2011. január 11., kedd

36. fejezet- Egy eredményes és boldog nap margójára

Napok óta nem tudtam magam kialudni.Éjszaka nem tudtam elaludni,reggel nem bírtam világosra ébredni,csak sötétre...hajnalban kidobott az ágy az idegtől,hogy nekem napokon belül vizsgáznom kell forgalomban."Koccra" kijöttek a minimum óráim,hétfőn volt az utolsó kötelező órám és kedden(vagyis ma) meg a vizsga. Nem volt alkalmam túlgyakorolni a dolgot, az az igazság, és magától a vezetéstől nem féltem, viszont a nők rémétől (aki ebben profi és nő,attól elnézést kérek és mélységes tiszteletem küldöm), a parkolástól annál inkább.Azt korábban egyszer sem sikerült végrehajtanom anélkül,hogy Károly ne ordított volna.

Ma reggel máshogy volt.7-kor szerettem volna kelni, hagytam egy fél órát magamnak, a fél héthez képest,amikor amúgy ébredni szoktam.Óra beállítva és én édesdeden aludtam.Hétkor csörgött,lenyomtam,fél nyolcra állítottam,csörgött,lenyomtam.Végül nyolckor ébredtem fel annyira,hogy ki tudtam mászni az ágyból,de végtelenül fáradtnak éreztem magam.
Tudva azt,milyen nap vár rám, felvetettem anyunak, hogy kéne valahol a fővárosban egy olyan alvás-centrum, ahol a nap közben elfáradt népek betérhetnek aludni egy órácskát.Anyu csak annyit mondott rá,hogy erre senki nem érne rá és jó lenne,ha nem valami mesevilágban élnék:)

Kilenckor Tündinél voltam,felvettem a kiskönyvet,amit a kombinált teszthez szerzett nekem, és indultam befelé a kórházba.
Reggelizni nem volt időm,éhen akartam halni,ezért a Nyugatinál leszálltam a villamosról,hogy vegyek a burgerkingben egy csirkesalátát, meg is rendeltem és nem hazudok,20 perc volt,mire megkaptam. Leülni persze már nem volt időm,hogy meg is egyem,úgyhogy mentem tovább, 11:15-re vártak genetikai UH-ra.

Betegfelvételnél kellett volna a TB kártyám,ami nem volt nálam, mert csak a számot szokták kérni,azt meg tudom,de itt kellett volna. Végül felvettek, de a lelkemre kötötték, többet ne menjek kártya nélkül.Örök tanulság tehát, a kettes számú klinikára nem lehet bejelentkezni kártya nélkül- nekem mégis sikerült..:)

11:10-re értem a folyosóra, az UH labor ott van a szülőszobák bejáratánál közvetlenül,így egy helyen várakoznak a kis pocakos kismamák a 12 hetesre, a nagyobb pocakosok a szomszédban levő magzati szívhang-vizsgálóra, és a még nagyobb pocakosok meg a szülőszoba felé tartanak. Még az asszisztensnő is babát várt:)

Ahogy ott várakoztam, egyszer csak hallom,hogy "Gyeremá',kint van a baba!Gyeremá'!" és futnak az üvegfalhoz,ahol egy büszke apuka éppen kihozta megmutatni köpenyben,sapiban a bebugyolált kismacskát,aki veszettül nyivákolt:) Olyan boldogságot,mint amilyen ezeknek az embereknek az arcán volt...én nem is tudom,mi tud még előidézni egy baba születésén kívül. Amúgy is nagyon érzékeny a lelkem mostanában erre,el is érzékenyültem erősen.Nincsen csodálatosabb élmény ennél. Pláne,hogy elképzeltem,hogy nem is olyan sokára Istvánon lesz a köpeny meg a sapi,és ő fogja így tartani a mi Babszemünket..és ott tilos lesz a vakuzás..az biztos.
Csóri babukát vagy 15-ször villogták le,mert üvegen keresztül vakuzni ugye nagyon fontos az arcocskájától 20 centire.

