csak egy kérdésem volt: Hogyan tudták a párjukat belevonni ebbe az egészbe, hogy ne érezze magát kirekesztettnek?

"Kérjetek és megadatik!"-mondá az Úr, s én meg is kaptam a választ a védőnőtől Dr Komlósi Piroska:Babavárás kettesben című könyvében. Mivel a kiadvány részleges vagy teljes közzététele tilos és én ezt tiszteletben tartom, így az olvasása közben felmerült gondolataimat és a saját terveimet szeretném megosztani Veletek elsősorban. Érdemes lesz beleolvasni, higgyétek el!:)

Első lépésként jó lenne tudni, mit is érez most Apácska pontosan. Ehhez meg kell őt kérdezni, és ha zárkózottabb fajta, akkor ehhez sok türelem kell majd. Ha éppen nem olyan hangulatban van, erőltetni semmi esetre sem szabad. És talán célravezetőbb egyszerre csak kis rövid kérdéseket feltenni, a válaszra pedig reagálni. El kell fogadnunk, hogy a férfiak nem szívesen beszélgetnek csak úgy a legbelső érzéseikről. Pláne, ha ezek nem férnek bele a szokásos "macho" sztereotípiákba.

Én azt hiszem, ha férfi lennék, akkor a legerősebben most nyomasztó érzésként élném meg ezt az időszakot, tartva attól, hogyan lesz majd, hiszen nekem kellene megteremtenem minden feltételt ahhoz, hogy a kis családom élete rendben legyen. Szerencsére azonban nő vagyok és úgy gondolom, hogy mi ketten vagyunk, ketten vállaltuk, ketten is csináljuk végig és a közös bizakodás olyan pozitív légkört teremt körülöttünk, melyet az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélésével csak tovább erősítünk majd. Talán ez az igazi bizalom. Bizakodásnak indul és tovább fejlődik.

Az lenne a fontos, ha Apácska meg tudná velem osztani az esetlegesen felmerülő félelmeit is, ha vannak ilyenek. És bár nekem szerencsém van, mert tudom, hogy ha neki valami nem tetszik, azonnal megmondja, tudom, hogy ezzel sokan nincsenek így.

Én sem voltam hozzászokva ehhez és az első alkalommal, amikor mindketten erősen kiálltunk a magunk véleménye mellett,ami történetesen tökéletesen az ellentéte volt a másikénak, elfogott az aggodalom, hogy lesz ebből közös nevező.

DE lett,és azóta is tudom, hogy mivel tiszteljük egymást, mindig lesz közös nevező. Talán néha többet kell majd "harcolni" érte, de annál édesebb lesz a gyümölcse.

Piroska doktor könyvében benne van, hogy ha nem veszünk részt egy döntés meghozatalában , akkor nem fogjuk azt magunkénak érezni és ellenérzéseink lesznek vele kapcsolatban. Vagyis, ha teljesen átengedünk mindent a másiknak, okvetlen elnyomva érezzük majd magunkat, holott lehet, hogy csak a konfliktust akartuk volna elkerülni. Éppen így fogjuk felszítani.

Lehet, hogy ezek a gondolatok sokaknak teljesen magától értetődőek, nekem sok olyasmi volt bennük, amit tudatosítanom kellett magamban.

31.fejezet

Pontosan tudom,mikor fogant a gyermekem. Október 9-én.

Csak mert éreztem. Valahogyan más volt az egész, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Szépség és a szörny végén a Herceg átváltozik abban a csillogó fényben.Nos, aznap éni s ilyen fényben éreztem magam és túlcsorduló boldogságot éltem át.

Úgyhogy eszerint a számítás szerint január elsején töltöttük Babszemmel a 12. hetet.

