45.fejezet - Újabb pocakfotók

Hát kérem,már ekkora a poci...mondhatnám,hogy ekkorák vagyunk, de sosem szerettem,amikor játszótéren anyukák egymástól azt kérdezték:"Na és,hány fogunk van??"..és..."Már mekkorák vagytok!"

A köldököm elkezdett kibújni a jó kis rejtekéből,most olyan kicsit köldöksérv-jellegű lett,de legalább látom,hogy történnek a dolgok:)
Olyan türelmetlen vagyok néha,úgy szeretném már tudni,hogy fiunk lesz-e vagy lányunk,de azt mondta a doki,hogy csak azért,hogy megnézzük,mi van,ne menjek Uh-ra,ha nem muszáj,mert nem feltétlen tesz neki jót a sugárzás.Ő a röntgenhez hasonlította,amit kis túlzásnak tartok.Mindenesetre neki adtunk igazat,így ha kibírjuk,február 24-én lesz a 18 hetes UH.Ha nem bírjuk ki addig,irány a babamozi!

44.fejezet - Visszajelzés

Nagyon szeretem,amikor hosszabb,magánjellegű levelet kapok egy-egy bejegyzésem kapcsán,mert örömmel tölt el,hogy elgondolkodtat Benneteket,amiről írni próbálok.Kinga megengedte,hogy közzé tegyem a levelét,ezért Veletek is szeretném megosztani, mert számomra nagyon fontos,és jó lesz később is visszaolvasni majd.

Ezen kívül szintén házasodni készülő drága barátnőimnek is biztosan sikerül majd egy-két tippet elcsenni a leveléből.

Íme:

Kedves Évi!

Talán nem veszed tolakodásnak a levelem, hiszen csak interneten keresztül ismerlek. Ha mégis így lenne,kérlek, ne haragudj érte.

Nagy rajongója vagyok a munkásságodnak, és követem a bejegyzéseidet itt a facebook-on és az új blogodon is.

Engedd meg, hogy gratuláljak Babszemhez, és a leendő esküvőtökhöz is!

Öröm olvasni a Tündérmesés bejegyzéseidet, annyira gyönyörűen, és annyira őszintén írsz. Sokszor csak ámulok, mert sok dologról én is hasonlóan gondolkodok (mint például a mai bejegyzésed is).
A legszebb dolog az életben, ha megtalálod a társad, a másik feled, akiben feltétel nélkül megbízhatsz. Én a soraidat olvasva úgy gondolom, hogy Neked ez sikerült. :)
Hála az égnek én is azok közé a szerencsések közé tartozom, ahová most már Te is. De sokszor nekem is hihetetlen a dolog, és bár semmi okot nem kapok rá, mégis kétkedem néha, hogy lehetek ilyen szerencsés? Nehéz elhinni, de a szerelmem minden egyes nap, minden egyes percben bebizonyítja nekem, hogy ez a valóság. Nincs semmi játszma, semmi trükközés, csak a tiszta érzelmek,és ez olyan jó.

Ahogy ma írtad, a legszebb életcél a család, és az életen át tartó szerelem (én is erre vágyom a szívem mélyén, a karrier csak jóval ezek mögött áll a sorban, de sajnos vannak barátnőim, akik "lesajnálnak" szinte ezért a dologért, na de mindegy is,most nem rólam van szó).
Egy szó, mint száz, nagyon örülök, hogy követhetem a gondolataidat és részese lehetek a Tündérmesédnek. Biztos vagyok benne, hogy pici Babszemed is hálásan olvassa majd a soraidat. :)

És amiért igazából ez a levél született az az, hogy olvastam, esküvői meghívót készülsz tervezni.
Én, egy esküvőjét nem is olyan régen megélő grafikusként szeretném felajánlani a segítségemet, ha szükséged lenne rá. Ha bármiben tudok segíteni a meghívóitokkal kapcsolatban vagy csak kérdésed lenne róla, hogy hogy állj hozzá, nyugodtan írj nekem. Nagyon szívesen segítek.

Ezenkívül az esküvővel kapcsolatban még: nem tudom, hogy ismered-e a www.weddings.hu weboldalt. Nagyon hasznos kis oldal, anno nekem nagyon sokat segített az esküvőnk szervezésében,ezenkívül akkor nagyon jó társaság is jött ott össze a menyasszonyok között.
Én ott kezdtem a blogolást is, és az esküvői blogomat még most is szívesen olvasgatom vissza, mert az őriz minden emléket, még a nem annyira jókat is (sajnos közben abban is volt részünk).
Szóval ezt az oldalt ajánlanám Neked, hátha segít, és egy másik oldal, ahonnan még anno sokat inspirálódtam: www.ruffledblog.com
Hátha valamelyik Neked is megtetszik.

Remélem, nem zavartalak a levelemmel, és talán kicsit segíthettem is.
Vigyázz a Tündérmesédre, nagyon szép dolgot kaptál az élettől!:)

Boldog babavárást, és minden szépet kívánok Nektek!
Puszi:
Kinga

43.fejezet - Egy film margójára

Ma megnéztem munka közben a Szerelem és más drogok című filmet, és igazából teljesen mást kaptam, mint amire gondoltam. Arra most nem térek ki, hogy ez a cím mennyire árulkodik a tartalomról vagy éppen mennyire nem, de azt mindenképpen fontosnak tartom leszögezni az elején, megérte megnézni.

Nem azért,mert odáig vagyok Jake-ért vagy Anne-ért. Nem figyelem a munkásságukat, nem törődöm nagyon a filmekkel, csak a magam szórakoztatására nézem őket, mert a mai darabok nagyon ritkán gondolkodtatnak el. Ez most elgondolkodtatott.

Eszembe juttatta, mennyire szerencsém van, hogy szerelmes lettem, és hogy azzal lehetek, akit szeretek. Hogy nem utasít el, nem csal meg, nem ver át az,akiben én vakon bízom, hanem számíthatok rá.

Mert az csak egy dolog, hogy az ember lánya szerelembe esik, és már ez is nagyon ritka, hát még az, amikor ez jól végződik, kölcsönös és mély és boldog és...

Van egy mondat a filmben,ami nagyjából úgy hangzik, több ezer emberrel találkozunk, és ezek közül senki sem érint meg bennünket. Aztán találkozunk egy valakivel és az egész életünk gyökeresen megváltozik.

Nálunk is ez történt.

Amikor az ember benne van, nem jut eszébe, mennyire szerencsés, hogy szerethet és VISZONT SZERETIK. Amikor minden jó, elfelejtik, hogy valaha is rossz volt, vagy a jövőben rossz lehet.

Én ezt nem akarom elfelejteni soha. Minden pillanatban az eszemben lesz és a szívemben, hogy hálásnak kell lennem azért, mert Ő mellettem van.

Hányszor vagyunk szerelmesek életünk során?? Van olyan,aki SOHA...előfordulhat olyan, hogy egyszer sem éli ezt a csodát át... nem is tudom elképzelni, milyen rettenetes lehet.

MI, akik tudjuk, milyen egyáltalán ez az érzés, már szerencsések vagyunk, és ha ezt meg tudjuk tartani, még sokkal szerencsésebbé válunk, az idő folyamán.

Hány embert tudtok mutatni a környezetetekben, akik egy életen át szerették egymást? Én kettőt.Szeretném, ha mi lennénk a harmadik és a negyedik, ez az én életcélom.

Aki erre felnevet és azt gondolja, szegény lány, csak ennyire futja...-gondolkodjon el rajta, mi más értelme lenne ennek az egésznek, ha nem ez. Igencsak szép és irigylésre méltó karrier egy csodás család, hiszen mit irigyelnek az emberek?Azt, amiből kevés van, de a másiknak azért jutott...Boldog családból kevés van. Azokra a boldog családokra gondolok, akik valóban azok, nem csak egy tökéletes felszínt mutatnak a többi embernek.

Mi más lehetne a cél, ha nem ez?

Aki nem akar családot, nem akar gyereket, mert karrierre vágyik, az egyedül marad vén korára, ki lesz mellette?A pénze? Vagy a pénzén megvett ápoló gépek, akikben semmi szeretet iránta?

A napokban jutott a fülembe egy szomorú pletyka, az egyik távolabbi rokon családban a férj és a feleség válni készül. Világ életünkben tökéletesnek hittük a házasságukat, azt hittük, ők örök bástyái ennek a fajta gondolkodásnak. A feleség nem bírja tovább, és el akar válni, 20 év után, két gyönyörű, okos gyerek után, egy félig "elpocsékolt" élet után,amiben-így utólag, ahogy mondta,semmi jó nem volt...

