2011. május 15., vasárnap

84.fejezet - Félelmek

Minek is tagadjam,vannak...
Nem attól félek, hogy rossz anya leszek és nem fogok tudni mindent megtenni a lányomért és a férjemért. Anyu ezt úgy fogalmazta, hogy "félelem az ismeretlentől", ami aztán a második baba vására közben átalakul "félelem az ismerttől"-é, hogy szépen fejezzem ki magam.
Néha rémálmok gyötörnek, hogy vérzésre ébredek, hogy koraszülött lesz, hogy nem lesz minden rendben, de azt hiszem, hogy ez így természetes, mert sok helyen hallottam és olvastam már.

Világ életemben erre vágytam, egy kislányra, egy jóképű férjre, egy Otthonra, békére, szerelemre, szeretetre, és tudjátok, amikor az ember megkapja, amit akar, az is nagyon ijesztő tud ám lenni. A jógás éveim alatt elolvasott rengeteg önismereti és önsegítő könyv mind arra próbált rávilágítani, hogy az életben minden energia, és ez az energia folyamatos körforgásban van. Ez annyit tesz, hogy én csak akkor kezdek el kapni, ha előtte adok is, és ha kapok, akkor adnom is kell, mert ha nem, megáll az egész folyamat, bedugul az energiaáramlás.
Aggasztó belegondolnom,mennyire sok ismerősöm nem tudja elfogadni, ha valaki "csak úgy" szeretne neki adni, mert ez manapság nem divat, és mindenki azt lesi közben már eleve, hogy ez a nagy jóság vajon neki mibe fog kerülni. Közben pedig lehet, hogy egy dolgot kéne csak megtanulnia, az elfogadást, a "kapás" művészetét.

Tegyük a kezünk a szívünkre, hányan kezdünk el szabadkozni és zavarba jönni, ha valaki megdicséri a munkánkat vagy bókolni akar..pedig lehet, hogy csak el kéne fogadni, hogy tényleg így gondolja, és megköszönni és aztán a következő sarkon továbbadni valaki másnak, ahogyan kaptuk, hogy ha nekünk örömet szerezett, szerezzen most másnak. Egyből beindulna az áramlás:))

Na de igen eltértem az eredeti témától..

Talán a félelem nem is igazán jó szó erre, mert nem félelem ez, inkább aggodalom. Valahogy tudom, hogy a mi történetünknek nem lehet rossz vége, ez nem így van megírva, mert a mesékben mindig a jó győz. És tulajdonképpen ez sok erőt is ad, amikor épp eluralkodna felettem a pánik.
Mégis -talán ösztönösen- folyton azt lesem, mit tehetnék azért meg, hogy elkerüljek mindent, ami árthat, és minden egyes percben azt figyelem, viháncol-e a kislány odabent, ha pedig túl nagy a csend, rögtön gyorsabban ver a szívem, hogy vajon mi az oka...rosszabbul lett-e, kényelmetlen-e neki valami vagy úgy egyáltalán..

Volt két napunk, amikor alig éreztem, mintha ott sem lett volna. Ehhez egyáltalán nem vagyok hozzászokva, arra nem is gondoltam, hogy talán már nincsen akkora helye, vagy mégiscsak egy nyugodt baba lakik bent, mert elképzelhetetlennek tartom. Folyton próbáltam meggyőzni, valami kis életjelet adjon már, ha lehetne, sok esetben azonban süket fülekre találtam.
Szóval kiderült, hogy nem elég, hogy izgága, de még makacs is.

7 megjegyzés:

  1. Ez most öntött belém egy kis lelket:):)
    Köszönöm!!!!

    VálaszTörlés
  2. Csak nem hasonló aggodalmak gyötörnek Téged is?Noritának is vannak nyugis napjai??:D

    VálaszTörlés
  3. Igen, igen:)
    Van hogy már annyira aggódok...
    De megfigyeltem ha front van akkor nyugisabb...
    1 dolog ami nyugtat, van egy szetoszkópom, nagypapám vérnyomásmérőjéhez volt és ha már nagyon nem mocorog meghallgatom odabent:)
    Ilyenkor öröm önt el, megnyugodom...
    :)

    VálaszTörlés
  4. :)
    És olcsóbb mint egy szívhanghallgató:)
    És azt is meg lehet találni neki:)

