Ha teljesen őszinte akart volna lenni, azt mondta volna, hogy a terhesség nem "szép" folyamat a szó klasszikus értelmében, a terhesség nem könnyű, a "terhesség" egy, a valóságot jól kifejező szó. Aztán elgondolkodott, lelkiismeret-furdalása támadt, így mégsem ezt mondta. Amikor bárki megkérdezte, azt mondta, tulajdonképpen semmi oka panaszra, semmije nem fájt eddig, a kicsivel minden rendben, nincsen komplikáció, nincsenek problémák. Csak az a fránya önbizalom...az veszett el valahol útközben.
Szerelmes a lányába, szerelmes a férjébe, boldog is egyébként, de valami bizonytalanság van az egészben, ezt érezte.
Ha tükörbe nézett, egyszer csodálatosnak látta magát, máskor azon csodálkozott, mások hogyan láthatják csodálatosnak. Néha azt vette észre, hogy az a plusz 11 kg ijesztően nagy súllyal nehezedik rá, más reggeleken pihekönnyűnek találta magát.
Amikor még nem költözött be a kis lakos a pocakba, eszébe sem jutott, hogy vajon hogyan látják mások, ez is talán egy formája a sok önbizalomnak.
Ez most drámaian megváltozott, a buta sztereotípiák az anyákat elhanyagoltnak, ápolatlannak állítják be, amitől ez a lány mindig is rettegett. Persze ki mástól függhetne ez, ha nem tőle magától-ezzel próbálta vigasztalni magát.
Valahogy nehezen tudott megbarátkozni az új külsejével, kénytelen volt azonban rájönni, hogy ezzel nem harcolhat folyton, hiszen az minden maradék energiáját elvinné. Olvasott rémtörténeteket arról, hogy az otthon levő anyák egy kis idő múlva még sokkal jóképűbbnek látják a férjüket és szinte rettegnek attól, hogy ezt a jóképű férfit egy vékony,magas lány egyszercsak elragadja magával.
Ez a lány már most itt tartott...ránézett a fiúra, az ő Szerelmére, és csak nézte-nézte, milyen szépek a szürke szemek, a szarkalábak a szeme körül, a pötty az orra mellett, a nemes vonalú száj, az erős kéz...és mindez egy életre az övé, hiszen már férj és feleségként éltek immáron két hete. Pontosabban mindez egy életre az övé lehet, ha méltó marad rá.
Ha tükörbe nézett, egyszer csodálatosnak látta magát, máskor azon csodálkozott, mások hogyan láthatják csodálatosnak. Néha azt vette észre, hogy az a plusz 11 kg ijesztően nagy súllyal nehezedik rá, más reggeleken pihekönnyűnek találta magát.
Amikor még nem költözött be a kis lakos a pocakba, eszébe sem jutott, hogy vajon hogyan látják mások, ez is talán egy formája a sok önbizalomnak.
Ez most drámaian megváltozott, a buta sztereotípiák az anyákat elhanyagoltnak, ápolatlannak állítják be, amitől ez a lány mindig is rettegett. Persze ki mástól függhetne ez, ha nem tőle magától-ezzel próbálta vigasztalni magát.
Valahogy nehezen tudott megbarátkozni az új külsejével, kénytelen volt azonban rájönni, hogy ezzel nem harcolhat folyton, hiszen az minden maradék energiáját elvinné. Olvasott rémtörténeteket arról, hogy az otthon levő anyák egy kis idő múlva még sokkal jóképűbbnek látják a férjüket és szinte rettegnek attól, hogy ezt a jóképű férfit egy vékony,magas lány egyszercsak elragadja magával.
Ez a lány már most itt tartott...ránézett a fiúra, az ő Szerelmére, és csak nézte-nézte, milyen szépek a szürke szemek, a szarkalábak a szeme körül, a pötty az orra mellett, a nemes vonalú száj, az erős kéz...és mindez egy életre az övé, hiszen már férj és feleségként éltek immáron két hete. Pontosabban mindez egy életre az övé lehet, ha méltó marad rá.
