2011. január 9., vasárnap

34.fejezet - Mi a boldogság?

A blog megnyitása óta ezt próbálom megfogalmazni, de kénytelen vagyok rá. Sok (szak)ember szerint ez egy olyan kegyelmi állapot,ami soha nem tartós, csak egy pillanat, amit észre kell venni.
Én talán abnormális vagyok,az én boldogságom 9 hónapja tart, folyamatosan.

Beszéltünk a házasságról már korábban pro és kontra is, sokan mondták, hogy jó, sokan, hogy nem fontos, nekem fontos. Nem a szokásos módon került szóba nálunk ez, nem volt váratlan, eleve így indultunk neki,az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy mi együtt fogjuk leélni az életünket. Steve azt mondta, hogy ha nekem ez fontos, akkor össze fogunk házasodni, és akkor még sehol sem volt Babszem. Én elfogadom,hogy vannak olyan párok,akinek az élete enélkül is teljes, de én nagyon szeretném átélni azt a végtelen intim pillanatot, amikor a Szerelmem az egész társadalom, a világ előtt kimondja:Igen, én veled szeretném leélni az életem.Hogy soha nem fog elhagyni minket, hogy mindig ott leszünk egymásnak és mindig szeretni és védelmezni fogjuk egymást.

Persze ezt lehet tudni és lehet érezni enélkül is. Talán nem haragszik meg Apácska ha elmondom, ő az első pillanattól,hogy kiderült,Babszem érkezik, azt mondta,nincs az az isten, akiért ő elhagyná a gyermekét és a gyermeke anyját. Én ezt még soha nem éreztem, senki mellett, de Mellette kezdettől fogva.
Hogy kiderült a várandósságom, ő is kezdte úgy gondolni,hogy márpedig igenis, a gyereknek család kell, apa és anya, nem pedig egyes szülő és kettes szülő vagy "gondviselő".

Kérdeztem korábban, hogy nem tartja-e túl intimnek ezt a fajta kitárulkozást, amit művelek és amiben ő is sokszor szerepel, de megnyugtatott, hogy egyáltalán nem, ő bármikor bárki előtt vállalja a kimondott szavait és a tetteit.Ezért "merészelek" ilyen sokszor mesélni Róla.

Babszem érkezése előtt nem szerettünk volna nagy esküvőt, ebben mind a ketten egyetértettünk, ezért egy kis polgári, de annál intimebb szertartást terveztem tavaszra. De nem volt semmi konkrét terv, egészen máig, amikor egyszerűen eszembe jutott, hogy miért nem az évfordulónkon tartjuk?Ennél nem is találhatnánk romantikusabb időpontot, aznap találkoztunk először személyesen, aznap megváltozott mindkettőnk élete. Nincsen jobb alkalom az új, nagy változáshoz:)
Úgyhogy fogtam magam , felhívtam Steve-t a munkahelyén, és megkérdeztem:Mit szólnál, ha április 17-én házasodnánk össze?...-volt némi félelemmel vegyes izgalom a hangomban...és azt válaszolta,az nagyon jó lenne...és meg is beszéltük:)

Aztán megkérdeztem,hogy : ...akkor most mi el vagyunk jegyezve?:)
-Igen!!-

Istenem...ez mostanáig is nagy öröm volt, hogy tudtam, a baba érkezése előtt már feleség leszek, de így,hogy már megvan a napja is, egészen más fénybe került a dolog.Így már kézzelfoghatóbb, konkrétabb. Alig várom,hogy megbeszéljük a részleteket.
Alig várom, hogy egyáltalán lássam, megölelhessem,hiszen megint nem találkoztunk több,mint egy hete...kedden vége ennek az életnek.

MI a boldogság?
A boldogság az elképzelhetetlen, határtalan öröm, amit akkor érzünk, amikor a legeslegnagyobb vágyunk válik valóra, amikor az álmaink beteljesülnek, amikor mindent megkapunk, amit egész életünkben csak remélhettünk, és ezt nem veszi vissza senki, csak rajtunk múlik, hogy egészen az életünk végéig így lesz-e. Az én életem célja mindig is ez volt, soha nem a karrier. Én egyet szerettem volna mindig, érezni ezt a feltétlen bizalmat, érezni azt, hogy valakinek én vagyok a minden, és az élete értelme.Hogy valakinek én vagyok a világ és ez a valaki az én világom.

Sokan kritizálják azt az álláspontot, ami szerint ha egy nőnek minden büszkesége "csak" a gyermeke vagy a szép családja, akkor az nem elég. Akkor az a nő nem magáért élt, magát mindig háttérbe szorította. Én úgy gondolom, hogy az én legnagyobb büszkeségem mégis ez lesz.
Máris büszke vagyok rá, hogy milyen csodálatos ember van mellettem, milyen erős, milyen büszke, milyen szimpatikus mindenkinek azonnal.
Én leszek a legbüszkébb a világon,ha ezt az embert egész életére boldoggá tudom tenni, mert akkor én is nagyon boldog leszek.

Drága Szerelmem, ha olvasod és úgyis fogod..
A legboldogabbá tettél a világon, és teszel újra és újra minden nap.

5 megjegyzés:

  1. Drága Évi!
    Nagyon jó olvasni amiket írsz:) Milyen igazad van!
    Legyen úgy,ahogy leírod!
    Kívánom,hogy minden ilyen maradjon,ilyen rózsaszín,és harmonikus!!!!
    Minden vágyad teljesülni fog,mert muszáj:)
    Én drukkolok,te menyasszony:)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok!
    (írta egy regényt, de töröltem, úgyhogy csak annyi mikor megtudtuk h jön a baba, a júniusi esküvőt átettük április környékére:D)

    Jó éjt:D

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük szépen,Kriszti:)
    Szandi, a blogodban nincsen erről szó?Szívesen elolvastam volna azt a regényt:))

    VálaszTörlés