2011. január 8., szombat

32.fejezet - Lássuk azt a könyvet!

Miután kiderült,hogy épségben kihúztuk Babszemmel az első harmadot,elkezdtem azon gondolkodni,hogy nekem mennyire jó érzés ez az egész,mennyire más állapotba kerültem,tényleg,szó szerint.Akár a testi, akár a lelki tényezőket nézzük, hiszen én folyamatosan figyelem magam és néha erősen elcsodálkozom azon,amit tapasztalok.
Én, aki renitens voltam világ életemben, mióta tudom, hogy már nem csak én vagyok magam, soha többet nem szaladok át az úton sehol, a pirosnál nem lépek a zebrára akkor sem, ha közel s távol senki, és nem futok egyetlen jármű után sem, inkább várok. Valahogy ez egy olyan érzés, amit csak úgy tudnék leírni:mindenki várhat, hiszen a legfontosabb az, hogy a kicsi ne érezze a stresszt, eleget kap így is. Semmi más nem érdekel, még a saját érdekeim sem olyan fontosak, mint Babszem érdekei.

Ezt az érzést szerettem volna és szeretném is a jövőben megosztani Apácskával. Amikor már anyává lett barátnőim mondták,kérdezzek nyugodtan, nekem tényleg csak egy kérdésem volt: Hogyan tudták a párjukat belevonni ebbe az egészbe, hogy ne érezze magát kirekesztettnek?

"Kérjetek és megadatik!"-mondá az Úr, s én meg is kaptam a választ a védőnőtől Dr Komlósi Piroska:Babavárás kettesben című könyvében. Mivel a kiadvány részleges vagy teljes közzététele tilos és én ezt tiszteletben tartom, így az olvasása közben felmerült gondolataimat és a saját terveimet szeretném megosztani Veletek elsősorban. Érdemes lesz beleolvasni, higgyétek el!:)

Első lépésként jó lenne tudni, mit is érez most Apácska pontosan. Ehhez meg kell őt kérdezni, és ha zárkózottabb fajta, akkor ehhez sok türelem kell majd. Ha éppen nem olyan hangulatban van, erőltetni semmi esetre sem szabad. És talán célravezetőbb egyszerre csak kis rövid kérdéseket feltenni, a válaszra pedig reagálni. El kell fogadnunk, hogy a férfiak nem szívesen beszélgetnek csak úgy a legbelső érzéseikről. Pláne, ha ezek nem férnek bele a szokásos "macho" sztereotípiákba.

Én azt hiszem, ha férfi lennék, akkor a legerősebben most nyomasztó érzésként élném meg ezt az időszakot, tartva attól, hogyan lesz majd, hiszen nekem kellene megteremtenem minden feltételt ahhoz, hogy a kis családom élete rendben legyen. Szerencsére azonban nő vagyok és úgy gondolom, hogy mi ketten vagyunk, ketten vállaltuk, ketten is csináljuk végig és a közös bizakodás olyan pozitív légkört teremt körülöttünk, melyet az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélésével csak tovább erősítünk majd. Talán ez az igazi bizalom. Bizakodásnak indul és tovább fejlődik.

Az lenne a fontos, ha Apácska meg tudná velem osztani az esetlegesen felmerülő félelmeit is, ha vannak ilyenek. És bár nekem szerencsém van, mert tudom, hogy ha neki valami nem tetszik, azonnal megmondja, tudom, hogy ezzel sokan nincsenek így.
Én sem voltam hozzászokva ehhez és az első alkalommal, amikor mindketten erősen kiálltunk a magunk véleménye mellett,ami történetesen tökéletesen az ellentéte volt a másikénak, elfogott az aggodalom, hogy lesz ebből közös nevező.
DE lett,és azóta is tudom, hogy mivel tiszteljük egymást, mindig lesz közös nevező. Talán néha többet kell majd "harcolni" érte, de annál édesebb lesz a gyümölcse.

Piroska doktor könyvében benne van, hogy ha nem veszünk részt egy döntés meghozatalában , akkor nem fogjuk azt magunkénak érezni és ellenérzéseink lesznek vele kapcsolatban. Vagyis, ha teljesen átengedünk mindent a másiknak, okvetlen elnyomva érezzük majd magunkat, holott lehet, hogy csak a konfliktust akartuk volna elkerülni. Éppen így fogjuk felszítani.

Lehet, hogy ezek a gondolatok sokaknak teljesen magától értetődőek, nekem sok olyasmi volt bennük, amit tudatosítanom kellett magamban.

2 megjegyzés:

  1. A terhesség alatt az ember mindent kigondol, hogy mi, hogyan lesz majd, és kinek mi lesz a szerepe, hogyan fog hozzáállni a kérdésekhez, de ez kb. pár óra alatt megváltozik.
    Szerintem nálatok nem lesznek gondok, de arra talán számíthatsz, hogy valószínűleg lesznek nehezebb és nem egyetértős korszakaitok. Ez meg az élet velejárója talán?
    Én azt tapasztalom, hogy a legfontosabb a tolerancia: tolerálni a másik akaratát, gondolatait, érzelmeit.
    Ti ketten ügyesek lesztek, teljesen jó, hogy van benned egy nagy adag aggódalom! Mennyire nagy baj lenne, ha nem lenne!
    De! Vigyázz nehogy könyvek alapján találd meg a saját válaszaidat, válaszaitokat, mert akkor lehet, hogy egy összezavarodós időszak elébe nézel.Ti magatok tudjátok mi a jó nektek!

    VálaszTörlés
  2. Teljesen jogos,és köszönöm az őszinteségedet!
    Valahogy úgy voltam/vagyok vele,hogy annyira semmi tapasztalatom nincs még,hogy valami kis iránymutató kell.
    És aztán,ha elolvastam, már a saját gondolataimat is könnyebben tudom rendszerezni. Sokszor van, hogy szeretnék valamit megfogalmazni,de képtelen vagyok rá igazából.Egy ilyen olvasmány segít abban,hogy jobban el tudjam mondani,érthetőbben Istvánnak, hogy mire gondolok és miért.
    Én teljesen megbízom Benne és magamban is, tudom,hogy a lehető legjobb apa lesz a világon:)

    VálaszTörlés