Én meg akarom mutatni, hogy lehet ez másképp is.

Apácskának is szeretném visszaadni a hitét az igaz szerelemben, a családban, a bizalomba vetett hitét, a reményeit, mindent.

Azt akarom, hogy boldog élete legyen mellettünk.

Mi már most egy család vagyunk.

42.fejezet - Menyasszony-vőlegény

Tegnap este érkeztünk olyan tíz körül Szentendrére,mert reggel nyolcra volt időpontunk az anyakönyvvezetőhöz. Nem vittem a sorszámot,késtünk vagy öt percet és csak reménykedni tudtam benne,hogy nem szólítottak még. Kb. 10 perc múlva bementünk hozzá a kis szobába,leültünk és elmondtuk,miért jöttünk. Beadtuk a válást igazoló papírt, a születési anyakönyvi kivonatokat, és a személyi-lakcímkártya kombót...Közben fogtuk egymás kezét és nem lehetett letörölni a vigyort a képünkről.Még akkor sem,amikor olyan hülyeségekre került a sor,mint hogy megkértek, hogy nyilatkozzak, ugye nem tudok Istvánnak házasságon kívüli gyermekéről és viszont...nem is értettem,mert gondolom,hogy ha házasságon kívüli lenne a baba arról nem feltétlen tudna ő maga sem,nem hogy én...persze az én esetemben nyilvánvaló.

Nyilatkozni kellett a névhasználatról,én az esküvő után Hosszú-Bardócz Éva leszek, ő marad Hosszú István, és a gyermekünk (leendő gyermekünk) vezetéknevéről is, ami nyilván Hosszú lesz szintén.

Az időpontunk is megvan, a kisteremben lesz április 16-án 14 órakor, másnap,az évfordulónkra már házasként ébredünk.

Néhány apróság azoknak az ismerőseimnek, akik itt Szentendrén házasodnak majd:

Kisterem 10 fő+10 állóhely,ingyen,zene gondolom megbeszélhető,gyertyás köszöntő 1500 Ft, a pezsgős köszöntő 5 vagy 9 főre 3750 Ft.Valószínűleg kérjük majd mind a kettőt, gyerekpezsgővel az utóbbit.:)

A díszterem 100 fő+álló is jó sok, nem tudom mennyi pontosan,25.000 Ft a gépzene,virág, pezsgővel.Ez nekünk túl sok,csak 17-en leszünk,ha mindenki eljön.:)

Ha valakinek nem megfelelő a terem, akkor a városházán kívül megrendezett esküvői szolgáltatás díja 112.500 Ft, ezüst, arany lakodalom esetén 50% kedvezménnyel 56.250 Ft.

Valamennyire megértem,hogy az anyakönyvet védeni kell és szállítani meg őrizni,stbstb.,de így is vannak kétségeim,megéri-e.

Maga a házasságkötés nem kerül pénzbe itt.Úgy hallottam,hogy vannak városok és kerületek, ahol megvan magának a szertartásnak is a költsége (illetéke,vagy nem tudom,mije).

Istinek csodás ötlete támadt,csináltassunk a vendégeknek,mindegyiknek olyan bögrét, mint amit Vilmosnak és Katenek csináltattak, és az aljára írjuk fel filctollal,hogy Zsolnay Pécs (helyett Zsolnay Pét,mint Pétfürdő).Tegnap,ahogy hulla fáradtan feküdtünk az ágyban már a sötétben és előadta ezt az ötletét,én majdnem bepisiltem a nevetéstől,ahogy elképzeltem,hogy festenénk bögrén:D

41.fejezet - Már megint...

...hánytam egyet reggel.Pont örültem neki,és büszkélkedtem vele,hogy csak egyszer hánytam a három hónap alatt,erre tessék, a negyedikben is sikerült.Pedig csak annyi történt,hogy reggel felkeltem,semmi bajom,anyu elkezdte főzni a kelkáposztát,annak megéreztem a szagát és végem volt..

El kellett volna mennem ma a terhesgondozásra, dehát így...

Na mindegy,most megyek apucihoz,vasárnap este jövünk,hétfőn pedig megyünk időpontért a házasságkötőbe.
Mindenkinek szép hétvégét!

40.fejezet - Ez is megvolna...

Már említettem,hogy az évfordulónk április 17-én van,ezért azt találtam ki,jó lenne aznap férjhez menni. De ugye annyira nagyon tökéletes nem lehet semmi, hogy ennyire bejöjjön,és mivel 17-én vasárnap lesz, és esküvőt csak szombaton "celebrálnak" az önkormányzatnál, április 16. lett az új cél.

A neten megnéztem,mikor van bent az anyakönyvvezető,azt olvastam,hogy tegnap.Ehhez képest tegnap hívtam,nem vette fel senki egész nap,ezért a portát hívtam egy idő után,ahol elmondták,hogy nem is lesz,csak ma:)

Úgyhogy ma reggel hívtam őket,és egész reggel foglalt volt a számuk...aggódni kezdtem,hogy ennyire csak nem felkapott ez a hely,aztán már felhívni sem tudtam őket,mert szerintem félretették a telót.

Úgy tíz körül sikerült,kicsengett,fel is vették.
Mondtam ki vagyok,mit szeretnék,és kicsit aggódva kérdeztem, hogy lenne-e mód áprilisban időpontot kapni..nem is értette,azt kérdezte,melyik napra?
-Hátttőőő...-mondom-az igazi az április 16. lenne...
-Semmi akadálya Hölgyem,aznapra egyetlen egy foglalásunk sincsen még.

Azt hittem,rosszul hallok...Szentendrén????:D

-Ó,hát ez szuper,akkor mi a következő lépés?-...blablabla...

A lényeg,hogy hétfőn mehetünk reggel nyolcra az időpontunkért,a mi napunkra,ahogyan szerettem volna...el sem hiszem,hogy ekkora szerencsénk van.

Úgy tervezzük,hogy csak a szigorúan vett család jön el,szülők,tesók.

Isti anyukája és tesója messziről jönnek,ezért azt találtuk ki,hogy jöjjenek el már pénteken és maradjanak vasárnapig.Együtt tölthetnénk egy klassz hétvégét itt a városban, ahol felnőttem és ami gyönyörű tavasszal is, és közben csapunk egy kis murit:)
Kérdés volt a szállás, de anyu a segítségünkre sietett, a skanzen vendégházában ingyen megkapunk 5 főre néhány szobát,ráadásul a város szívében, a Bogdányi utcában.

Nagyon hangulatos lesz.
Mindenkinek lesz ideje mindenkivel jobban megismerkedni.

Remélem,kellemes időnk lesz,az átlagos időjárást tekintve 15-16 foknál nem lesz több,de inkább csak 12-13 fokkal számolunk:)

39.fejezet - Megindult a növésben

11 napja készítettem el az első pocakfotókat,máris észrevehetően nagyobb lett a poci:))Már nehezebben hajolok előre,és hol van még az igazi nagy has?Görnyedve ülni a gépnél már nem tudok egy óránál tovább,mert jelez Babszem elég erőteljesen,hogy jobb lenne,ha elférne.

A rosszulléteim teljesen elmúltak,az emésztésem is visszatért a normál kerékvágásba,aminek nagyon-nagyon örülök...vagy csak én nem járok már vezetni és nem ugrok be a Burgerkingbe ezért-azért,hogy jutalmazzam magam:) Iszonyú sokat számít...

Lehet,hogy ez a hamburgerezős hónap volt az oka,de máris 5 kiló van rajtam...és mostmár hiába nem eszem semmi édességet,iszom is mellé sokat, egyre brutálabb számokat mutat a mérleg:)

A "szakirodalom" szerint a fél időig, ami nekem még egy hónap,elvileg nem is kéne érdemben hízni:)

Tudom,mondtátok,hogy ne érdekeljen,annyira nem is izgat, csak a hiúságom ugye...hogy fogok mutatni az esküvőmön,ha a karom is meg a képem is felpuffad:)

Néha fáj egy kicsit a hasam, a méhem környéke,de ez állítólag normális.

Az ügyintézés fázisában elég sok felé kellene mennem,többek között Pestre is.Ma elmegyek,mert viszonylag tiszta az idő,de a tegnapi ködben nem tudtam másra gondolni csak arra a reklámra,amelyikben ilyen immunerősítőt reklámoznak és a metró ajtaja kinyílik,odabent meg mindenki egymás képébe köhög meg tüsszög. És a legszomorúbb,hogy ezt túlzásnak szánják,pedig ez a teljes igazság...Nem is szívesen megyek le,ha lehet inkább a felszín felett közlekedem,ahol lehet,hogy hosszabb,de legalább van levegő..

