33.fejezet - Elvek

Manapság kihaltak, vagy elvesztek. Pedig hatalmas nagy szükség lenne rájuk, mégis az emberek hajlandóak sok esetben egy kis ellenszolgáltatásért cserébe lemondani minden elvükről. Ha volt egyáltalán.

Én ragaszkodom hozzájuk és szükségem van rá,hogy akivel élek,annak is legyenek elvei, amik nekem szimpatikusak.Alapvető például,hogy legyen az emberben tisztelet saját magával és az összes többi embertársával, a természettel, és az egész létező világgal szemben.

Fontosnak tartom,hogy valaki tudjon szeretni és EZT KI IS TUDJA MUTATNI!-baromi ritka képesség..

Vannak olyan dolgok,amiket nem bírok elfogadni, semmilyen szinten, senkitől. Ezek egyszerűen nem férnek bele az én normáimba.

Ilyenek a pornószínészek, ilyen a pocsékolás, az anyagiasság,a pedofilok és egyéb aberrált társaik, ilyen az állatkínzás, ilyen a tiszteletlenség, és sorolhatnám. Nem mondom,hogy senki másnak se férnek bele,de nekem nem.

És hogy miért gondolkodom újabban ilyen dolgokon? Hát elkezdtem azt összerakni, hogy mi az, ami számít, ami igazán számít az életünkben és mi az, amit szeretnénk kizárni a jövőben is. Azért fontos, hogy saját magam is tisztában legyek majd azzal, hogyan szeretném nevelni a gyermekünket, és hogy Apácska is tudja és teljes egyetértésben, egy oldalon állva tudjuk ezeket a dolgokat tovább adni a kicsinek. Biztosan fogunk még erről beszélgetni.

Honnan jött ez az egész?

Néztem ma az Ozone Networkon egy filmet a freegan-ekről,akik feladták a mások szerint "normális" életmódot, kiléptek a társadalomból, hogy mások szemetéből éljenek. Nem dolgoznak, helyette marad idejük egymásra és vígan elvannak mások hulladékából. Persze a film nem itthon készült, és a svédországi konténerek valószínűleg teljesen más színvonalú dolgokkal vannak feltöltve, mégis csodálatra méltó, hogy egyesek képesek otthagyni például a főkönyvelői állásukat, hogy ezentúl egy lakóbuszban éljenek, amit a tovább értékesített szemét árából tankolnak és amúgy semmiféle kiadásuk sincs.

Sőt, sokan mondták, hogy az ismerőseik és az idegenek sokszor megdicsérik őket, milyen klassz holmijaik vannak.

Az egyik társaság elképesztő lakomát csapott az egy napja lejárt, bontatlan élelmiszerekből...

Nem alkoholisták mint nálunk, nem hajléktalanok feltétlen, hiszen van lakásuk vagy legalább egy lakóbuszuk,egyszerűen politikai kérdést csinálnak abból, hogy a törvény tiltja a szemetesek feltúrását és a szemét elvételét más konténeréből. Csak azért is csinálják, egyfajta polgári engedetlenségi mozgalom szintjén.És nem mondanám meg egyikről sem hogy miből él.

Ez így elég meredeknek tűnik nekem, de ha belegondolok, azért közelít az én felfogásomhoz és nem olyan vészes ám, mint amennyire elsőre tűnik. Igaz, hogy én nem guberált élelmiszert veszek, de a ruháim és a holmijaim nagy része használt cikk és imádom,hogy nem új! Nem is tudom, hányszor mondták már,hogy mennyire csinosak a cuccaim, és mennyire egyedi az összkép.

Valahogy ha egy boltba bemegyek,semmi sem fogja meg a fantáziámat. DE tényleg semmi. Ellenben a lomisoknál,turikban elememben vagyok:)

Azt hiszem,ilyen szellemben szeretném nevelni majd a kicsit is, hogy ne legyen neki ciki használt holmit venni, élvezze a kincskeresést, és tudja azt,hogy fölösleges mindig mindent azonnal megvenni. Hogy tudja milyen izgalmas szép kavicsokat keresni a Duna mentén, és később azt is lássa,hogy az egyénisége kibontakoztatásához nem lehet kizárólag az uniformizált dolgokból válogatni, mert az sosem lesz egyéni, hiszen bárki számára hozzáférhető.

Millió gondolatom támadt...nem folytatom, nem akarlak ezzel untatni Benneteket!:)