A doktornő szerint, akihez először mentem, egy héttel kevesebb vagyok, szerinte csak január 8-án fogjuk tölteni az első trimesztert,de ez engem hidegen hagy,hiszen én tudom,amit tudok.És ahogyan ezt már korábban tapasztaltam, egy anya mindent tud.:)

Szóval, itt az első trimeszter végén itt az ideje az első pocakfotónak, ami már némi kis dudort mutat az alaphelyzethez képest.Ha nem tudnám,hogy babát várok, és nem undorodnék az édestől már három hónapja,azt hihetném,hogy kicsit túlzásba vittem a bejglit karácsonykor.

30.fejezet - első látogatás a védőnőnél

Gondolom van olyan,akinek meglepő,hogy én még csak most jutottam el idáig,de képtelen voltam hamarabb besúvasztani a programpontok közé.

Az sem segíti a helyzetem,hogy a lakóhelyem szerinti védőnő kétszer rendel a héten,kemény egy órán át,kedden 2 és 3 között,csütörtökön 1 és 2 között.

Mindegy,eljutottam odáig,és végre lett kiskönyvem.

Fontos információk gyűjteménye ez a kis füzet,tényleg minden benne van. A kitöltésénél értelemszerűen én voltam ott egyedül ezért olyan furcsa érzés volt, amikor megkérdezte a védőnő,mi a gyermek édesapjának a neve. Ezt így még más "hivatalos" formában soha nem kellett így kimondani vagy leírni és hihetetlen büszkeséggel töltött el, hogy leírathattam vele: Hosszú István.(Továbbá állati büszke vagyok rá,hogy tudtam fejből a munkahelyét, a lakáscímét és a születési dátumát,mobilszámát és azt is,hogy nincsen a családjában semmi olyan betegség,ami engem és a kicsit érinthetne-mindezt felkészületlenül.:)))

Az adminisztráció után következett a dolog számomra szigorúbb és elszomorítóbb része,mert amíg a vérnyomásom nagyon jól van,120 fölé még véletlen sem csúszik és a 75-öt is mindig alulról nyaldossa,addig a súlyom nem ilyen visszafogott.

Mondjuk teljes menetfelszerelésben mért meg,és ugye tél van és nagy csizma és mittoménmi, de a kezdeti súlyomhoz képest 5 kilóval mutatott többet a mérleg az első harmad végén.

Legalább tudom,hogy mi a gyengém...

Aztán.

Megkaptam a következő hónapok menetrendjét,mikor milyen vizsgálat,hova kell mennem milyen beutalóért és kihez,mikor rendel,stb.

Természetesen,hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgom,a kettes számún szülök,ott az orvosom,aki adott beutalót UH-ra meg kombinált teszthez,de laborra meg belgyógyászatra nem tudott,vagy nem feladata,nem tudom,ezekért a szentendrei terhesgondozóba kell mennem. Most tehát három helyre váltottunk bérletet Babszemmel, a kettes számúra, a szentendrei terhesgondozóba, és a védőnői szolgálathoz is. Aztán lesz még dolgunk elég sok az okmányirodában az átjelentkezéssel és ha összeházasodnánk,akkor azoknak a papíroknak az intézésével,valamint a pétfürdői körzeti orvosi rendelőben az átjelentkezés után kell választani egy felnőtt orvost és meg kell keresni majd az ottani védőnőt,aztán az ittenit értesíteni kell arról,hogy nem jövök többet.A leendő gyerekorvosról nem is beszélek még.

Huhh,ezt így leírni is sok.

Azt nem tudom,hogy aki emellett dolgozik napi nyolc órát,hogy tudja ezt mind elintézni.Munkaidőben.

Tehát mostmár megvan a kiskönyv,én pedig elkezdhetem végre a kúrát,ami kigyógyít a bakteriális fertőzésemből,mert a legyengült belső védelmem miatt azom is van. Csak meg kellett várni vele a 12 hetet.

Kaptam egy rakat info-t is,füzetke,könyvecske formájában, a következő bejegyzésemet majd annak a kis könyvnek szentelem,ami ma egész napra a kezemhez ragadt,nem tudtam letenni.

