2011. április 29., péntek

Kivételesen

nem magamról írnék Nektek,hanem Rólatok.

Ma reggel a postás hozott nekünk megint egy csodálatos ajándékot, csak úgy...egy albumot, épp olyat,amilyet mindig is szerettem volna, csak épp sehol nem jutottam hozzá.

Az albumhoz egy kis levélke is tartozott,idézettel, remélem, Ági nem bánja, ha leírom:

"Az életünk sohasem magánügy, kihat a körülöttünk élőkre, és tágabb értelemben az egész családra.A szeretet, a szerelem alapvető ismérve, hogy gyümölcsöt terem, mégpedig jó gyümölcsöt."
(Böjte Csaba)

Böjte Csaba amúgy is nagy példaképem, egy igazi székely lélek, aki számára az élet nem folyamatos harc, hanem folyamatos "adás", azoknak a gyerekeknek, akikről már mindenki lemondott.
Érdekes, éppen a napokban néztem a Záróra ismétlését, ahol ő volt a vendég, és elmondta, hogy azok a "megvadult" gyerekek, akik nem értik a szép szót, abban a pillanatban, hogy kapnak rendes ruhát,megfürdetik őket meleg vízben, megvacsoráztatják és szépen lefektetik őket tiszta ágyba, varázsütésre kezesbáránnyá változnak. Nem kellett nekik hozzá pénz...

Az ő küldetése ez, folyamatos harc.Nekem Ő az egyik példaképem,bár ezt Ági nem tudhatta, amikor elküldte a kis levélkét..:)

Itt térnék át Rátok,Kedveseim...

Sokat gondolkodtam rajta, és beszélgettem is sokat az ismerőseimmel arról, hogy jó-e, ha ennyire kitárulkozom Előttetek. Sokan mondták, képtelenek lennének ennyire beengedni másokat az életükbe, félnek a kritikától, félnek attól, hogy nem fogják őket elfogadni a hibáikkal együtt, a nyűgjeikkel, a nem mindig tökéletes életükkel...mert ugye mi a divat...az az élet jó, ami tökéletes, ahol nincsen veszekedés, nincsen ellentét, nincsenek problémák. Az ilyen élettel egyetlen apró gond van csak, hogy nincsen.

Divat minden jóval, előnnyel, tulajdonnal, zsákmánnyal hivalkodni, s nem divat ugyanakkor beszámolni arról, hogy valaki bizonytalanná vált, szomorú, elkeseredett valami miatt vagy épp boldogtalan.

Én akkor határoztam el, hogy mindent megosztok Veletek, amikor megfogadtam, új életet kezdek, színjáték nélkül, véresen komolyan és őszintén. Akkor, amikor az előző életem lezártam, hogy ezt az igazán újat elkezdhessem. Mert egyvalamit megtanított az élet addigra, hogy akkor kaphatom csak meg, amire annyira vágyom, ha készen vagyok a fogadására, ha felkészültem rá.

Egyre többen írjátok nekem azt, hogy valamiféle példakép vagyok. Hogy ha én jobbra nézek, többen úgy döntenek, talán van ott valami, s velem fordulnak jobbra. Bíznak talán az értékítéletemben, az ízlésemben, vagy ki tudja..
Amikor elkezdtem ezt a blogot, eszembe sem jutott, hogy egyszer bárki számára is minta lehetek, egy célom volt csak, meg akartam mutatni mindannyiótoknak, hogy ha akarok, ha HISZEK, mindent elérhetek. Persze ki miben hisz...én Istenben, mások magukban...ez lényegtelen is.Maga a Hit a fontos, így nagybetűvel. Aki nem hisz sem Istenben, sem emberben, annak az élete nem sok örömöt rejt.

Azon is sokszor gondolkodom, hogy lehet az, hogy ennyire szeretlek Benneteket, hogy soha nem tudok senkire haragudni, hogy valahogy hidegen hagynak a rosszindulatú megjegyzések, lepattannak rólam, mert van egy burok körülöttem, amit Ti építettetek fel, nekem. És én ezt építész létemre csak most veszem észre, amikor már készen van...
Nélkületek nem nagyon tarthatnék itt, ahol, nem lenne ennyi erőm nap mint nap felkelni, és mosolyogni, nem tudnék olyan gyorsan talpra állni egy-egy pofon után- mert azért nekem is jut ám. De nem hagyom, hogy padlóra küldjenek, mert tudom, hogy sokkal többet számít az, Ti mit mondtok, mint bárki más véleménye.
Nagyon szeretek ilyen lenni és nap mint nap megerősítetek benne, hogy ilyennek is kell maradnom.

