Anyák napja kismamaként

Álljon itt egy nagy kedvencem,

Beney Zsuzsa:Anya dúdolja című verse..

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

---

---

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Az ember lánya bele sem gondol abba,milyen nagy feladat jó anyának lenni egészen addig a pillanatig, amíg ő maga is azzá nem válik. Én legalábbis így tapasztaltam.

Szerencsére az utóbbi időben nagyon klasszul alakult a kapcsolatom anyuval, ő azt mondja, hogy engem az anyaság változtatott meg, de ez nem egészen van így. Megváltoztatott annyiban, hogy átérzem a félelmeit, aggodalmait, megértem a haragját, a bizonytalanságát, de nem változtatta meg bennem azt, ahogy tiszteltem mindig is a rengeteg mindenért, amit értünk tett.

Az esküvőm napján aztán tudatosult bennem, hogy ő komolyan elbúcsúzott tőlem és átadott a férjemnek, ami élete egyik legnehezebb pillanata lehetett akkor is, ha mindketten tudtuk, ez nem változtat semmin. Mégis változtatott.

Aztán ott volt a szörnyű temetés, ahol miután tőlem el kellett búcsúznia, az édesanyjától is elköszönt, és mindezt halálos bátorsággal és erővel tette. Közel 30 évet "feláldozott" az életéből arra, hogy a szeretteinek éljen, gondozza, ápolja őket. Magát mindig a legutolsó helyre sorolta. Most talán visszakapta a maga életét, remélem.

Kismamaként megélni ezeket a napokat, igazán felemelő. Persze az ember eltervez egy csomó mindent, hogy mit szeretne majd, milyen legyen a kislánya, miket szeressen, miket szeretne neki megtanítani, de ezt úgysem mi döntjük el.:) Én csak borzasztóan várom, hogy megismerhessem a kis életet,amit mi hoztunk össze Apucival, hogy aztán jó embert neveljünk belőle.