29.fejezet - az én drága szülésznőm

Ez a poszt Tündiről fog szólni,az én védőangyalomról:)

Amikor kiderült,hogy babát várok,egyszerűen elhatalmasodott rajtam a bizonytalanság,hogy én tulajdonképpen nem is a magánorvosomnál szeretnék majd szülni,mert ő olyan tanár-féle módszererrel gyógyít,azt mondja,tanuljak meg kérdezni,nézzem meg a könyvtárakban a szakkönyveket,ismerjem meg a saját testem alaposan, az élettani folyamatokat, a homeopátiát, stbstb, és ha még ezek után is van kérdésem,akkor kérdezzem meg őt.

Egyet tehát tudtam,ezzel nem leszek előrébb,mert akkor tulajdonképp minek a doki,ha úgyis nekem kell mindennek utánamenni,az ezerféle,egymásnak ellentmondó információ tengerében.

De akkor kinél??

És bár Tündi itt lakik mellettünk két utcányira nagyjából,valahogy nem jutott eszembe... nem is értem,miért nem.És akkor egyszercsak megint összefutottunk, "véletlenül",nekem pedig meggyulladt az isteni szikra a fejemben,ha valakinél,akkor Tündinél szívesen szülnék.

Megkérdeztem és mosolyogva válallt.

Persze mint minden kismama,én is próbáltam már elképzelni,milyen módon szeretnék szülni,milyen alternatív lehetőségeim vannak vagy lesznek,és ezeken sem problémázott. Nyilván elsődleges szempont lesz,hogy ő mit mond,de amikor épp nem a kicsit vizsgálja,azt csinálhatok majd vajúdás közben,amit én szeretnék.Nem köt le egy ágyra, nem szabja meg,mikor állhatok fel,mikor sétálhatok...

Nem nagyon tudok jobb helyzetet elképzelni annál,mint hogy egy ennyire kiszolgáltatott helyzetben egy olyan szakember legyen mellettem,akivel már elég jól ismerjük egymást ahhoz,hogy jól boldoguljunk.

A lakhelyem szerint a Margit kórházhoz tartoznék, sok ismerősöm szült már ott,sokan dicsérték,sokan szidták,ezzel sem lettem okosabb,így megkérdeztem Tündét,ő mit gondol.

Eltöltött elég időt elég sok helyen a gyakorlatai alatt,hogy tudjam,amit mond,megalapozottan mondja és érdemes hallgatni rá.

Megbeszéltük,hogy mivel a II. sz. női klinikán dolgozik,mert végül úgy érezte,az ottaniak hozzáállása a legszimpatikusabb a számára,hát én is ott szülök majd. Ennek egy akadálya volt csak, még nem volt orvosom. Azonban ha az orvosom ottani,én is szülhetek ott,hiába tartoznék máshová amúgy.

Megkérdeztem Tündit,hogy tudna-e nekem javasolni orvost,olyat,akivel szeret együtt dolgozni,és ajánlott is nekem egy tüneményes fiatal doktornőt,szólt neki,h én lennék,megadta nekem a mobilját,már csak fel kellett hívnom és egyeztetni vele egy időpontot.

Ez pedig tegnapra sikerült.

Bementem a klinikára,Tündi elém jött az előtérbe,és bevezetett egy váróba a szülőszobák mellett, ahol kényelmesen megvárhattam,amíg a doktornő ráér egy percre.

Az egyik kolléganő kérdezte,ki lesz az orvosom,és amikor mondtam,hogy ki,hihetetlen örömmel kezdte mesélni,hogy az ő unkáját is ez a doktornő segítette a világra és micsoda egy angyal ez a nő,a legeslegjobb,akit választhattam. (A legeslegjobb,akit Tündi választhatott nekem.)

