Vannak az életünkben olyan változások és helyzetek, amikor az anyagi
javaink nem egészen elégítik ki az anyagi vágyainkat. Ezekben az
esetekben két választása van az emberek. Az első, hogy megadja magát a
körülményeknek és a lehetőségekből megpróbálja mégis kihozni valahogyan a
legjobbat, a második, hogy magába zuhanva csak a hiányzó dolgokra
koncentrál és így teljesen ellehetetleníti mind a maga, mind pedig
környezete életét.
Én nagyon remélem, hogy sokan azok közül, akik ezt a blogot olvassák, az első megoldást választották és ezért vannak itt.
Természetesen megerőszakolni senkit nem lehet, de lehet kísérletet tenni
a meggyőzésre, hátha belátóak lesznek és elismerik, hogy nem minden
arany fénylik. Van, amit nehezebb észrevenni, mégis, talán az aranynál
is értékesebb.
Ebben a blogban mindig arra törekedtem, hogy őszinte legyek,jelen esetben például azért, hogy akik hasonló beszűkült
lehetőségekkel rendelkeznek, mint mostanában a családom és én, lássák,
hogy nem feltétlen vannak egyedül és a pénzzel való állandó sakkozás
mellett is lehet azt a kis meglevő jussunkat élvezni.
Sőt, úgy írom inkább, hogy ezeket nem hogy lehet, hanem muszáj lenne
kiélvezni, és lehet, hogy az egész folyamatot teljesen az elején kell
kezdeni. Értem ezt olyan értelemben, hogy sokunk talán már el is
felejtette, hogyan is kell élvezni bizonyos helyzeteket, hogyan lehet
megadni a módját a tőlünk telhető legtöbb dolognak. Pedig ezekre az apró
örömökre nagy szüksége van mind a testnek, mind pedig a léleknek. Ezek a
kis örömök adnak erőt a mindennapok elviseléséhez, egy- egy nehezebb
helyzet legyűréséhez.
Nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy az ember MINDENT megvon magától.
Valami mindig van, aminek örülni lehet!
Érdemes, igenis érdemes mindennek megadni a módját.Egy szülinap ezerszer emlékezetesebb, ha nem a pénzt, hanem a figyelmünket ajándékozzuk a másiknak, a karácsony értékesebb, ha az időnkből ajándékozunk akár saját készítésű ajándékokkal, akár közös programokkal valósul ez meg...
Már két éve vagyok Annával itthon, és most érkezik a fiunk, tudom,miről beszélek...
Visszatérek.