De ma elmegyek a Petzválba és elkérem az igazolásomat a jogosítvány igényléshez...alig várom,hogy vezethessek:)

Többi Kismami??Minden rendben?:)

38.fejezet - A kombinált teszt eredménye

Ma újabb jó hírrel szolgálhatok,megérkezett a kombinált tesztem eredménye,ami szerint minden rendben van. Részletesen betettem ide a személyes adatok kitakarásával, hogy aki még ez előtt a vizsgálat előtt áll,tudja,mire számíthat. Ez egy ampulla vér levétele utáni eredmény, a 12. hetes UH eredményével összevetve.

A lelet alatt a weboldalon található leletmagyarázót is mellékelem, a jobb érhetőség kedvéért.

LELET KOMBINÁLT-TESZT A DOWN-KÓR ÉS MÁS SZÁMBELI KROMOSZÓMA-RENDELLENESSÉGEK KISZŰRÉSÉRE A vizsgálatot az angol Wolfson Betegségmegelőzési Intézet Magzati Szűrővizsgálati Központja végezte.Az angol nyelvű leletet a vizsgált személy kérésére kiadjuk. A lelet kiállításának időpontja: 2011. január 13. Azonosító kód: ****** Várandós neve: Bardócz Éva Születési ideje: 1982. június 03. Címe: ****************** Telefonszáma: +36********* Utolsó menstruáció (első napja): 2010. október 09. A vérvétel napja: 2011. január 11. A gondozó orvos neve: Dr.zergényi A vizsgálathoz szükséges adatok: Korábbi, idegcsőzáródási rendellenességgel sújtott terhesség: nem Korábbi, Down-kórral sújtott terhesség: nem Inzulinfüggő cukorbetegség: nem Anyai életkor (terminuskor): 29 év Asszisztált terhesség: nem Ikerterhesség: nem Az eredményhez használt ultrahangvizsgálat dátuma: 2011. január 11. Az ultrahangvizsgálatot végző szakember neve: Dr.demendi Ultrahangvizsgálat szempontja a terhességi kor megállapításához: CRL Terhességi kor a vérvételkor: 13 hét 3 nap (utolsó mensesből számítva) 12 hét 4 nap (ultrahang/biometria alapján) A vizsgálathoz használt terhességi kor: biometria alapján Testsúly: 76.00 kg Etnikai eredet: európai A vizsgált markerek eredménye: PAPP-A: 1153.20 miu/L 1.41 MoM Szabad ß-hCG: 24.50 Ng/ml 0.77 MoM Tarkóredő vastagsága (NT): 1.70 mm 1.11 MoM A szűrővizsgálat eredménye: Alacsony kockázat Kockázat a Down-kór előfordulására: 1 : 30 000 Kockázat az Edwards-kór előfordulására: kevesebb mint 1 : 50 000 A leletet validálta: Wayne Huttly szűrőközpont vezetője

37.fejezet - Mese

Nagy Olga Paraszt Dekameron-jából:

110. Csináljátok úton,útfélen

Megtörtént az minálunk, hogy a malomba voltunk őrülni. S olyankor sokan összekerülnek:egyik egyet mond, a másik mást mond,teljen az idő, amíg jön a sor, hogy ő tölt fel, ő kapja a rendet.Hát nagyon sok beszéd elfolyt ott, vicc, mindenek.

Egyszer csak a főmolnár kezdi mesélni:

-Hát igen, az is hogy volt, kérem, hogy kezdetben csak úgy volt az embereknél is beosztva az élet, mint az állatoknál.Egyszer párosultak, s akkor aztán állapotos lett, s többet soha, amíg nem szabadult meg, s akkor megint egyszer, s megint:ahányszor voltak együtt, annyi gyereket jelentett.

Hát úgy állították, még vitatkoztak is rajta, hogy Bozsoki, a főmolnár azt állította, hogy a férfiú ment kérelmezni az Istenhez,hogy:

-Uram,hagyd, hogy többször legyünk együtt, s csak azután legyen állapotos.

A másik azt mondta:

-Nem igaz,mert a nő ment,s ő kérlelte. Annak kellett inkább,hogy többször kelljen.

Csakhogy valamelyik elment.Mind háborgatták a Jóistent:

-Uram hadd el, bár kétszer legyünk együtt, s azután legyünk állapotosak.

Na jó,megengedte az Isten.Nem volt elég aztán megint mentek:

-Ó uram,hadd el, bár háromszor legyünk boldogak, s azután legyünk állapotosak, hogy jobb legyen, többet lehessünk együtt.

Úgy se volt jó.Csak addig mind zavarták a Jóistent, elkergette őket:

-Menjetek,dolgotokra,csináljátok úton-útfelen, s adok gyereket, amikor akarok.

36. fejezet- Egy eredményes és boldog nap margójára

Napok óta nem tudtam magam kialudni.Éjszaka nem tudtam elaludni,reggel nem bírtam világosra ébredni,csak sötétre...hajnalban kidobott az ágy az idegtől,hogy nekem napokon belül vizsgáznom kell forgalomban."Koccra" kijöttek a minimum óráim,hétfőn volt az utolsó kötelező órám és kedden(vagyis ma) meg a vizsga. Nem volt alkalmam túlgyakorolni a dolgot, az az igazság, és magától a vezetéstől nem féltem, viszont a nők rémétől (aki ebben profi és nő,attól elnézést kérek és mélységes tiszteletem küldöm), a parkolástól annál inkább.Azt korábban egyszer sem sikerült végrehajtanom anélkül,hogy Károly ne ordított volna.

Ma reggel máshogy volt.7-kor szerettem volna kelni, hagytam egy fél órát magamnak, a fél héthez képest,amikor amúgy ébredni szoktam.Óra beállítva és én édesdeden aludtam.Hétkor csörgött,lenyomtam,fél nyolcra állítottam,csörgött,lenyomtam.Végül nyolckor ébredtem fel annyira,hogy ki tudtam mászni az ágyból,de végtelenül fáradtnak éreztem magam.

Tudva azt,milyen nap vár rám, felvetettem anyunak, hogy kéne valahol a fővárosban egy olyan alvás-centrum, ahol a nap közben elfáradt népek betérhetnek aludni egy órácskát.Anyu csak annyit mondott rá,hogy erre senki nem érne rá és jó lenne,ha nem valami mesevilágban élnék:)

Kilenckor Tündinél voltam,felvettem a kiskönyvet,amit a kombinált teszthez szerzett nekem, és indultam befelé a kórházba.

Reggelizni nem volt időm,éhen akartam halni,ezért a Nyugatinál leszálltam a villamosról,hogy vegyek a burgerkingben egy csirkesalátát, meg is rendeltem és nem hazudok,20 perc volt,mire megkaptam. Leülni persze már nem volt időm,hogy meg is egyem,úgyhogy mentem tovább, 11:15-re vártak genetikai UH-ra.

Betegfelvételnél kellett volna a TB kártyám,ami nem volt nálam, mert csak a számot szokták kérni,azt meg tudom,de itt kellett volna. Végül felvettek, de a lelkemre kötötték, többet ne menjek kártya nélkül.Örök tanulság tehát, a kettes számú klinikára nem lehet bejelentkezni kártya nélkül- nekem mégis sikerült..:)

11:10-re értem a folyosóra, az UH labor ott van a szülőszobák bejáratánál közvetlenül,így egy helyen várakoznak a kis pocakos kismamák a 12 hetesre, a nagyobb pocakosok a szomszédban levő magzati szívhang-vizsgálóra, és a még nagyobb pocakosok meg a szülőszoba felé tartanak. Még az asszisztensnő is babát várt:)

Ahogy ott várakoztam, egyszer csak hallom,hogy "Gyeremá',kint van a baba!Gyeremá'!" és futnak az üvegfalhoz,ahol egy büszke apuka éppen kihozta megmutatni köpenyben,sapiban a bebugyolált kismacskát,aki veszettül nyivákolt:) Olyan boldogságot,mint amilyen ezeknek az embereknek az arcán volt...én nem is tudom,mi tud még előidézni egy baba születésén kívül. Amúgy is nagyon érzékeny a lelkem mostanában erre,el is érzékenyültem erősen.Nincsen csodálatosabb élmény ennél. Pláne,hogy elképzeltem,hogy nem is olyan sokára Istvánon lesz a köpeny meg a sapi,és ő fogja így tartani a mi Babszemünket..és ott tilos lesz a vakuzás..az biztos.

