Ide illő történet

Elég rég volt alkalmam olyasmiről írni Nektek, ami igazán megfogott, de amilyen az élet és amennyire nincsenek véletlenek, most adódott egy meghökkentő eset.

Az egész úgy kezdődött, hogy kellett egy ruhásszekrény a kislányom holmijainak, de nem volt ötletem sem,milyen szekrény férne be egy ajtó mögé, amikor csak annyi helyünk van.És az sem tette könnyebbé a dolgom, hogy a hálószobában már minden bútor fehér, és valamennyire míves, vagy legalábbis olyan hatást kelt.

Az IKEA volt a végső menedékem,miután végignéztem a vaterát,teszveszt, minden más fórumot és találtam is egy rendkívül szép vitrint...

Rögtön nekiálltam nyomozni a google-ön, hogyan juthatnék hozzá a legjobb áron és kaptam is egy oldalt, a www.svedbutor.hu címen, ahol csak használt IKEA bútorok vannak fenn.

Némi kedvezménnyel ott volt ez a szépség is, hát lecsaptam rá,írtam a tulajdonosának, hogy nagyon szeretném...A neve egyáltalán nem volt ismerős és soha nem beszéltünk korábban. Eszembe sem jutott, hogy tudhatja, ki vagyok...és aztán jött a döbbenet, de ezt már a leveléből engedéllyel idézett részlet mesélje helyettem el:

"Engedd meg, hogy valami nem ide kapcsolódót megjegyezzek: tavaly láttam először a munkáidat

a blogodon és lenyűgözött az összes!! Jó látni, hogy valaki ilyen csodás dolgokat készít és mindebben

örömét leli!!! A saját "inges"-párnámat a múlt héten készítettem el és egyszerűen imádom!! :)

Konzerv-doboz projekt pedig a költözés utánra van betervezve! :)

Köszönöm, hogy megosztod ezeket a hihetetlenül inspiráló ötleteket és további sok sikert és boldogságot kívánok Neked, Nektek! :))"

Micsodaaa???-gondoltam...

Írtam is neki, hogy le vagyok döbbenve, mire hamarosan megérkezett a válasz is:

":)))

Tudod, az első gondolatom, amikor rájöttem, hogy kitől kaptam e-mailt, az az volt,

hogy szuper helyre fog kerülni a szekrény és csodás dolgoknak ad majd otthont

és megmondom őszintén ez megnyugtatott.:)

Mellesleg az egyetlen olyan bútor amiért fáj a szívem de a férjem megígérte,

hogy amint kiértem, veszünk valami hasonlót a "kincseimnek".:)))"

Én pedig teljesen odáig vagyok a gondolattól, hogy olyan szekrénybe tehetem majd az én kis szerelmem holmiját, amit ennyire szeretett az előző gazdája, így hát igyekszem magam is méltó utódja lenni, és tovább szeretni ezt a csodálatos darabot.

Ha ránézek mindig mosolyognom kell majd, mert eszembe fog jutni, hogy milyen kicsi a világ, mennyire nincsenek véletlenek és egyéb közhelyek...

Köszönöm,Ildi!