Ezért pedig örök hálám.
Nektek is, akik "titokban" olvastok...;)

14 megjegyzés:

  1. Évi! :)


    Olyan nehéz kérdés ez, olyan dolgokról írsz, amik a napokban engem is fokozottabban foglalkoztattak...

    és tettem pár kört magamban, hogy merre tovább a "kitárulkozás" felé, vagy csukjam beljebb a rózsabimbót :))

    és örülök, hogy van valaki, aki még őszintébben, mint én..... :)

    és igenis ez PÉLDAÉRTÉKŰ másik számára--sokszor még az én számomra is..... ha elbizonytalanodom......

    akkor arra gondolhatok, hogy van valaki, aki még nálam is "lököttebb" :))))

    VálaszTörlés
  2. De Nessza...ez a lököttség ez olyan erős bennem,hogy nem akarom meg nem is tudnám letörni..:)

    Érdemes kitárulkozni és vállalni magunkat mindenestül.Kevesebb kapcsolatunk lesz a többi emberrel, de azok mind klasszisokkal mélyebb és erősebb kapcsolatok lesznek.
    Nekem ez a tapasztalatom:)És végülis ez számít,nem?Kinek van szüksége látszat-barátokra és felszíneskedésre?Érdekkapcsolata bárkinek lehet...de igazi csak annak,aki elég bátor.
    Nekem Te elég bátornak tűntél mindig is,ne pont most zárkózz vissza:))

    VálaszTörlés
  3. :)) Évi! :)

    Igazad van :)


    Én is mindig így gondoltam.. és mindin nagyon természetes, és őszinte , nyílt emberke voltam.. Egyedül itt a neten bizonytalanodtam el... mert itt nem ltja az ember a másik reakcióját... nem érzékeli a másikat.. a sok száz másikat, mert ki tudja ki mindenki olvas :))

    és ez olyan furcsa érzés... mert ők látnak engem, de én nem látom őket, érted ! :)

    csakis ez az, ami kibillentett az egyensúlyomból........

    hogy mit merre, meddig.

    És IGAZAD VAN! AZ ember vállalja fel önmagát. olyannak amilyen. mindekinek úgy is képtelenség megfelelni.

    ez is érdekes.. a való világban soha nem akartam megfelelni... hanem önmagam adni..... itt minden olyan furcsa virtuálisan......

    de már szokom :)))

    és próbálok megmaradni.

    és amikor épp rajtam van a bolondéria, akkor a Te szavaid megnyugtatnak :)

    Hogy igenis érdemes ! :)


    puszi.

    VálaszTörlés
  4. Meg tudod, mi jutott még eszembe?

    Hogy az ember annyi mintát lát itt, hogy így és így lehetne.. Ilyennek kéne lennem.. vagy ilyennek... érted... és egy idő után összezavarodtam ebbe kicsit.

    de nincsen értelme az embernek megerőszakolnia a személyiségét...

    ez egy született dolog, és szeretni kell :)

    VálaszTörlés
  5. ez pont így van,ahogy mondod...én ano az exem miatt próbáltam meg más lenni,mint amilyen alapvetően vagyok,mert azt láttam,neki más tetszik.Aztán rájöttem,hogy csak simán el kell köszönnünk és menni a saját céljaink felé. Nem kell minden áron ragaszkodni olyan dolgokhoz, amik nem illenek hozzánk,ugyanígy igaz ez az emberekre is.

    Úgyis megtaláljuk a helyünket és aztán már nem kell elhagyni...ha már egyszer olyan nehéz volt rátalálni,nem?:))

    VálaszTörlés
  6. Drága Évi!
    Szép és elgondolkodtató írás volt.
    Lehet, hogy már ismered, de elküldöm a linkjét Csaba testvér blogjának.
    http://www.mindennapi.hu/blog/bojte-csaba/57

    VálaszTörlés
  7. Nem tudom vajon mennyi ember bírja el megfelelő érettséggel az őszinteségeket..........
    Vajon hányan olvasnak titokban, kommentek nélkül...
    Hisz azok tábora nyílvánvaló, akik napi-heti jelenléttel üdvözölnek és örömködnek Veled......
    Vajon hány ember irigykedik, mert Neked olyan túl kerekded az élettörténeted... ?
    Vajon visszafelé is megtörténik-e mindez, olyan hatásfokkal lobogva, ahogy Nálad életműködésbeli létállapot, ha használhatod a szép, nagy szárnyaid , Évi.........