Csóri babukát vagy 15-ször villogták le,mert üvegen keresztül vakuzni ugye nagyon fontos az arcocskájától 20 centire.

Olyan 11:45 körül sorra kerültem, és lefeküdtem a kezelő ágyra,szabaddá téve a pocakom. Ahogy rátette a doki a fejet, máris láttam,hogy írtó nagy ficergés van odabent, de azt hittem először,hogy a fej mozgatása miatt tűnik nekem úgy,mintha Babszem ugrálna. Néha láttam egy combit, egy karocskát,meg ilyeneket, de nem akartam elhinni,amit láttam.Kb tíz perce nézegette a doki szó nélkül a monitort,mintha keresett volna valamit. Kérdőn nézhettem rá, mire megszólalt,hogy köhögjek egy erőset vagy csináljak valamit,hogy kizökkentsük egy pillanatra a napi edzésprogramból,mert képtelen ilyen ugrálás közben lemérni a tarkóredőt.

A monitoron a következőt láttam:

Fenéktől fejtetőig 63 mm-es Babszem,van orrocskája,fülecskéje, gyönyörű gyerek:)Leül a méhem aljába és a lábait felhúzza.Amint leérnek a talpik, páros lábbal dobbant egyet és felugrik a tetejéig, felhúzza a lábakat és szép lassan visszaereszkedik a vízben az aljára. Amint leér a lába,megint akkorát ugrik,hogy fent a kis feje meg is bicsaklik kicsit és megint szépen ereszkedik lefelé...és ezt megállás nélkül.Közben hogy ne legyen egyszerűbb,a karjaival is csapkod, hol az arca előtt vannak, hol Superman-esen előre nyújtva,a fejét is forgatja, sőt néha ő maga is fordul és háttal van nekem...

A köhhintésre meglepődhetett, mert egy picikét megállt,ezt gyorsan kihasználtuk,lemértük.

Kérdeztem az orvost, normális-e,hogy ekkora bulit rendez odabent,azt mondta,abszolut normális,örüljek neki,azt jelenti,hogy nagyon jól érzi magát. Én láttam,hogy jól szórakozik,effelől semmi kétségem nem volt:))

Úgyhogy a tarkóredő tökéletes, őkicsisége 6,3 cm , és már nem fér(ne) bele egy Kinder tojásba:)

A gép szerint 12+6 napos vagyok.

Következhetett a gyengém, a vérvétel...még szerencse,hogy nem kellett éhgyomorral menni,mert én úgy voltam szinte,eltekintve a zöld teától,amit megittam odafelé és ami annyira zöld tea,mint én kb.

Meglepően ügyesen megszúrt a csaj és gyorsan lent is volt az a fiola vér...iszonyat sötét...nem vörös, inkább bordónak mondanám...a világ legmélyebb színe.

Fél egykor szabadultam a kórházból, repkedtem kifelé, a boldogságtól és a büszkeségtől,hogy ez az eleven kölök az enyém, a miénk:)

Tulajdonképpen úgy voltam vele,hogy ha a forgalom vizsgám nem lesz meg, akkor sincsen semmi, az a lényeg, hogy a kis kukac megvan és boldog:) Kicsit kisebb,mint kéne neki lennie,de majd behozza. Nem is baj,ha nem nő öt kilósra,mire ki kell bújni:)

A kicsike szabadidőmben (3 óra) elmentem a Lurdyba,mert ott van egy giganagy Háda, szétnéztem,és bár kismamacuccért mentem,egy sem volt:) Azért elhoztam egy szoknyát. És időtöltésnek tökéletes, mire végignéztem az üzletet 3 óra lett, és maradt fél órám,hogy leüljek a kajálós résznél,hogy megegyem az addigra jéghideg salátámat.

4-re a pályán voltam.

Pulzus kb 130, folyamatosan mantráztam,hogy : "Nyugodj meg,anya csak azért ideges,mert be van f...sva, semmi baj!" Hihetetlen,hogy az anya stresszes állapota szinte teljesen gyengítetlen állapotban terjed át a kicsire,ugyanolyan tüneteket okozva. Neki is megnő a levegő-igénye és a szívverése is felgyorsul, pedig alapból is állati gyors.

16:30-kor beszállt a kocsiba egy mogorva fickó, egész végig egy mukkot nem hallottam tőle. Annyit mondott az elején:-Menjünk arra,amerre a Tanár úr mondja.-nekem ez annyiban jó,hogy tudtam, ha Károly nem akar szívatni,márpedig nem akar,mert akkor ő sem lesz pénzénél, akkor arra visz,amerre a legtöbbet voltunk. Megcsináltuk korábban a legkisebb vizsgakört, az 20 perc volt, ehhez képest ma 45 percig mentünk. Az öreg be szerette volna mutatni, hogy tényleg mindent tudunk, a 30-as övezettől kezdve a jobbkezeseken át a lejtőn felfelé elinduláson keresztül a villamossal való kooperálásig...és az egy ívben visszafordulás meg a parkolás voltak a rémálmaim.

A "sima" autókázás már nem okozott gondot,de a parkolás... az a felelősség, hogy nekem kell eldöntenem,orral vagy fenékkel megyek-e be,és aztán ha nem sikerül, az csúnya bukta...

Károly ezt pontosan tudta,úgyhogy amint kikanyarodtunk a pályáról az útra, a következő egyenes útszakaszon máris mondta,hogy parkoljunk le,ha van hely. És volt. És annyi is volt,hogy orral tudjak bemenni és sikerült is-életemben először. És onnan tudtam,hogy az Isten megint velem van...és Ti mind:))

45 perc volt,amíg visszaértünk és mogorva bácsi csak annyit mondott:-Hát ez megfelelt,gratulálok, további sikeres balesetmentes közlekedést kívánok!-Köszönöm szépen...

Meglesz..

35.fejezet - Miért...?

Manapság nem divat hinni az igaz szerelemben. Én ezt nem voltam képes elfogadni soha, én vagyok az "Örök szerelmes" típus. Mindenkinek hittem, amit mondott, és sokan hazudtak. De ezek után a hazugságok után nem akartam megkeményedni, nem akartam páncélt vonni magam köré, mert semmi értelmét nem láttam.

Sokszor volt olyan helyzet az életemben, amikor úgy láttam, egyszerűbb a kutyaharapás szőrével és egyik kapcsolatból a másikba estem, míg végül már fogalmam sem volt, hogy mit is akarok. Ilyenkor mindig kezdtem magam megutálni, ezért egy idő után leálltam vele.

Rájöttem, hogy csak akkor találhat meg az Igazim, ha én tényleg felkészültem a fogadására. Ha nincsenek "csak úgy" kapcsolataim, ha minden IGAZI, amit mondok és amit teszek. Ha őszinte vagyok és merek kockáztatni, mert megéri. Mert még mindig ezerszer több a jó benne, mint a rossz.

Vannak, akik képesek megalkuvásra, én nem vagyok ilyen. Nem vállalnék soha olyan kötelezettséget, amit nem akarok magam is szívemből-lelkemből. Nem lenne hosszú életű. Márpedig igenis, azt elismerem, a házasság egyfajta kötelezettség és ez így jó. Azért vagyunk emberek és nem állatok, hogy ha egyszer elhatároztunk valamit, akkor amellett tartsunk ki, és erőnk fogytáig küzdjünk. Vagy még azon is túl. A házasság elhatározás kérdése. Munka van vele. De mivel nincs?

Van olyan ismerősöm, akit egyáltalán nem érdekel a másik, mert éli a világát és talált olyan nőt/férfit, aki mellett ezt zavartalanul folytathatja. Esetleg mindkettő külön utakon jár, a kapcsolatuk nyitott jellegű.Nekem ez soha nem volt elfogadható. Akkor miért ez az egész? Megcsúfolni azt, ami szent?

Az én családomban mindenki elvált.Anyu a második házasságában, apu a harmadikban, a nagynénéim, a nagybátyám, mindenki elvált. Talán ezért van bennem ez a dac, bár nem láttam soha igazán sok jó példát. Anyai nagymamám és nagypapám soha nem ölelték meg egymást, soha nem láttam egy puszit sem, az egyetlen "kedveskedés", amit valaha láttam közöttük az volt,amikor papa hosszú kórházi tartózkodás után hazakerült (a halála előtt) és mama egy összetekert újsággal elpaskolta a fejét. Pedig papában annyi szeretet volt..Istenem.

A legjobb ember volt, akit valaha ismertem.

