2011. május 8., vasárnap

80.fejezet - Az időnek nincsenek ólom lábai

Legalábbis nálunk biztosan nincsenek.Minden egyes napunk úgy fut el, hogy folyton csak arra kapok észbe, hogy már megint este van.
Tegnap is végtelen hosszú napunk volt, István nem is értem, hogy volt még este nyolckor ébren, tegnap elment éjszakára dolgozni tízre, reggel hatkor hazaért, reggel(!) nyolckor felkelt, elment kosarazni Fehérvárra az öregfiúk kupára, négy körül ért haza, és már indultunk is tovább vendégségbe.

Mivel JOY vásárlási láz volt, és az ilyen százalékjelek engem mérhetetlenül vonzanak (valljuk be, melyik nőt nem??), fél kilenckor este még beszáguldottunk hazafelé az Alba plázába, mert nekem komoly elhatározásom volt, hogy szoknya nélkül nem jövök ma haza. Egyetlen nyári szoknyám sem jön rám persze, ami eddig jó volt, és ha már van egy 20% kuponom, bolond leszek teljes áron megvenni.

Hozzátenném, meglepődtem a boltokon, elvileg 9 óráig tart a nyitvatartás, fél kilenckor a boltok háromnegyede már be volt zárva. Eredetileg az Orsay-ba készültem,de mivel már annak is csukva voltak az ajtajai, a mellette levő Tally került sorra. És egyáltalán nem bántam meg. Nagy shopper vagyok, vannak már tapasztalataim az eladókkal,de komolyan mondom, hogy ez a két lány erősen túltett az összes eddigin, pozitív értelemben. Biztosan benne volt az is, hogy már mentek volna haza, de mivel nem kezdtem el böngészni, hanem egyenesen odamentem hozzájuk, hogy gumis derekú rövid, vászon szoknyát szeretnék, azonnal leemelték az összeset az akasztókról és hordták nekem próbálni.

Ki is választottam egy kéket, imádtam felvéve, nem volt szoros, és nem volt drága, ráadásul nem műszálas, ami nekem nagy ellenségem, és rá is vágtam,hogy legyen, ő tuti jön velem. Erre mit mondott a jó értékesítő kollegina? "Akkor nézek belőle Neked méretet fehérben is, mert ha egy szabás beválik, akkor érdemes kihasználni."-és milyen igaza van, ellenben, ha nem szól,nekem eszembe sem jutott volna rögtön kettőt venni belőle.

Mivel az ára amúgy sem volt egy halálos összeg és a kupon is nálam volt,így hatezer ft-ért ez a két kis szoknya vándorolt velem haza és lesz a gumis derekával hű társam ezen a nyáron:




Amúgy is olyan "évisek"...

Ma elhozzuk végre a kis vitrint is, ami még mindig szegénykém a régi tulajánál van, és elkezdhetem bepakolni a kisruhákat, szülőszoba-látogatásra is megyünk, amiről természetesen majd alaposan beszámolok, aztán pedig a nagypapámhoz vagyunk hivatalosak vacsorára,úgyhogy megint gyorsan elrepül majd a nap...
És mivel úgy döntöttem, hogy ronda egy idő van, a mai programom szívmelengető, elkezdem kimosni, kivasalni azt a két zsák gyönyörű kisruhát, amit tegnap kapott Anna lányom.

Elképzelni sem tudok jobb feladatot erre a borongós, szomorú napra.

6 megjegyzés:

  1. De jók!

    Habár szerencsére nekem 1-2 ilyen szoknyám maradt tavalyról:)
    Jó lenne már ha fel lehetne venni.....

    VálaszTörlés
  2. Évi...te egy csuda vagy:)))Még a végén nekiindulok vásárolni....

    VálaszTörlés
  3. Csajok, kiborító, hogy milyen gyönyörűek a tavaszi ruhák mindenfelé,én meg pont most nem tudom felvenni a nagy részét..:D

    Dehát megéri az áldozatot a kismacska a pocakban ezerszer is..:))

    VálaszTörlés
  4. Komolyan nekem is ezt kellett volna!! :)

    VálaszTörlés
  5. De szépek! :)

    .. az alsóbbik még akár anaiszos is lehetne :D

    Jó lesz hozzá a kendőd Évi! :)

    VálaszTörlés
  6. :))) ugyanilyen szoknyákban vártam Csanádot

    VálaszTörlés