    VálaszTörlés
  5. Éva! A mai nők teste még mindig tökéletes arra, hogy kihordjon egy babát. És arra is tökéletes, hogy megszülje. Nagyon ritkán van probléma a baba egészségével - az is kiderül már az első pár hónapban. Nektek minden eredményetek jó volt, nyugodtan elfelejtheted az aggódást! A félelmek gátakat szabhatnak és lelassíthatják majd a vajúdást is.
    Én nagyon szeretek várandós lenni - és legeslegjobban azt szeretem, mikor mozgolódik bennem. Sokat olvasni olyanokat,hogy "szétrúgta a bordámat", meg hasonlókat. Én az első három lányomnál semmi ilyen kellemetlen érzést, erős, durva mozgást nem tapasztaltam.
    Ez a negyedik babánk viszont túltesz mindenen. :) Úgy néz ki, neki lesz a legkisebb születési súlya, mégis hihetetlenül aktív és erős baba. Úgy hullámzik a hasam, mikor mozog, hogy el sem hinném másnak, ha nem Én tapasztalnám. Egyik babám sem "randalírozott" ennyit a hasamban.
    Ha néha nyugisabb a Te pici lányod és nem érzed, hogy mozgolódik, előfordul. Sokszor a napi tevékenységek alatt észre sem vesszük, hogy Ő is aktív, hiszen mi is mozgunk, hajolgatunk, megfeszítjük az izmainkat. Lehet, hogy pont akkor mozgott, mikor Te is, és akkor alszik, mikor végre Te is leülhetsz pihenni.
    Ha az megnyugtatóbb, akkor szerezz be Te is egy sztetoszkópot, mint Szandra.
    Vagy figyeld meg, mire kezd mozogni. Az Én picurkám azonnal beindul a gyerekhangokra vagy ha az egyik kicsi lányom cirógatja a hasamat. Lehet, hogy a Tiéd is szereti, ha pl kenegeted a pocakodat, vagy valamilyen zenére, bizonyos hangokra.
    Nekem ez a "lelki köldökzsinór"-dolog mindig túlságosan elrugaszkodott volt, de valamilyen szinten valóban lehet kommunikálnunk a bennünk növekvő babával.
    Bízzál jobban magadban, a kicsi lányodban és a természetben! Hihetetlen tökéletesre van megalkotva a Te tested is!
    Természetes, hogy felmerülnek félelmek, de hessegesd el őket!
    További szép hétvégét! Edit

    VálaszTörlés
  6. Nem kell annyira félni semmitől. Talán a félelem tudja a legtöbb gondot okozni mindenben. Cakkumpakk el kell határoznod, hogy ez igenis jó lesz, igenis sikerül minden. Ennyi az egész titka. Persze azért nem árt átvenni az esetleges félelmeket a dokival, ha valamitől tartasz. A felkészülés nem rossz inkább segít kicsit nyugodtabbnak maradni, de ez az én véleményem és ahány ház, annyi szokás. Amúgy van néhány apróbb dolog, amiről sokat olvashatsz egy könyvben annak ellenére, hogy az egészségügy és a szülészet hanyatlásáról ír benne a szerző (aki mellesleg szülészorvos volt), így van némi rálátása a dolgokra. Szóval a könyvben néhány praktikus tanács és kisebb-nagyobb információk is vannak a koraszülöttségről is például, sőt ezzel kimondottan sokat foglalkozik a könyvben ilyen-olyan szempontból. Szóba hozza a szoptatást is és hasonló dolgokat, illetve a könyvben sok statisztikai adat is megtalálható a különböző dolgokról. Ez szerintem egy picit meg tudna nyugtatni téged, de a koraszülést újra felhoznám. Valószínűleg az orvosok előre szóltak volna, ha gyanús lenne valami. Válassz ki egy olyan kórházat, ahol van NIC vagy mások PIC-nek hívják. Készíts szülési tervet is, persze csak ésszerű döntésekkel, mert az extrém kérések már inkább hátráltatják az orvosokat, mint segítik őket. Erre a neten is nagyon sok segítséget találhatsz. Valahol láttam letölthetőt abból is, ami elég hivatalosra sikerült. Szóval ha a könyvet szeretnéd elolvasni, akkor ingyen letöltheted. Innen: http://www.ingyenesenletolthetokonyvek.hu/konyvek/szuleszeti-zarojelentes-dr-berko-peter-2011

    VálaszTörlés