Nagyon érdekes volt látni, ahogy a vajúdó kismamák a kispapákkal sétáltak a folyosón, és egyáltalán,ezt az egész rendszert belülről. Látogatóként sosem volt még ilyenben részem.

Megjött a doktornő,alig kellett várnom,kiírt UH-ra,kaptam mindenféle beutalót kombinált teszthez, iratokat,amikkel igazolja,hogy nála gondozásba vagyok véve és utamra bocsátott azzal,hogy az UH után találkozunk.(Jövő kedden 11:15-re kell mennem,utána 16:30-kor lesz a forgalom vizsgám,az sem lesz egy lötyögős nap,azt hiszem:))

Az egész olyan megnyugtató volt,olyan kedvesek voltak az emberek,olyan jókat nevettem ,ahogy Tündi mesélte, micsoda édes kismajmok születnek ott.Hihetetlen számokról beszéltünk,több,mint 3000 születés esett a 2010-es évre.Majdnem napi tíz új életke:)

Úgy megnyugodtam,olyan boldogan jöttem el,mert már tudom,hogy minden tökéletesen rendben lesz.Tudom,hogy a legeslegjobb szakemberek kezében leszünk Babszemmel,hogy keresve sem találhattunk volna biztonságosabb helyet,kedvesebb,figyelmesebb embereket magunk köré Babszem érkezéséhez.

Tudom,hogy Tündit tényleg bármikor hívhatom,ha kérdésem van,tudom,hogy mindenben segíteni fog,mert nagy boszi,vannak kenceficéi a nyűgjeimre,van hozzám türelme és ha majd Apácskát is megismeri,tudom,hogy őt is kedvelni fogja.

Tudom, hogy szívesen bemutatja majd a szülőszobát nekünk, és aligha van a világon olyan,aki többet tudhat a születés folyamatáról,mint ő.

Nem tudom szavakkal kifejezni a hálám,Tündér!

Elmondhatatlanul nagy segítség vagy nekem!

Köszönöm!

28.fejezet - A stressz

Igazán nem lehet okom panaszra,semmi olyan dolgom nincsen,amit utálnék csinálni,és minden nap mégis újra és újra el kellene mennem,hogy magamat megerőszakolva folytassam.Például nem kell minden reggel nyolcra egy munkahelyre beérnem,hogy aztán délután ötkor kijöjjek hulla fáradtan és hazaessek egy gyerekhez és egy kitakarítandó házhoz.
Nagyon kényelmesek a napjaim,egyetlen menüpontot kivéve és ez a vezetés.

Már nincsen sok hátra,11-én van a vizsgám,de ahogyan közeledik,úgy nő bennem a feszültség és Károlyban is,aki nevezetesen az oktatóm és nem éppen selyempapírba csomagolva közli velem a véleményét.
Két hónap telt el azóta,hogy először ültem kocsiba,nulla tapasztalattal.Sok ismerősöm megy úgy vezetni,hogy jóformán már mindent tud,nos engem annyira nem érdekelt ez a dolog korábban,hogy azt elmondani sem tudom,úgyhogy nekem tényleg semmi közöm nem volt az autókhoz eddig.
Rengetegszer álmodtam azt már évek óta,hogy jogosítvány nélkül vezetek és persze,hogy elkapnak a zsaruk,de ettől nem jött meg a kedvem az egészhez.

Most a kényszer vett rá,hogy befejezzem,amit elkezdtem,mert január 23-án lejár a kresz vizsgám két éve.

Azt gondoltam magamról,hogy tudok egyszerre több felé figyelni,hát ez a dolog gyorsan megdőlt az első órán.Amikor egyszerre kellett a rutin pályán a csúsztatott kuplungra figyelni és közben HÁTRAFELÉ szlalomozni,hát...hogy is mondjam...
Aztán ezt megtanultam és jól ment,simán elsőre átmentem a rutin vizsgán és kikerültem a forgalomba,ahol nem lehetett tökölni.

