2011. január 25., kedd

43.fejezet - Egy film margójára

Ma megnéztem munka közben a Szerelem és más drogok című filmet, és igazából teljesen mást kaptam, mint amire gondoltam. Arra most nem térek ki, hogy ez a cím mennyire árulkodik a tartalomról vagy éppen mennyire nem, de azt mindenképpen fontosnak tartom leszögezni az elején, megérte megnézni.

Nem azért,mert odáig vagyok Jake-ért vagy Anne-ért. Nem figyelem a munkásságukat, nem törődöm nagyon a filmekkel, csak a magam szórakoztatására nézem őket, mert a mai darabok nagyon ritkán gondolkodtatnak el. Ez most elgondolkodtatott.

Eszembe juttatta, mennyire szerencsém van, hogy szerelmes lettem, és hogy azzal lehetek, akit szeretek. Hogy nem utasít el, nem csal meg, nem ver át az,akiben én vakon bízom, hanem számíthatok rá.
Mert az csak egy dolog, hogy az ember lánya szerelembe esik, és már ez is nagyon ritka, hát még az, amikor ez jól végződik, kölcsönös és mély és boldog és...

Van egy mondat a filmben,ami nagyjából úgy hangzik, több ezer emberrel találkozunk, és ezek közül senki sem érint meg bennünket. Aztán találkozunk egy valakivel és az egész életünk gyökeresen megváltozik.
Nálunk is ez történt.
Amikor az ember benne van, nem jut eszébe, mennyire szerencsés, hogy szerethet és VISZONT SZERETIK. Amikor minden jó, elfelejtik, hogy valaha is rossz volt, vagy a jövőben rossz lehet.

Én ezt nem akarom elfelejteni soha. Minden pillanatban az eszemben lesz és a szívemben, hogy hálásnak kell lennem azért, mert Ő mellettem van.
Hányszor vagyunk szerelmesek életünk során?? Van olyan,aki SOHA...előfordulhat olyan, hogy egyszer sem éli ezt a csodát át... nem is tudom elképzelni, milyen rettenetes lehet.

MI, akik tudjuk, milyen egyáltalán ez az érzés, már szerencsések vagyunk, és ha ezt meg tudjuk tartani, még sokkal szerencsésebbé válunk, az idő folyamán.

Hány embert tudtok mutatni a környezetetekben, akik egy életen át szerették egymást? Én kettőt.Szeretném, ha mi lennénk a harmadik és a negyedik, ez az én életcélom.
Aki erre felnevet és azt gondolja, szegény lány, csak ennyire futja...-gondolkodjon el rajta, mi más értelme lenne ennek az egésznek, ha nem ez. Igencsak szép és irigylésre méltó karrier egy csodás család, hiszen mit irigyelnek az emberek?Azt, amiből kevés van, de a másiknak azért jutott...Boldog családból kevés van. Azokra a boldog családokra gondolok, akik valóban azok, nem csak egy tökéletes felszínt mutatnak a többi embernek.
Mi más lehetne a cél, ha nem ez?

Aki nem akar családot, nem akar gyereket, mert karrierre vágyik, az egyedül marad vén korára, ki lesz mellette?A pénze? Vagy a pénzén megvett ápoló gépek, akikben semmi szeretet iránta?

A napokban jutott a fülembe egy szomorú pletyka, az egyik távolabbi rokon családban a férj és a feleség válni készül. Világ életünkben tökéletesnek hittük a házasságukat, azt hittük, ők örök bástyái ennek a fajta gondolkodásnak. A feleség nem bírja tovább, és el akar válni, 20 év után, két gyönyörű, okos gyerek után, egy félig "elpocsékolt" élet után,amiben-így utólag, ahogy mondta,semmi jó nem volt...

Én meg akarom mutatni, hogy lehet ez másképp is.
Apácskának is szeretném visszaadni a hitét az igaz szerelemben, a családban, a bizalomba vetett hitét, a reményeit, mindent.
Azt akarom, hogy boldog élete legyen mellettünk.
Mi már most egy család vagyunk.

4 megjegyzés:

  1. Igazán szép amit leírtál. Sajnos talán ebben a világban már elképzelhetetlen a boldog, felhőtlen szerelem. Túl felszínesek az emberek, túl nagy a birtoklási vágyuk, és sok az irigy.....
    Én megtaláltam már több mint 4 éve a Szerelmet, és bizony meg kellett tanulnom, hogyan éljek vele. Sokan úgy maguktól érthetőnek tartják, hogy lelép a másik, ha valami probléma adódik. És mit mond erre? 'MAJD ÚGY IS JÖN EGY MÁSIK" csak az a másik, már nem lesz olyan... Ezért ahogy írtad, meg kell becsülnünk a szeretteinket!!!

    VálaszTörlés
  2. Nem is az,hogy nem lesz olyan,mert lehet,hogy nem lesz olyan,de azzal is ugyanúgy el fog jutni az illető ugyanarra a szintre,amikor valamit majd adni kell azért,hogy a továbbiakban kapjon,hogy ugyanúgy meg kell beszélni,meg kell oldani gondokat.Ide mindenki eljut a másikkal csak kérdés,mennyi idő után.Sehol,senki mellett nem lehet megúszni a problémák megoldását,akkor meg minek ugrálni?Tökéletes nincsen.Fontossági sorrend van.Ha az stimmel,nagy baj nem lehet:)Szerintem...

    VálaszTörlés
  3. Évi, ehhez a témához nagyon sok mindent hozzá tudnék fűzni, de ez túllépné egy komment kereteit... :)
    Igazad van nincs tökéletes kapcsolat, mert nincsenek tökéletes emberek. Aki a tökéletest keresi, boldogtalan lesz egész életében. De vannak nagyon jól működő, boldog, ELFOGADÓ kapcsolatok, amik kölcsönösségen alapulnak.

    VálaszTörlés
  4. Én is pont ma láttam a filmet. Tényleg nem arról szól, mint elsőre gondolnánk. Ettől függetlenül nagyon tetszett és elgondolkodtatott. Mindenképp érdemes megnézni.
    Az általad leírtakkal pedig teljesen egyetértek.
    Nekem még nem volt részem igaz szerelemben, de hiszem, hogy majd rám talál, és akkor tudom, hogy mindent meg kell tennem, hogy "tökéletes" legyen. Rendszeresen olvasom a blogod,mindig örülök, amikor egy újabb kis szösszenetet olvashatok az életedből. Éppen ezért kívánom, hogy nagyon boldogok legyetek így együtt. :):)
    Petrus :)

    VálaszTörlés