Olyan 11:45 körül sorra kerültem, és lefeküdtem a kezelő ágyra,szabaddá téve a pocakom. Ahogy rátette a doki a fejet, máris láttam,hogy írtó nagy ficergés van odabent, de azt hittem először,hogy a fej mozgatása miatt tűnik nekem úgy,mintha Babszem ugrálna. Néha láttam egy combit, egy karocskát,meg ilyeneket, de nem akartam elhinni,amit láttam.Kb tíz perce nézegette a doki szó nélkül a monitort,mintha keresett volna valamit. Kérdőn nézhettem rá, mire megszólalt,hogy köhögjek egy erőset vagy csináljak valamit,hogy kizökkentsük egy pillanatra a napi edzésprogramból,mert képtelen ilyen ugrálás közben lemérni a tarkóredőt.
A monitoron a következőt láttam:
Fenéktől fejtetőig 63 mm-es Babszem,van orrocskája,fülecskéje, gyönyörű gyerek:)Leül a méhem aljába és a lábait felhúzza.Amint leérnek a talpik, páros lábbal dobbant egyet és felugrik a tetejéig, felhúzza a lábakat és szép lassan visszaereszkedik a vízben az aljára. Amint leér a lába,megint akkorát ugrik,hogy fent a kis feje meg is bicsaklik kicsit és megint szépen ereszkedik lefelé...és ezt megállás nélkül.Közben hogy ne legyen egyszerűbb,a karjaival is csapkod, hol az arca előtt vannak, hol Superman-esen előre nyújtva,a fejét is forgatja, sőt néha ő maga is fordul és háttal van nekem...

A köhhintésre meglepődhetett, mert egy picikét megállt,ezt gyorsan kihasználtuk,lemértük.
Kérdeztem az orvost, normális-e,hogy ekkora bulit rendez odabent,azt mondta,abszolut normális,örüljek neki,azt jelenti,hogy nagyon jól érzi magát. Én láttam,hogy jól szórakozik,effelől semmi kétségem nem volt:))

Úgyhogy a tarkóredő tökéletes, őkicsisége 6,3 cm , és már nem fér(ne) bele egy Kinder tojásba:)
A gép szerint 12+6 napos vagyok.

Következhetett a gyengém, a vérvétel...még szerencse,hogy nem kellett éhgyomorral menni,mert én úgy voltam szinte,eltekintve a zöld teától,amit megittam odafelé és ami annyira zöld tea,mint én kb.
Meglepően ügyesen megszúrt a csaj és gyorsan lent is volt az a fiola vér...iszonyat sötét...nem vörös, inkább bordónak mondanám...a világ legmélyebb színe.

Fél egykor szabadultam a kórházból, repkedtem kifelé, a boldogságtól és a büszkeségtől,hogy ez az eleven kölök az enyém, a miénk:)

Tulajdonképpen úgy voltam vele,hogy ha a forgalom vizsgám nem lesz meg, akkor sincsen semmi, az a lényeg, hogy a kis kukac megvan és boldog:) Kicsit kisebb,mint kéne neki lennie,de majd behozza. Nem is baj,ha nem nő öt kilósra,mire ki kell bújni:)

A kicsike szabadidőmben (3 óra) elmentem a Lurdyba,mert ott van egy giganagy Háda, szétnéztem,és bár kismamacuccért mentem,egy sem volt:) Azért elhoztam egy szoknyát. És időtöltésnek tökéletes, mire végignéztem az üzletet 3 óra lett, és maradt fél órám,hogy leüljek a kajálós résznél,hogy megegyem az addigra jéghideg salátámat.

4-re a pályán voltam.
Pulzus kb 130, folyamatosan mantráztam,hogy : "Nyugodj meg,anya csak azért ideges,mert be van f...sva, semmi baj!" Hihetetlen,hogy az anya stresszes állapota szinte teljesen gyengítetlen állapotban terjed át a kicsire,ugyanolyan tüneteket okozva. Neki is megnő a levegő-igénye és a szívverése is felgyorsul, pedig alapból is állati gyors.

16:30-kor beszállt a kocsiba egy mogorva fickó, egész végig egy mukkot nem hallottam tőle. Annyit mondott az elején:-Menjünk arra,amerre a Tanár úr mondja.-nekem ez annyiban jó,hogy tudtam, ha Károly nem akar szívatni,márpedig nem akar,mert akkor ő sem lesz pénzénél, akkor arra visz,amerre a legtöbbet voltunk. Megcsináltuk korábban a legkisebb vizsgakört, az 20 perc volt, ehhez képest ma 45 percig mentünk. Az öreg be szerette volna mutatni, hogy tényleg mindent tudunk, a 30-as övezettől kezdve a jobbkezeseken át a lejtőn felfelé elinduláson keresztül a villamossal való kooperálásig...és az egy ívben visszafordulás meg a parkolás voltak a rémálmaim.
A "sima" autókázás már nem okozott gondot,de a parkolás... az a felelősség, hogy nekem kell eldöntenem,orral vagy fenékkel megyek-e be,és aztán ha nem sikerül, az csúnya bukta...

Károly ezt pontosan tudta,úgyhogy amint kikanyarodtunk a pályáról az útra, a következő egyenes útszakaszon máris mondta,hogy parkoljunk le,ha van hely. És volt. És annyi is volt,hogy orral tudjak bemenni és sikerült is-életemben először. És onnan tudtam,hogy az Isten megint velem van...és Ti mind:))

45 perc volt,amíg visszaértünk és mogorva bácsi csak annyit mondott:-Hát ez megfelelt,gratulálok, további sikeres balesetmentes közlekedést kívánok!-Köszönöm szépen...
Meglesz..