Amikor egy-egy kanyarban fékezni kell,kuplungot benyomni,visszaváltani kettesbe,közben a féket nem elengedni,közben kormányozni,nézni a gyalogost és a bringást,és a táblát,milyen utcába megyek be,melyik sávba,és ha a belsőbe a külsőből,akkor még indexelni is,nos...ez tartogatott némi kihívást.Ha jól számolom,mást csinált a két lábam,az egyik kezem jobbra-balra a kormányon,a másik előre-hátra a sebváltón és a fejem is 360 fokban.
Aki azt hiszi,hogy nehéz az egyik kezével körben simogatni a hasát,miközben a másikkal a feje tetejét paskolja,az szerintem még nem vezetett autót.

Tegnapra odáig jutottam,hogy már csak az első negyed órában nem lassítottam zebránál és felejtettem el táblákat észrevenni,utána már minden jó volt,és Károlynak igaza van,amikor veszekszik,mert a vizsgán az a negyed óra is vizsga lesz.De a kiakadásom olyan szintre jutott,hogy eltörött a mécses.
Az öreg jól kezelte,gondolom nem én voltam az első gyenge virágszál,aki elbőgte magát a stílusa okán,egyszerűen nem vett róla tudomást,hogy én épp sírok.Mondta tovább...
Én meg megacéloztam magam és rájöttem,hogy nem baj,hogy ilyen.Ha nem lenne ilyen,nem tanulnám meg egy életre,hogy mások életével játszom,ha nem figyelek.

Úgyhogy elmegyek ma,holnap és pénteken,aztán hétfőn,kedden levizsgázom és onnan már tényleg nem lesz semmi más dolgom,csak hogy elkezdjem felépíteni az életem.
De addig is naponta két órát utazom a pályára,ott vezetek két órát,két óra alatt hazaérek és este fél kilenckor már alszom,annyira kimerülök.Ezért még előtte intézem,amit kell vagy amit tudok,hiszen utána esélytelen.
Ezért nem haladok most keddig semmi mással.
De keddtől a Tiétek vagyok újra.
Becsszó.

A stresszt pedig ha most nem tanulom meg kezelni,akkor soha.

27.fejezet

Tegnap remek hírt kaptam,gyermekkori barátném,Virág szintén kisbabát vár,két hónappal vagyok csak előtte,és egyszerre fogunk tudni babázni.
Virág anyukája és az én anyukám gimnazista koruk óta ismerik egymást,és azóta jó barátnők.Közöttem és Virág között 9 hónap van,az én javamra,mert anyu elmondása szerint ők akkor kaptak kedvet még egy babához,amikor én megszülettem.

Virág és a párja,a második próbálkozásra hozták össze ezt a kis manót,aki reméljük,hogy épen,egészségesen fejlődik majd az anyukája pocakjában.

Hihetetlen dolog,hogy ez is így jött ki.

26.fejezet - Új év

Új év,új élet,eddig mindig így volt...ez volt az első szilveszterem,amikor azt éreztem,semmi sem fog változni jövőre,mert a nagy változások már megtörténtek idén.

Január nyolcadikán töltöm be a 12.hetem,utána kell mennem ultrahangra,amit már nagyon várok.A hasam nem sokat változott,talán annyiban igen,hogy elkezdett eltűnni a derekam,a csípőm szélesebb lett, a combjaim húsosabbak,vagyis ha egyszerűen akarok fogalmazni,észrevehetően meghíztam.A modell szerint mostanra 2 kg-ot kellett volna híznom,én 4-et szedtem magamra.
Egy kicsit zavar,mert egyik nadrágom sem jön fel rám.Azt hiszem,hogy elég gyorsan valami mozgás után kellene néznem,akármi lehet az...kismamatorna,vagy kismama jóga,teljesen mindegy.

