Kérd és megadatik

Számos alkalommal írtam már ezen a blogon erről a "témáról" nem is keveset, de ez az egyik titka annak, hogy hiszek sok mindenben és mindenkiben.

Néhány éve mindaz, ami ma körülöttem van, csak az álmaimban létezett.
Pontosan tudtam azonban, mit szeretnék, hogyan szeretném, egy asztrológus a huszas éveim elején kielemzett és azt mondta, hogy 28 éves koromban fog előtérbe kerülni a család...nem hittem abban sem, akkor még...28 éves voltam, amikor elhagytak, mosolyogtam egy jót azon, hogy kicsit más értelemben gondoltam a család, mint olyan formájára ezidőtájt.

És 28 voltam, amikor megismertem a férjem és várandós lettem a lányommal. Rendben, 28 és fél...ennyi minden tényleg nem férhet bele egy évbe:)

Szokták mondani, hogy az ember önbeteljesítő mechanizmusa a horoszkópok titka, ha tudod, mi vár rád, akkor arra fordítod a figyelmed, és így értelemszerűen nyilván azt fogod észrevenni. Mert eleve azt keresed.

Miért nem fordítjuk akkor a figyelmünket más, sokkal "értelmesebb" cél felé?

Ha az ócskapiacok megszállottja vagy, mint én, akkor érted a szemléltetést. Adott egy nagy rakás cucc...cucc-hegyek. Hogy egész pontos legyek. Minden látszik, de mégsem látszik semmi...
Kilógnak apró részletek mindenfelől, de semmi nem látszik teljes egészében és ha mégis, ki garantálja, hogy nem a következő adagot kémleled-e már, a figyelmed nem siklott-e át valami fontos felett?

Nézz így az életedre!
Tudod-e mit szeretnél pontosan? Ha tudod, akkor már csak a mikor a kérdés. Ha nem tudod, akkor hogyan fogod észrevenni?

Muszáj teljesen magad előtt látnod a jövőd. Ha ez megvan, ami eleve nem kis feladat, akkor elkezdheted felépíteni a terv után a valóságban is. Amikor valamit tudsz, látsz, akkor azt is igyekszel kitalálni, hogyan érhetnéd el. Olyankor minden pillanatban azon jár az agyad, hogy vajon mit tehetnél érte...Hogy oldhatnál meg minden problémát, ami a megvalósulás akadálya?

Újabb példa.
Pontosan tudod hétfőn, hogy szombat este el akarsz menni megnézni egy bizonyos filmet. Kigondolod, hogy hol fogják vetíteni és mikor, és úgy intézed a dolgaid, hogy akkorra ott is legyél. Ha idegen helyen adják, megnézed a térképet, hogyan jutsz el oda, megtankolod a kocsit, ha nagy siker, megrendeled előre a jegyet..tehát tervezel, legfőképpen pedig TESZEL azért, hogy Te szombat este ott ülhess a teremben.

Ha nem teszel, hanem úgy vagy vele, majd lesz valahogy, akkor valószínűleg éppen akkor közbe fog jönni valami, nem fogod tudni, mit vegyél fel, kicsit később fogsz tudni elindulni, kifogy a benzin, a mozinál már nem lesz parkolóhely és a pénztárban közölni fogják, hogy minden jegy elkelt egész hétvégére.

Ahhoz, hogy kérni tudj, tudnod kell, mit szeretnél.
Nem kell vallásosnak lenni, hogy belásd ennek a mondatnak a jelentőségét.

Újra itt vagyok

Eltelt egy év.
Sőt, jóval több, mint egy év. Amíg nem írtam.

Így utólag már úgy érzem, hogy kár volt kihagyni ezt az időt, mert annyi minden történt közben, ami érdemes lett volna rá, hogy megörökítsem...Abban kénytelen vagyok hinni, hogy mindennek megvan az oka, így utólag nem szoktam bánkódni, esetleg elgondolkodom a miérteken.

Most éreztem azt, hogy írnom kell. Nem akartam addig folytatni,amíg biztosan nem érzem, hogy ezt akarom, és ez az idő is eljött.

Tündérmese.
Értelmezzük ezt a címet.
Mitől is tündérmese minden tündérmese? Hogy bár sokan azt gondolják lehetetlen, mert papírforma szerint végülis tényleg az, végül mindig a jó győz. Akár ha a legkisebb, vagy leggyengébb is ő, végül a jó elnyeri méltó jutalmát.
Ám ezeknek a meséknek nem a happy end a legérdekesebb része, bár tagadhatatlanul a legszebb.
Egy ember életére nehéz ráhúzni egy mese sablont, hiszen a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" nagyon bizonytalan időtartam. Könnyen előfordulhat, hogy a mese vége után kezdődik egy sokkal érdekesebb történet ugyanazokkal a szereplőkkel, ám az már egy másik sztori lesz.

Én ugyanezt a történetet szeretném írni tovább, nem szándékozom újat kezdeni.

Hol tartok most?
Addig álmodoztam a mesevilágomról, amíg meg nem tudtam teremteni magamnak.
Minden pofon után felkeltem és mentem tovább, amíg el nem értem a célt. Hogy mi különbözteti meg a sikeres embert attól, akinek nem sikerül? A sikeres ember eggyel többször áll fel- tartja a közmondás. Nos, ezt az elméletet sikerült teljesen a magamévá tennem az elmúlt időszakban.

Mivel a hétköznapok során olyan benyomások értek, amik nem kifejezetten tettek boldoggá, elkezdtem kizárni a külvilágot ebből az én sajátomból.
Nem nézek híreket, nem olvasok újságot, visszavonultam a birodalmamba.
Mindeközben pedig némileg visszatért az emberekbe vetett hitem.

Tudatosult bennem, hogy azok, akik tisztelik a másik embert, rettentő kevesen vannak.

Sokan gondolják, hogy bármilyen szinten jobbak nálam, és el kell keserítenem őket, mindig, hogy nem. Mert senki nem jobb a másiknál. DE nem is rosszabb.

Az internetes világban sokan feljogosítva érzik magukat, hogy a másik fölé gondolják magukat sokszor akkor is, ha az illetővel még egy szót sem váltottak. Sokszor olyanok szólnak bele vitákba, akik egyáltalán nem érintettek és fogalmuk sincsen dolgokról és legfőképpen olyanok ítélnek el másokat, akik közel sem tökéletesek.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" Mond ma ez még valakinek valamit?

Jelentem, újra itt vagyok.
Lesznek, akik ennek örülni fognak és lesznek, akik nem annyira. Utóbbiaknak azt javaslom, hogy ne kínozzák magukat azzal, hogy engem olvasnak.