19 megjegyzés:

  1. Gratula, a babszem edzése nagyon tetszik:)

    VálaszTörlés
  2. Hát gratulálok! :))) Nagyon ügyes vagy! Én is szorítottam ám érted. És most már aztán szabadság és lazítás :)

    VálaszTörlés
  3. Gratula a jogsihoz! Babszem rugózós ugrálását olyan jól leírtad, hogy egyből felelevenedett bennem, amikor a most 4 éves lányunk akciózott ugyanígy odabent az egyik UH alatt. :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen,lányok,éreztem,hogy sokan vagytok ott akkor mellettem abban a kocsiban,nagyon sokat használt,ebből merítettem erőt:)

    Ani, a most négy éves lányod ugyanilyen iramban él azóta is?:))

    VálaszTörlés
  5. Drága Évi!
    Nagyon örülök! :)
    Rita

    VálaszTörlés
  6. Babszem tornája nekem is nagyon tetszett :))))))

    Szívből gratulálok itt is !!!

    VálaszTörlés
  7. Hurrrááááááá:)
    Nagyon ügyike vagy!!! De tényleg nagyon!!

    VálaszTörlés
  8. mi lesz ha kint lesz akkor micsoda bulit fog rendezni :))) A kedves anyukának meg gratula, hős voltál:)))

    VálaszTörlés
  9. :))))) Annyira jó, gratulálok!! húú most mennyi mindent tudnék írni! Károlyt természetesen imádjuk. A II. Klinikán a várakozásban nekem is volt hasonló élményem, már a CTG-nél. Addigra már annyira készen voltam a hormonoktól, hogy folyamatosan zokogtam, amikor megláttam, hogy kitolnak vkit a műtőből és odateszik mellé a babát (gondolom császár volt). A nővérke pedig kétségbeesetten kérdezte, hogy úristen mi történt, én meg nem tudtam abbahagyni a bőgést.. annyira szép volt az a pillanat... aztán kb. egy hónappal később az a pillanat velem is ugyanúgy megtörtént, a legszebb volt! És Neked is úgy lesz, olyan jó!
    A Babszemtorna pedig nagyon édes volt, tényleg!

    VálaszTörlés
  10. Károly csodás,a maga módján, rájöttem,hogy nem lehet tőle azt várni,hogy eljófejkedje az egészet,mert tényleg emberéletekről van szó.

    Három néven szólított az elmúlt két hónapban:kicsi lány,kislány és csigabiga:D És néha röhögött csak rajtam a fogatlan szájával és azt mondta,hogy őrületes egy nőszemély vagyok...és utólag azt kell mondanom,hogy sosem szerettem meg még senkit ennyire,aki ennyit veszekedett volna velem folyton:)

    VálaszTörlés
  11. Gratulálok!!!!
    A bébi eredményeihez is(miénk is hasonlón "hisztizett, apja szerint ő így csinált kicsinek):D"
    Legközelebb ha mész"megyünk" már érezzük is ezt a mozgást, bízom benne:D

    Jogsihoz is nagyon gratula!!!
    Kár volt izgulni:D

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok! a vizsgához és Babszemhez is! :D

    VálaszTörlés
  13. Jajj Évi, tegnap annyit de annyit gondolam Rád! ÉS annyiszor frissítettem a facebookot és a blogot este, hogy azt hittem elkopik az F5. :) De mikor jöttél, már nem voltam gépközelben, a ma délelőttöt pedig a kórházban töltöttem várakozással és vigyorgással, így csak most értem ide.

    Nagyon nagyon örülök a jó híreknek, bár kétség nem fért hozzá, hogy így lesz. :))) Gratulálok a jogsihoz!!

    VálaszTörlés
  14. Gratulálok! :) Babszemhez és jogsihoz is! Ügyes voltál, látod, nem is olyan parás! Aztán gyakorolhatod majd élesben a parkolást! Nyugi, én egy éve vezetek és még mindig 2 parkolóhely kell, hogy be tudjak állni, és tolatva még úgy is esélytelen. :)

    VálaszTörlés
  15. Gratulálok én is!! Nagyon ügyi vagy!
    Kíváncsi vagyok, hogy Babszem idekint is ilyen aktív lesz e majd! :)

    VálaszTörlés
  16. Dóóóri!Akkor ezek szerint Nálatok is minden rendben!Annyira örülök!Olyan boldog vagyok,hogy ilyen klassz ez az év!

    VálaszTörlés
  17. Sok sok gratula! :)
    Babszem pedig egy tündér csodagyerek, már most nagyon kis jófej! :)

    VálaszTörlés