A másik példa apai nagyapám,aki a mai napig szerelmes nagymamámba, aki azt sem tudja, ki ő. Mama időskori agylágyulásban szenved, mintha Alzheimeres lenne, senkit sem ismer meg. Nem nagyon beszél, meglátogatni sem javasolt már, mert nem érti, ki ez a sok idegen, aki folyton akar tőle valamit.Csak felzaklatnánk. Nem nagyon tudok elképzelni ennél nagyobb tragédiát, mint amikor valaki 60 éven át szerelmes, és így kell elbúcsúznia a végén, hogy testben még itt van a társa, de lélekben már rég nem.

De az ő példájuk is megmutatta, vannak olyan férfiak, akik örökké képesek szeretni.

Azt szeretném, ha egyszer az én unokám is ilyen erős hittel mesélne rólunk, Apácskáról és rólam az ő gyermekeinek, ha egyszer majd mi lehetnénk a példa arra, létezik a sírig tartó szerelem.

Ezért mindent megteszünk.

34.fejezet - Mi a boldogság?

A blog megnyitása óta ezt próbálom megfogalmazni, de kénytelen vagyok rá. Sok (szak)ember szerint ez egy olyan kegyelmi állapot,ami soha nem tartós, csak egy pillanat, amit észre kell venni.

Én talán abnormális vagyok,az én boldogságom 9 hónapja tart, folyamatosan.

Beszéltünk a házasságról már korábban pro és kontra is, sokan mondták, hogy jó, sokan, hogy nem fontos, nekem fontos. Nem a szokásos módon került szóba nálunk ez, nem volt váratlan, eleve így indultunk neki,az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy mi együtt fogjuk leélni az életünket. Steve azt mondta, hogy ha nekem ez fontos, akkor össze fogunk házasodni, és akkor még sehol sem volt Babszem. Én elfogadom,hogy vannak olyan párok,akinek az élete enélkül is teljes, de én nagyon szeretném átélni azt a végtelen intim pillanatot, amikor a Szerelmem az egész társadalom, a világ előtt kimondja:Igen, én veled szeretném leélni az életem.Hogy soha nem fog elhagyni minket, hogy mindig ott leszünk egymásnak és mindig szeretni és védelmezni fogjuk egymást.

Persze ezt lehet tudni és lehet érezni enélkül is. Talán nem haragszik meg Apácska ha elmondom, ő az első pillanattól,hogy kiderült,Babszem érkezik, azt mondta,nincs az az isten, akiért ő elhagyná a gyermekét és a gyermeke anyját. Én ezt még soha nem éreztem, senki mellett, de Mellette kezdettől fogva.

Hogy kiderült a várandósságom, ő is kezdte úgy gondolni,hogy márpedig igenis, a gyereknek család kell, apa és anya, nem pedig egyes szülő és kettes szülő vagy "gondviselő".

Kérdeztem korábban, hogy nem tartja-e túl intimnek ezt a fajta kitárulkozást, amit művelek és amiben ő is sokszor szerepel, de megnyugtatott, hogy egyáltalán nem, ő bármikor bárki előtt vállalja a kimondott szavait és a tetteit.Ezért "merészelek" ilyen sokszor mesélni Róla.

Babszem érkezése előtt nem szerettünk volna nagy esküvőt, ebben mind a ketten egyetértettünk, ezért egy kis polgári, de annál intimebb szertartást terveztem tavaszra. De nem volt semmi konkrét terv, egészen máig, amikor egyszerűen eszembe jutott, hogy miért nem az évfordulónkon tartjuk?Ennél nem is találhatnánk romantikusabb időpontot, aznap találkoztunk először személyesen, aznap megváltozott mindkettőnk élete. Nincsen jobb alkalom az új, nagy változáshoz:)

Úgyhogy fogtam magam , felhívtam Steve-t a munkahelyén, és megkérdeztem:Mit szólnál, ha április 17-én házasodnánk össze?...-volt némi félelemmel vegyes izgalom a hangomban...és azt válaszolta,az nagyon jó lenne...és meg is beszéltük:)

Aztán megkérdeztem,hogy : ...akkor most mi el vagyunk jegyezve?:)

-Igen!!-

Istenem...ez mostanáig is nagy öröm volt, hogy tudtam, a baba érkezése előtt már feleség leszek, de így,hogy már megvan a napja is, egészen más fénybe került a dolog.Így már kézzelfoghatóbb, konkrétabb. Alig várom,hogy megbeszéljük a részleteket.

Alig várom, hogy egyáltalán lássam, megölelhessem,hiszen megint nem találkoztunk több,mint egy hete...kedden vége ennek az életnek.

MI a boldogság?

A boldogság az elképzelhetetlen, határtalan öröm, amit akkor érzünk, amikor a legeslegnagyobb vágyunk válik valóra, amikor az álmaink beteljesülnek, amikor mindent megkapunk, amit egész életünkben csak remélhettünk, és ezt nem veszi vissza senki, csak rajtunk múlik, hogy egészen az életünk végéig így lesz-e. Az én életem célja mindig is ez volt, soha nem a karrier. Én egyet szerettem volna mindig, érezni ezt a feltétlen bizalmat, érezni azt, hogy valakinek én vagyok a minden, és az élete értelme.Hogy valakinek én vagyok a világ és ez a valaki az én világom.

Sokan kritizálják azt az álláspontot, ami szerint ha egy nőnek minden büszkesége "csak" a gyermeke vagy a szép családja, akkor az nem elég. Akkor az a nő nem magáért élt, magát mindig háttérbe szorította. Én úgy gondolom, hogy az én legnagyobb büszkeségem mégis ez lesz.

Máris büszke vagyok rá, hogy milyen csodálatos ember van mellettem, milyen erős, milyen büszke, milyen szimpatikus mindenkinek azonnal.

Én leszek a legbüszkébb a világon,ha ezt az embert egész életére boldoggá tudom tenni, mert akkor én is nagyon boldog leszek.

Drága Szerelmem, ha olvasod és úgyis fogod..

A legboldogabbá tettél a világon, és teszel újra és újra minden nap.

33.fejezet - Elvek

Manapság kihaltak, vagy elvesztek. Pedig hatalmas nagy szükség lenne rájuk, mégis az emberek hajlandóak sok esetben egy kis ellenszolgáltatásért cserébe lemondani minden elvükről. Ha volt egyáltalán.

Én ragaszkodom hozzájuk és szükségem van rá,hogy akivel élek,annak is legyenek elvei, amik nekem szimpatikusak.Alapvető például,hogy legyen az emberben tisztelet saját magával és az összes többi embertársával, a természettel, és az egész létező világgal szemben.

Fontosnak tartom,hogy valaki tudjon szeretni és EZT KI IS TUDJA MUTATNI!-baromi ritka képesség..

Vannak olyan dolgok,amiket nem bírok elfogadni, semmilyen szinten, senkitől. Ezek egyszerűen nem férnek bele az én normáimba.

Ilyenek a pornószínészek, ilyen a pocsékolás, az anyagiasság,a pedofilok és egyéb aberrált társaik, ilyen az állatkínzás, ilyen a tiszteletlenség, és sorolhatnám. Nem mondom,hogy senki másnak se férnek bele,de nekem nem.

És hogy miért gondolkodom újabban ilyen dolgokon? Hát elkezdtem azt összerakni, hogy mi az, ami számít, ami igazán számít az életünkben és mi az, amit szeretnénk kizárni a jövőben is. Azért fontos, hogy saját magam is tisztában legyek majd azzal, hogyan szeretném nevelni a gyermekünket, és hogy Apácska is tudja és teljes egyetértésben, egy oldalon állva tudjuk ezeket a dolgokat tovább adni a kicsinek. Biztosan fogunk még erről beszélgetni.

Honnan jött ez az egész?

Néztem ma az Ozone Networkon egy filmet a freegan-ekről,akik feladták a mások szerint "normális" életmódot, kiléptek a társadalomból, hogy mások szemetéből éljenek. Nem dolgoznak, helyette marad idejük egymásra és vígan elvannak mások hulladékából. Persze a film nem itthon készült, és a svédországi konténerek valószínűleg teljesen más színvonalú dolgokkal vannak feltöltve, mégis csodálatra méltó, hogy egyesek képesek otthagyni például a főkönyvelői állásukat, hogy ezentúl egy lakóbuszban éljenek, amit a tovább értékesített szemét árából tankolnak és amúgy semmiféle kiadásuk sincs.

Sőt, sokan mondták, hogy az ismerőseik és az idegenek sokszor megdicsérik őket, milyen klassz holmijaik vannak.

Az egyik társaság elképesztő lakomát csapott az egy napja lejárt, bontatlan élelmiszerekből...

