A nagy nap

Eljött ez is, szombat reggel volt...a nagy napunk...már a Mathias Rex panzióban ébredtünk, a saját kis lakosztályunkban. Lementünk reggelizni 8 körül, aztán vissza fel, fürdés, körömlakkozás, ilyesmi..Közben Apácska halálos nyugalommal ledőlt forma1-et nézni, meg újságot olvasgatni, nem is értettem, hogyan tud ilyen nyugodt maradni.

11-re érkezett Virág értem és vitt fel a fodrászhoz fél 12-re, ahol Valja egy háromnegyed óra alatt készítette el a kontyomat. Bár eredetileg csak egy egyszerű banánkontyot szerettem volna, valahogyan ez nem akadályozta meg benne őt, hogy mindenféle faxnikkal dobja fel. Kicsit meg is

lepődtem, amikor fizetésre került a sor, mert el sem tudtam képzelni korábban, mennyibe kerülhet egy ilyen alkalmi feltűzés, ha még a hajam sem ő mossa. Hát most megtudtam:)

7000 Ft, kérem.:)Először úgy értettem 2000...vagy úgy akartam érteni,már nem is tudom..:)

Haj kész,mentünk le,ekkor volt ha jól emlékszem már fél egy.Fél kettőre jött értünk

a kocsi,úgyhogy egy óra maradt a sminkre, ruhára, és a lelki felkészülésre, ami valljuk be, nem túl sok..:D

Az első az volt,hogy felvettem ezt az álomszép ruhát, amiért utólag is millió köszönet Piroskának, hogy megvarrta nekem, aztán Virág kifestett. Szép szolidan..:) A visszafogottság volt a cél,mert már akkor lemondtam a dívás menyasszony szerepéről, amikor kiderült,pocakkal kell majd végigcsinálnom:) Akkor meg u

gye az ember már megpróbál előnyt kovácsolni a "hátrányból", és rájátszik arra a másik, arra az igazi anyaszerepre.:)

Időben elkészültünk, az én életem értelme végig jelen volt, és a bohóckodásával szórakoztatott bennünket, nagyon cuki volt, éreztem, ahogyan egyre izgatottabb lesz ő is, ahogyan egyre inkább érzi, hogy mindjárt menni kell:) És én is ezt éreztem. Hogy most valami visszavonhatatlan következik. De nem féltem. Izgatott voltam én is.