    Ismerős a megnyílvánulás kényszere, hisz hasonlóképpen működök én is......, bár az árnyoldalaim is ugyanúgy bemutatom, az erős véleményezéseim nem hiszem, hogy túl sokan kedvelnék............... De azt hiszem ebben a virtuális világban sem kell túlzottan megfelelni bárkinek............

    Fura világ ez a netes pálya..., hisz ahogy a Vanessza írta, nem látjuk az arcát annak, aki olvas, nem halljuk a beszédének a hangsúlyait, erejét és sokszor félreértelmezhető az írott szó lenyomata is...............
    De nyílván már az érzékenységeden keresztül megtudod szűrni meddig jó Neked a jó ........., kiérződik egy idő után kivel lehetsz igazán hasonlóan őszinte--------

    Azt vettem észre, hogy ha túl őszinte vagy, attól azért megijednek az emberek és nem mindig tudnak mit kezdeni az egésszel........
    Hisz, ha belegondolunk a felnőttéleteink többféle síkjába, tele van kisebb-nagyobb hazugságokkal.........., és mindennapos viselet az álarcok használata, hisz a sebezhetőségek : GYENGE PONTOK az élő anyagból............

    Legalábbis az utóbbi időszakok kitermelték a védekezés efféle fura formáit.................., hisz valóban olyan világban élünk, ahol a fiatal, erős, szép bőrű, kemény húsú és érzelemmentes lélekrendszer az elfogadott, és az aki soha nem mond : NEM-et...... Engedelmes, szép robotemberekké termelődtünk ki az utóbbi évtizedekben.........., ahol nem lehet helye az érzékenység megvillantásának sem.............

    Értem nagyon is a bevállalt pályád, hisz azt taposom én is, csak nem mindig rózsaszínű ködfelhők között lubickolva, mert nem kerekded a hátországom története, ezért sokszor élesebben és keményebben bírálok és ellenkezek bármi felé, amely zavarja az életterületeim- a komfortérzeteim , mely sért és bánt és hosszabb távon kárt okoz a jövőképünkben...... És már anya is vagyok , és több mindent megéltem, akár ebben a szerepben is...........

    Ha ilyennek születtél Évi nagy bátorságot húzol magadra....és nem biztos, hogy mindig annyian fognak kiállni melletted, ahogy szeretnéd....ezzel számolj..........
    Sokkal kevesebb az erős energiájú és bátor emberek tábora, mint ahogy remélné az ember............. Folyt. köv...

    VálaszTörlés
  8. De ez korántsem baj .... ez a dolgod, tedd így...........másoknak meg máshogy kell tenniük...........
    Nyílván sokmindenkinek bátorítós-segítős , ha megmutatja az ember a belső arcát......
    Jó lenne, egy olyan közösségi formába jutnunk, ahol nem félnének az emberek ennyire megmutatni azokat a különleges emberei értékeket, ami miatt valójában emberi lényként kerültünk bele a nagy masszába..........
    Mire valóak az érzékenységi fokaink, ha folyton védenünk kell őket....Ez egy csomó energia elvonással jár.........., folyton résen lenni és vigyázni............
    milyen kár értünk....., milyen kár, hogy idáig jutottunk és milyen kár, hogy ennyi a félelem és milyen kár magányosság efféle pályájába beleragadni............

    Én is dacolok és szembeszállok az efféle közállapotok ellen, de kap sebeket az ember, nem úszhatja meg bukások nélkül.........., de mindenképp megéri a harc, hisz erőt ad és ívet és jobban tiszteli az ember az erőfeszítéseket, ha több soron visszaigazolást kap és bíztatásokat..............

    Nem könnyű felvállalni önmagunkat pőrén, de valóban eljön az a pont, amikor már nem veszíthet az ember többet önmagából és pont ez a bevállalás ad megfelelő és hatékony erőfokot a mindennapok túléléseihez...............

    Hát ezek a gondolatok cikáztak végig bennem a bejegyzésed kapcsán...........
    És tudod, hogy bírom azokat az embereket, akik mernek bátrak lenni és akarnak többek lenni és fejlődni folyton , a sebezhető felületeiket bevállalva, és előre tekintve..........
    Légy mindig ilyen ......... és mikor megszületik a Kislánykád...visszatükrözi a szépségeid, bátorságaid , a nem mindig fényes oldalaid is, de akkor is jó érzés lesz a visszatükröződésben megfürödni........... ámen...........

    VálaszTörlés
  9. Soledad,nagyon köszönöm,nem ismertem valamiért...de mostmár követni fogom...

    Larion Művésznő:)
    Nem is Te lettél volna, ha nem írod le épp olyan őszintén a véleményed, ahogyan én szoktam.