Nem alkoholisták mint nálunk, nem hajléktalanok feltétlen, hiszen van lakásuk vagy legalább egy lakóbuszuk,egyszerűen politikai kérdést csinálnak abból, hogy a törvény tiltja a szemetesek feltúrását és a szemét elvételét más konténeréből. Csak azért is csinálják, egyfajta polgári engedetlenségi mozgalom szintjén.És nem mondanám meg egyikről sem hogy miből él.

Ez így elég meredeknek tűnik nekem, de ha belegondolok, azért közelít az én felfogásomhoz és nem olyan vészes ám, mint amennyire elsőre tűnik. Igaz, hogy én nem guberált élelmiszert veszek, de a ruháim és a holmijaim nagy része használt cikk és imádom,hogy nem új! Nem is tudom, hányszor mondták már,hogy mennyire csinosak a cuccaim, és mennyire egyedi az összkép.

Valahogy ha egy boltba bemegyek,semmi sem fogja meg a fantáziámat. DE tényleg semmi. Ellenben a lomisoknál,turikban elememben vagyok:)

Azt hiszem,ilyen szellemben szeretném nevelni majd a kicsit is, hogy ne legyen neki ciki használt holmit venni, élvezze a kincskeresést, és tudja azt,hogy fölösleges mindig mindent azonnal megvenni. Hogy tudja milyen izgalmas szép kavicsokat keresni a Duna mentén, és később azt is lássa,hogy az egyénisége kibontakoztatásához nem lehet kizárólag az uniformizált dolgokból válogatni, mert az sosem lesz egyéni, hiszen bárki számára hozzáférhető.

Millió gondolatom támadt...nem folytatom, nem akarlak ezzel untatni Benneteket!:)

32.fejezet - Lássuk azt a könyvet!

Miután kiderült,hogy épségben kihúztuk Babszemmel az első harmadot,elkezdtem azon gondolkodni,hogy nekem mennyire jó érzés ez az egész,mennyire más állapotba kerültem,tényleg,szó szerint.Akár a testi, akár a lelki tényezőket nézzük, hiszen én folyamatosan figyelem magam és néha erősen elcsodálkozom azon,amit tapasztalok.

Én, aki renitens voltam világ életemben, mióta tudom, hogy már nem csak én vagyok magam, soha többet nem szaladok át az úton sehol, a pirosnál nem lépek a zebrára akkor sem, ha közel s távol senki, és nem futok egyetlen jármű után sem, inkább várok. Valahogy ez egy olyan érzés, amit csak úgy tudnék leírni:mindenki várhat, hiszen a legfontosabb az, hogy a kicsi ne érezze a stresszt, eleget kap így is. Semmi más nem érdekel, még a saját érdekeim sem olyan fontosak, mint Babszem érdekei.

Ezt az érzést szerettem volna és szeretném is a jövőben megosztani Apácskával. Amikor már anyává lett barátnőim mondták,kérdezzek nyugodtan, nekem tényleg csak egy kérdésem volt: Hogyan tudták a párjukat belevonni ebbe az egészbe, hogy ne érezze magát kirekesztettnek?

"Kérjetek és megadatik!"-mondá az Úr, s én meg is kaptam a választ a védőnőtől Dr Komlósi Piroska:Babavárás kettesben című könyvében. Mivel a kiadvány részleges vagy teljes közzététele tilos és én ezt tiszteletben tartom, így az olvasása közben felmerült gondolataimat és a saját terveimet szeretném megosztani Veletek elsősorban. Érdemes lesz beleolvasni, higgyétek el!:)

Első lépésként jó lenne tudni, mit is érez most Apácska pontosan. Ehhez meg kell őt kérdezni, és ha zárkózottabb fajta, akkor ehhez sok türelem kell majd. Ha éppen nem olyan hangulatban van, erőltetni semmi esetre sem szabad. És talán célravezetőbb egyszerre csak kis rövid kérdéseket feltenni, a válaszra pedig reagálni. El kell fogadnunk, hogy a férfiak nem szívesen beszélgetnek csak úgy a legbelső érzéseikről. Pláne, ha ezek nem férnek bele a szokásos "macho" sztereotípiákba.

Én azt hiszem, ha férfi lennék, akkor a legerősebben most nyomasztó érzésként élném meg ezt az időszakot, tartva attól, hogyan lesz majd, hiszen nekem kellene megteremtenem minden feltételt ahhoz, hogy a kis családom élete rendben legyen. Szerencsére azonban nő vagyok és úgy gondolom, hogy mi ketten vagyunk, ketten vállaltuk, ketten is csináljuk végig és a közös bizakodás olyan pozitív légkört teremt körülöttünk, melyet az esetlegesen felmerülő problémák megbeszélésével csak tovább erősítünk majd. Talán ez az igazi bizalom. Bizakodásnak indul és tovább fejlődik.

Az lenne a fontos, ha Apácska meg tudná velem osztani az esetlegesen felmerülő félelmeit is, ha vannak ilyenek. És bár nekem szerencsém van, mert tudom, hogy ha neki valami nem tetszik, azonnal megmondja, tudom, hogy ezzel sokan nincsenek így.

Én sem voltam hozzászokva ehhez és az első alkalommal, amikor mindketten erősen kiálltunk a magunk véleménye mellett,ami történetesen tökéletesen az ellentéte volt a másikénak, elfogott az aggodalom, hogy lesz ebből közös nevező.

DE lett,és azóta is tudom, hogy mivel tiszteljük egymást, mindig lesz közös nevező. Talán néha többet kell majd "harcolni" érte, de annál édesebb lesz a gyümölcse.

Piroska doktor könyvében benne van, hogy ha nem veszünk részt egy döntés meghozatalában , akkor nem fogjuk azt magunkénak érezni és ellenérzéseink lesznek vele kapcsolatban. Vagyis, ha teljesen átengedünk mindent a másiknak, okvetlen elnyomva érezzük majd magunkat, holott lehet, hogy csak a konfliktust akartuk volna elkerülni. Éppen így fogjuk felszítani.

Lehet, hogy ezek a gondolatok sokaknak teljesen magától értetődőek, nekem sok olyasmi volt bennük, amit tudatosítanom kellett magamban.

31.fejezet

Pontosan tudom,mikor fogant a gyermekem. Október 9-én.

Csak mert éreztem. Valahogyan más volt az egész, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Szépség és a szörny végén a Herceg átváltozik abban a csillogó fényben.Nos, aznap éni s ilyen fényben éreztem magam és túlcsorduló boldogságot éltem át.

Úgyhogy eszerint a számítás szerint január elsején töltöttük Babszemmel a 12. hetet.

A doktornő szerint, akihez először mentem, egy héttel kevesebb vagyok, szerinte csak január 8-án fogjuk tölteni az első trimesztert,de ez engem hidegen hagy,hiszen én tudom,amit tudok.És ahogyan ezt már korábban tapasztaltam, egy anya mindent tud.:)

Szóval, itt az első trimeszter végén itt az ideje az első pocakfotónak, ami már némi kis dudort mutat az alaphelyzethez képest.Ha nem tudnám,hogy babát várok, és nem undorodnék az édestől már három hónapja,azt hihetném,hogy kicsit túlzásba vittem a bejglit karácsonykor.

30.fejezet - első látogatás a védőnőnél

Gondolom van olyan,akinek meglepő,hogy én még csak most jutottam el idáig,de képtelen voltam hamarabb besúvasztani a programpontok közé.

Az sem segíti a helyzetem,hogy a lakóhelyem szerinti védőnő kétszer rendel a héten,kemény egy órán át,kedden 2 és 3 között,csütörtökön 1 és 2 között.

Mindegy,eljutottam odáig,és végre lett kiskönyvem.

Fontos információk gyűjteménye ez a kis füzet,tényleg minden benne van. A kitöltésénél értelemszerűen én voltam ott egyedül ezért olyan furcsa érzés volt, amikor megkérdezte a védőnő,mi a gyermek édesapjának a neve. Ezt így még más "hivatalos" formában soha nem kellett így kimondani vagy leírni és hihetetlen büszkeséggel töltött el, hogy leírathattam vele: Hosszú István.(Továbbá állati büszke vagyok rá,hogy tudtam fejből a munkahelyét, a lakáscímét és a születési dátumát,mobilszámát és azt is,hogy nincsen a családjában semmi olyan betegség,ami engem és a kicsit érinthetne-mindezt felkészületlenül.:)))

Az adminisztráció után következett a dolog számomra szigorúbb és elszomorítóbb része,mert amíg a vérnyomásom nagyon jól van,120 fölé még véletlen sem csúszik és a 75-öt is mindig alulról nyaldossa,addig a súlyom nem ilyen visszafogott.