Január 11-én megszerzem a jogsit,legalábbis nagyon remélem,és akkor utána elkezdhetem berendezni az új életem.Összepakolom majd a régit és elköltözöm 120 km-re otthonról,az új Otthonomba,az új Életembe az én egyetlen Apácskámhoz.

Elkezdtünk egyre többet beszélgetni a kicsiről,bár általában még én hozom fel,ő mindig úgy köszön el,"vigyázzatok magatokra!".A 12. héten járunk,utánaolvastam, a huszadik héttől kezd hallani,nagyjából akkor lesz olyan nagy,hogy érzi majd,ha a pocakomat simogatjuk, és követi is majd a kezünket.
Ez nagyon izgalmas időszak lesz,már nagyon várom.
Igazság szerint sok olyan érzés kavargott bennem az utóbbi időszakban,ami félelemmel vegyes boldogság és izgalom is volt,és nagyon nagy megkönnyebbülés a 12. hetet elérni,amikortól elvileg sokkal nagyobb biztonságban van a kicsikém.

Nagyon sokat köhögök,és már jó ideje nem változik ez a köhögés,semmit nem merek bevenni rá,a méz meg nem sokat ér.A nagyobbik bajom az,hogy a köhögés erőssége miatt minden alkalommal fáj a hasam,mert minden megfeszül olyankor.
Egyéb fájdalmaim nincsenek, néha amikor kényelmetlenül helyezkedem,húzódik,és még ritkábban néha feszül,de ezeket betudom annak,hogy egetrengető változások történnek odabent:)
Szerencsére semmi vérzés nem volt.
A vérnyomásomat nem mértük,de gyanítom,hogy az azért elég alacsony lehet,tekintve,hogy az álomkórosságom még mindig változatlan.

Az,hogy kismamának neveznek,még mindig hihetetlen és szokatlan érzés.Pedig már az egész terminusnak a harmadát legyűrtük,már csak kétszer ennyi van hátra.Az ember nem is gondolná,hogy ez majdnem egy év és mégis,milyen villámgyorsan el tud telni.
Ha teljesen őszinte akarok lenni,teljes súlyával még mindig nem fogtam fel,remélem,hogy azért legkésőbb akkor leesik majd,mi is vár ránk,amikor kézbe vehetem Őt.

A hajam eddig egyáltalán nem hullott,rekord mennyiségű volt a fejemben,de az utóbbi időben ez is elkezdett visszaállni.Azt mondják,ez is hormonális.A hullásért felelős hormonok háttérbe kerülnek egy időre,de aztán bepótolják a lemaradást sajna.:)
Hajat festeni nem merek,genetikusan őszülök egy jó ideje, és csak az ammónia tartalmú festékek fogták be az ősz hajszálaimat,amit most ugye hanyagolni kényszerülök harmadik hónapja.
Erre jó lenne valami megoldást találni,mert ez így elég gáz.:)Nem akarok igénytelen lenni csak azért,mert egy kisbaba van a pocakomban.
Apácska azt mondja, a várandós nők gyönyörűek,hogy én is az vagyok,hogy csodálatos a formám,ahogyan kerekedek,és tényleg elhiszem,hogy őt nem annyira érdekelné,engem annál jobban..

Összességében azt tudom mondani az első harmad végén,hogy fel kellett fogni,meg kellett szokni nekem és a testemnek is,hogy mostmár nem lesz úgy,ahogyan eddig.A hangulatingadozások még megvannak,de már bőven nem vagyok olyan ingerlékeny.A félelmeim múlóban vannak, a terveim egyre konkrétabbak,kinéztem egy gyönyörű kiságyat is már.Elkezdtem végiggondolni,mire lesz majd szükségünk.
De a kis zoknikon kívül még nem mertem venni semmit.
Ez még a jövő zenéje.

Alig várom,hogy megtudjam,Hosszú Anna Lilla vagy Hosszú István Bendegúz lakik-e odabent.