    A mondatod, mely szerint:eljön az a pont, amikor már nem veszíthet az ember többet önmagából, nagyon igaz.
    De úgy gondolom, hogy csak úgy lehet építkezni, ha az ember előtte teljesen porig rombolja a korábbi,nem stabil személyiségét, ha megválik mindentől és mindenkitől, aki és ami nem a valódi ő maga.Én is így tettem valamikor tavaly februárban.Lenulláztam magam, mert rájöttem, hogy sokkal rosszabb úgy elveszíteni mindent, hogy az ember mindenét odaadja, folyton a másik kedvére akar tenni, akár változni is képes lenne elég jelentős dolgokban, de a másik annyira sem méltatja ezt a korántsem könnyű lépést, hogy legalább minimálisan őszinte legyen.

    Akkor meg minek változzak más kedvéért? Naivitáa volt részemről azt feltételezni, hogy úgy majd jobban fog szeretni, talán ő is csak az indokokat kereste arra, miért nem úgy működnek a dolgok, ahogy...Mennyiszer fordult meg a fejemben, hogy biztosan meg tudtam volna menteni a dolgot, ha vékonyabb lettem volna, ha szabályosabb a cicim, ha kihívóbb vagyok, ha szőkébb, ha ...és eljött a megvilágosodás, amikor rájöttem, hogy csinálhatom ezt, de attól sem fog jobban szeretni, én pedig örök életemben benne ragadok ebben a rettenetes megfelelési kényszerben.

    Ott döntöttem el, hogy nem...nem csinálom.Én nem olyan vagyok,nem is akarok "olyan" lenni, mert olyanból nagyon sok van. Én egy szeretnék lenni,nem egy a sokból.És biztos voltam benne, hogy van még ilyen ember a világon, akinek ez tetszik, hiszen mi lehetne erre a jobb bizonyíték mint az, hogy én vagyok. Tehát a másik felemnek is lennie kell valahol.Onnan pedig már csak meg kellett várnom,hogy megtaláljon, és meg is talált.

    Folyt.köv.

    VálaszTörlés
  10. Az életem célja nem a megfelelés, hanem a boldogság. Megtaláltam a méltó párom, és azt szerettem volna elérni, hogy mire kibújik a kicsi,fel tudjam építeni magam annyira, hogy ne egy ideggyenge,labilis, bizonytalan mami várja itt kint,hanem egy erős asszony,akire majd egész életében számíthat. Akkor is, amikor majd az esetleges csodabogársága miatt nem lesz egyetlen barátja sem egészen a gimiig. Bár ő nem lesz ilyen, mint én voltam, ebben biztos vagyok, ő ki fogja magának harcolni az őt megillető helyet,ez a megérzésem.

    Az a legfontosabb célom, hogy Apácskának biztos háttérországot alakítsak ki, szegénykém végre az életben először ne attól rettegjen folyton,mikor lépek le én is a főnökömmel egy "céges hétvégére".Tudnia kell, hogy bízhat bennem és én is bízhatok benne. Sokan ezért a biztonságért szerelem nélkül is képesek házasságot kötni, én nagyon szerencsés vagyok, hogy nálunk ez a szerelemmel együtt jár.

    Lehet, hogy vannak irigyeim, lehet, hogy lesznek ellenségeim, de ezek nem érdekelnek. Akik másolnak, azok sem érdekelnek, tegyék.
    Ha jobban tudják csinálni mint én, gratulálok, ha rosszabbul, úgyis megszűnik előbb-utóbb a létjogosultságuk.

    Mindenki véleményét meghallgattam eddig is,meg fogok hallgatni ezután is,mert úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanulhatunk egymástól, ezért a kommunikáció elsődleges. Ha valaki "csak úgy" kritizál, azt nem tudom elfogadni,de ha vannak érvei, mindenre vevő vagyok.Talán meggyőz...vagy én őt.

    Szeretem az életem így, ahogyan van,és remélem,hogy ha mást nem is, hihet adhatok sokaknak, hogy vannak még csodák, élnek még a földön olyan emberek, akik szeretnek élni és szeretnek szeretni.Akkor is, ha épp nem divat ez. Bár úgy látom, lassan ez is változik már...

    VálaszTörlés
  11. Most egy "titokban" olvasó is előbújik :)
    Már az esküvőtök kapcsán akartam írni... de valahogy elmaradt. Csodállak a kitartásodért, az őszinteségedért, jó olvasni a soraidat és jó, hogy létezik még Tündérmese! Sok sok boldogságot és örömöt kívánok Nektek!!!!
    És nem mellesleg, gyönyörűek a munkáid, szeretem azt az aprólékos kidolgozást!
    :)

    VálaszTörlés