Mondjuk teljes menetfelszerelésben mért meg,és ugye tél van és nagy csizma és mittoménmi, de a kezdeti súlyomhoz képest 5 kilóval mutatott többet a mérleg az első harmad végén.

Legalább tudom,hogy mi a gyengém...

Aztán.

Megkaptam a következő hónapok menetrendjét,mikor milyen vizsgálat,hova kell mennem milyen beutalóért és kihez,mikor rendel,stb.

Természetesen,hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgom,a kettes számún szülök,ott az orvosom,aki adott beutalót UH-ra meg kombinált teszthez,de laborra meg belgyógyászatra nem tudott,vagy nem feladata,nem tudom,ezekért a szentendrei terhesgondozóba kell mennem. Most tehát három helyre váltottunk bérletet Babszemmel, a kettes számúra, a szentendrei terhesgondozóba, és a védőnői szolgálathoz is. Aztán lesz még dolgunk elég sok az okmányirodában az átjelentkezéssel és ha összeházasodnánk,akkor azoknak a papíroknak az intézésével,valamint a pétfürdői körzeti orvosi rendelőben az átjelentkezés után kell választani egy felnőtt orvost és meg kell keresni majd az ottani védőnőt,aztán az ittenit értesíteni kell arról,hogy nem jövök többet.A leendő gyerekorvosról nem is beszélek még.

Huhh,ezt így leírni is sok.

Azt nem tudom,hogy aki emellett dolgozik napi nyolc órát,hogy tudja ezt mind elintézni.Munkaidőben.

Tehát mostmár megvan a kiskönyv,én pedig elkezdhetem végre a kúrát,ami kigyógyít a bakteriális fertőzésemből,mert a legyengült belső védelmem miatt azom is van. Csak meg kellett várni vele a 12 hetet.

Kaptam egy rakat info-t is,füzetke,könyvecske formájában, a következő bejegyzésemet majd annak a kis könyvnek szentelem,ami ma egész napra a kezemhez ragadt,nem tudtam letenni.

29.fejezet - az én drága szülésznőm

Ez a poszt Tündiről fog szólni,az én védőangyalomról:)

Amikor kiderült,hogy babát várok,egyszerűen elhatalmasodott rajtam a bizonytalanság,hogy én tulajdonképpen nem is a magánorvosomnál szeretnék majd szülni,mert ő olyan tanár-féle módszererrel gyógyít,azt mondja,tanuljak meg kérdezni,nézzem meg a könyvtárakban a szakkönyveket,ismerjem meg a saját testem alaposan, az élettani folyamatokat, a homeopátiát, stbstb, és ha még ezek után is van kérdésem,akkor kérdezzem meg őt.

Egyet tehát tudtam,ezzel nem leszek előrébb,mert akkor tulajdonképp minek a doki,ha úgyis nekem kell mindennek utánamenni,az ezerféle,egymásnak ellentmondó információ tengerében.

De akkor kinél??

És bár Tündi itt lakik mellettünk két utcányira nagyjából,valahogy nem jutott eszembe... nem is értem,miért nem.És akkor egyszercsak megint összefutottunk, "véletlenül",nekem pedig meggyulladt az isteni szikra a fejemben,ha valakinél,akkor Tündinél szívesen szülnék.

Megkérdeztem és mosolyogva válallt.

Persze mint minden kismama,én is próbáltam már elképzelni,milyen módon szeretnék szülni,milyen alternatív lehetőségeim vannak vagy lesznek,és ezeken sem problémázott. Nyilván elsődleges szempont lesz,hogy ő mit mond,de amikor épp nem a kicsit vizsgálja,azt csinálhatok majd vajúdás közben,amit én szeretnék.Nem köt le egy ágyra, nem szabja meg,mikor állhatok fel,mikor sétálhatok...

Nem nagyon tudok jobb helyzetet elképzelni annál,mint hogy egy ennyire kiszolgáltatott helyzetben egy olyan szakember legyen mellettem,akivel már elég jól ismerjük egymást ahhoz,hogy jól boldoguljunk.

A lakhelyem szerint a Margit kórházhoz tartoznék, sok ismerősöm szült már ott,sokan dicsérték,sokan szidták,ezzel sem lettem okosabb,így megkérdeztem Tündét,ő mit gondol.

Eltöltött elég időt elég sok helyen a gyakorlatai alatt,hogy tudjam,amit mond,megalapozottan mondja és érdemes hallgatni rá.

Megbeszéltük,hogy mivel a II. sz. női klinikán dolgozik,mert végül úgy érezte,az ottaniak hozzáállása a legszimpatikusabb a számára,hát én is ott szülök majd. Ennek egy akadálya volt csak, még nem volt orvosom. Azonban ha az orvosom ottani,én is szülhetek ott,hiába tartoznék máshová amúgy.

Megkérdeztem Tündit,hogy tudna-e nekem javasolni orvost,olyat,akivel szeret együtt dolgozni,és ajánlott is nekem egy tüneményes fiatal doktornőt,szólt neki,h én lennék,megadta nekem a mobilját,már csak fel kellett hívnom és egyeztetni vele egy időpontot.

Ez pedig tegnapra sikerült.

Bementem a klinikára,Tündi elém jött az előtérbe,és bevezetett egy váróba a szülőszobák mellett, ahol kényelmesen megvárhattam,amíg a doktornő ráér egy percre.

Az egyik kolléganő kérdezte,ki lesz az orvosom,és amikor mondtam,hogy ki,hihetetlen örömmel kezdte mesélni,hogy az ő unkáját is ez a doktornő segítette a világra és micsoda egy angyal ez a nő,a legeslegjobb,akit választhattam. (A legeslegjobb,akit Tündi választhatott nekem.)

Nagyon érdekes volt látni, ahogy a vajúdó kismamák a kispapákkal sétáltak a folyosón, és egyáltalán,ezt az egész rendszert belülről. Látogatóként sosem volt még ilyenben részem.

Megjött a doktornő,alig kellett várnom,kiírt UH-ra,kaptam mindenféle beutalót kombinált teszthez, iratokat,amikkel igazolja,hogy nála gondozásba vagyok véve és utamra bocsátott azzal,hogy az UH után találkozunk.(Jövő kedden 11:15-re kell mennem,utána 16:30-kor lesz a forgalom vizsgám,az sem lesz egy lötyögős nap,azt hiszem:))

Az egész olyan megnyugtató volt,olyan kedvesek voltak az emberek,olyan jókat nevettem ,ahogy Tündi mesélte, micsoda édes kismajmok születnek ott.Hihetetlen számokról beszéltünk,több,mint 3000 születés esett a 2010-es évre.Majdnem napi tíz új életke:)

Úgy megnyugodtam,olyan boldogan jöttem el,mert már tudom,hogy minden tökéletesen rendben lesz.Tudom,hogy a legeslegjobb szakemberek kezében leszünk Babszemmel,hogy keresve sem találhattunk volna biztonságosabb helyet,kedvesebb,figyelmesebb embereket magunk köré Babszem érkezéséhez.

Tudom,hogy Tündit tényleg bármikor hívhatom,ha kérdésem van,tudom,hogy mindenben segíteni fog,mert nagy boszi,vannak kenceficéi a nyűgjeimre,van hozzám türelme és ha majd Apácskát is megismeri,tudom,hogy őt is kedvelni fogja.

Tudom, hogy szívesen bemutatja majd a szülőszobát nekünk, és aligha van a világon olyan,aki többet tudhat a születés folyamatáról,mint ő.

Nem tudom szavakkal kifejezni a hálám,Tündér!

Elmondhatatlanul nagy segítség vagy nekem!

Köszönöm!

28.fejezet - A stressz

Igazán nem lehet okom panaszra,semmi olyan dolgom nincsen,amit utálnék csinálni,és minden nap mégis újra és újra el kellene mennem,hogy magamat megerőszakolva folytassam.Például nem kell minden reggel nyolcra egy munkahelyre beérnem,hogy aztán délután ötkor kijöjjek hulla fáradtan és hazaessek egy gyerekhez és egy kitakarítandó házhoz.
Nagyon kényelmesek a napjaim,egyetlen menüpontot kivéve és ez a vezetés.

Már nincsen sok hátra,11-én van a vizsgám,de ahogyan közeledik,úgy nő bennem a feszültség és Károlyban is,aki nevezetesen az oktatóm és nem éppen selyempapírba csomagolva közli velem a véleményét.
Két hónap telt el azóta,hogy először ültem kocsiba,nulla tapasztalattal.Sok ismerősöm megy úgy vezetni,hogy jóformán már mindent tud,nos engem annyira nem érdekelt ez a dolog korábban,hogy azt elmondani sem tudom,úgyhogy nekem tényleg semmi közöm nem volt az autókhoz eddig.
Rengetegszer álmodtam azt már évek óta,hogy jogosítvány nélkül vezetek és persze,hogy elkapnak a zsaruk,de ettől nem jött meg a kedvem az egészhez.

Most a kényszer vett rá,hogy befejezzem,amit elkezdtem,mert január 23-án lejár a kresz vizsgám két éve.

Azt gondoltam magamról,hogy tudok egyszerre több felé figyelni,hát ez a dolog gyorsan megdőlt az első órán.Amikor egyszerre kellett a rutin pályán a csúsztatott kuplungra figyelni és közben HÁTRAFELÉ szlalomozni,hát...hogy is mondjam...
Aztán ezt megtanultam és jól ment,simán elsőre átmentem a rutin vizsgán és kikerültem a forgalomba,ahol nem lehetett tökölni.

Amikor egy-egy kanyarban fékezni kell,kuplungot benyomni,visszaváltani kettesbe,közben a féket nem elengedni,közben kormányozni,nézni a gyalogost és a bringást,és a táblát,milyen utcába megyek be,melyik sávba,és ha a belsőbe a külsőből,akkor még indexelni is,nos...ez tartogatott némi kihívást.Ha jól számolom,mást csinált a két lábam,az egyik kezem jobbra-balra a kormányon,a másik előre-hátra a sebváltón és a fejem is 360 fokban.
Aki azt hiszi,hogy nehéz az egyik kezével körben simogatni a hasát,miközben a másikkal a feje tetejét paskolja,az szerintem még nem vezetett autót.

Tegnapra odáig jutottam,hogy már csak az első negyed órában nem lassítottam zebránál és felejtettem el táblákat észrevenni,utána már minden jó volt,és Károlynak igaza van,amikor veszekszik,mert a vizsgán az a negyed óra is vizsga lesz.De a kiakadásom olyan szintre jutott,hogy eltörött a mécses.
Az öreg jól kezelte,gondolom nem én voltam az első gyenge virágszál,aki elbőgte magát a stílusa okán,egyszerűen nem vett róla tudomást,hogy én épp sírok.Mondta tovább...
Én meg megacéloztam magam és rájöttem,hogy nem baj,hogy ilyen.Ha nem lenne ilyen,nem tanulnám meg egy életre,hogy mások életével játszom,ha nem figyelek.

Úgyhogy elmegyek ma,holnap és pénteken,aztán hétfőn,kedden levizsgázom és onnan már tényleg nem lesz semmi más dolgom,csak hogy elkezdjem felépíteni az életem.
De addig is naponta két órát utazom a pályára,ott vezetek két órát,két óra alatt hazaérek és este fél kilenckor már alszom,annyira kimerülök.Ezért még előtte intézem,amit kell vagy amit tudok,hiszen utána esélytelen.
Ezért nem haladok most keddig semmi mással.
De keddtől a Tiétek vagyok újra.
Becsszó.

A stresszt pedig ha most nem tanulom meg kezelni,akkor soha.

27.fejezet

Tegnap remek hírt kaptam,gyermekkori barátném,Virág szintén kisbabát vár,két hónappal vagyok csak előtte,és egyszerre fogunk tudni babázni.
Virág anyukája és az én anyukám gimnazista koruk óta ismerik egymást,és azóta jó barátnők.Közöttem és Virág között 9 hónap van,az én javamra,mert anyu elmondása szerint ők akkor kaptak kedvet még egy babához,amikor én megszülettem.

Virág és a párja,a második próbálkozásra hozták össze ezt a kis manót,aki reméljük,hogy épen,egészségesen fejlődik majd az anyukája pocakjában.

Hihetetlen dolog,hogy ez is így jött ki.

26.fejezet - Új év

Új év,új élet,eddig mindig így volt...ez volt az első szilveszterem,amikor azt éreztem,semmi sem fog változni jövőre,mert a nagy változások már megtörténtek idén.

Január nyolcadikán töltöm be a 12.hetem,utána kell mennem ultrahangra,amit már nagyon várok.A hasam nem sokat változott,talán annyiban igen,hogy elkezdett eltűnni a derekam,a csípőm szélesebb lett, a combjaim húsosabbak,vagyis ha egyszerűen akarok fogalmazni,észrevehetően meghíztam.A modell szerint mostanra 2 kg-ot kellett volna híznom,én 4-et szedtem magamra.
Egy kicsit zavar,mert egyik nadrágom sem jön fel rám.Azt hiszem,hogy elég gyorsan valami mozgás után kellene néznem,akármi lehet az...kismamatorna,vagy kismama jóga,teljesen mindegy.

Január 11-én megszerzem a jogsit,legalábbis nagyon remélem,és akkor utána elkezdhetem berendezni az új életem.Összepakolom majd a régit és elköltözöm 120 km-re otthonról,az új Otthonomba,az új Életembe az én egyetlen Apácskámhoz.

Elkezdtünk egyre többet beszélgetni a kicsiről,bár általában még én hozom fel,ő mindig úgy köszön el,"vigyázzatok magatokra!".A 12. héten járunk,utánaolvastam, a huszadik héttől kezd hallani,nagyjából akkor lesz olyan nagy,hogy érzi majd,ha a pocakomat simogatjuk, és követi is majd a kezünket.
Ez nagyon izgalmas időszak lesz,már nagyon várom.
Igazság szerint sok olyan érzés kavargott bennem az utóbbi időszakban,ami félelemmel vegyes boldogság és izgalom is volt,és nagyon nagy megkönnyebbülés a 12. hetet elérni,amikortól elvileg sokkal nagyobb biztonságban van a kicsikém.

Nagyon sokat köhögök,és már jó ideje nem változik ez a köhögés,semmit nem merek bevenni rá,a méz meg nem sokat ér.A nagyobbik bajom az,hogy a köhögés erőssége miatt minden alkalommal fáj a hasam,mert minden megfeszül olyankor.
Egyéb fájdalmaim nincsenek, néha amikor kényelmetlenül helyezkedem,húzódik,és még ritkábban néha feszül,de ezeket betudom annak,hogy egetrengető változások történnek odabent:)
Szerencsére semmi vérzés nem volt.
A vérnyomásomat nem mértük,de gyanítom,hogy az azért elég alacsony lehet,tekintve,hogy az álomkórosságom még mindig változatlan.

Az,hogy kismamának neveznek,még mindig hihetetlen és szokatlan érzés.Pedig már az egész terminusnak a harmadát legyűrtük,már csak kétszer ennyi van hátra.Az ember nem is gondolná,hogy ez majdnem egy év és mégis,milyen villámgyorsan el tud telni.
Ha teljesen őszinte akarok lenni,teljes súlyával még mindig nem fogtam fel,remélem,hogy azért legkésőbb akkor leesik majd,mi is vár ránk,amikor kézbe vehetem Őt.

A hajam eddig egyáltalán nem hullott,rekord mennyiségű volt a fejemben,de az utóbbi időben ez is elkezdett visszaállni.Azt mondják,ez is hormonális.A hullásért felelős hormonok háttérbe kerülnek egy időre,de aztán bepótolják a lemaradást sajna.:)
Hajat festeni nem merek,genetikusan őszülök egy jó ideje, és csak az ammónia tartalmú festékek fogták be az ősz hajszálaimat,amit most ugye hanyagolni kényszerülök harmadik hónapja.
Erre jó lenne valami megoldást találni,mert ez így elég gáz.:)Nem akarok igénytelen lenni csak azért,mert egy kisbaba van a pocakomban.
Apácska azt mondja, a várandós nők gyönyörűek,hogy én is az vagyok,hogy csodálatos a formám,ahogyan kerekedek,és tényleg elhiszem,hogy őt nem annyira érdekelné,engem annál jobban..

Összességében azt tudom mondani az első harmad végén,hogy fel kellett fogni,meg kellett szokni nekem és a testemnek is,hogy mostmár nem lesz úgy,ahogyan eddig.A hangulatingadozások még megvannak,de már bőven nem vagyok olyan ingerlékeny.A félelmeim múlóban vannak, a terveim egyre konkrétabbak,kinéztem egy gyönyörű kiságyat is már.Elkezdtem végiggondolni,mire lesz majd szükségünk.
De a kis zoknikon kívül még nem mertem venni semmit.
Ez még a jövő zenéje.

Alig várom,hogy megtudjam,Hosszú Anna Lilla vagy Hosszú István Bendegúz lakik-e odabent.