Aki várt már babát, ezt pontosan jól érti.
Éppen a legjobb pillanatban érkezett el a fotózás napja.
Reggel korán felkelt, szép lassan összekészülődött,felébresztette Apácskát és elindultak Hajnihoz és Karolhoz, hogy az ő kezeik között megszülessenek a képek, a bizonyítékai annak, hogy még mindig van benne szép, hogy így is, "más-állapotban" is szép, ez az állapot mégiscsak gyönyörű.
És a nap végére maga is elhitte.
Elhitte, hogy a fiú szemében a csillogás neki szól, hogy ez valódi, őszinte öröm és/vagy büszkeség, ezt ő maga sem tudta eldönteni. Elhitte, hogy kerek pocakkal a világ is kerek, ő most így mégiscsak áldott állapotban van, a szó klasszikus értelmében.
Így telt ez a mai nap.
Várjuk a képeket:)
VálaszTörlésEz most nagyon szép...
VálaszTörlésSzíven talált.
:)Azért ez helyes volt....Azt hiszem így két gyerkőc után nyugodtan állíthatom, hogy az anyaság cseppet sem könnyű feladat, semmilyen státuszában...mondom ezt úgy hogy két igazán gyönyörű, egészséges, okos gyermekem van akiket imádok a hajuktól egészen a lábujjaikig minden porcikájukban...ettől függetlenül viszont emberke vagyok..elfáradok, elesek , megütöm magam mégis újra és újra felállok és gyönyörködök a világ két legfantasztikusabb csodájában..Annak ellenére, hogy tudom mi van mögöttem újra kezdeném simán értük, a két kis csodámért, kincsemért...igen néha ha nem is így érzem, de szép vagyok...Anya vagyok:D...A legcsodásabb érzés az életemben, hogy attól az embertől akit a világon a legjobban szeretek születhetett két gyermekem...És amikor puszit kapok, átölelnek, vagy csak szavak nélkül összenézünk...A lányom a legőszintébb kritikusom azt mondja anya ez a ruha ilyen vagy olyan, szép a hajad, az arcod...annál nem is kell több..nah igen...mindjárt te is egészen pontosan érteni fogod miről beszélek...Nyugi!Szépek vagytok!:)Naná!
VálaszTörlésIgen,tudom,talán a lelkiismeret-furdalásom is emiatt van, hiszen alapvetően az életem célja és értelme válik valóra a közeljövőben Anna Lilla érkezésével.Pontosabban az én álmom és István álma is, aki nálam sokkal több ideje várja, hogy életében először kezébe vegye a kis pihegő macskakölyköt, akit a pocakomban hordozok egy ideje már.
VálaszTörlésÉs tudom, hogy ez csodálatos, és érzem, hogy sokan más szemmel néznek rám, több tisztelettel, szeretettel, a "tapasztalt" asszonyok, akik már egyszer végigcsinálták, talán kis együttérzéssel, de mindenképp szeretettel.
Tudom,csak néha nem érzem.:)
De majd ilyen pillanatokban igyekszem emlékeztetni magam rá.
Én nem szeretem várandósságnak hívni a "dolgot", mert ez szerintem még rondább, magyartalan, mint a terhesség. Mert áldott teher, ez nem vitás, de mégiscsak teher...
VálaszTörlésÉs ezért most kövezzetek meg!:)
Nem kövezlek meg,dehogyis...nagyjából egyetértek,valami belém nevelt oknál fogva azonban a terhesség durvának tűnik.Pedig néha durva is..:))
VálaszTörlésígy ismeretlenül ha megengedsz egy gondolatot....
VálaszTörlésHa egy Hajnira gondolunk (és szerintem igen) akkor a legjobb kezekben voltál:-))), gyönyörű képei vannak és csodálatos látásmódja kismamákhoz, kisbabákhoz. Kiváncsian várom a képeket...
...én is várom azokat a képeket.. :)
VálaszTörlésOlyan jól le tudod ezeket írni!! Alapvetően azért sztem mindenki eljut arra a pontra amikor kitör belőle ez+az. Ha másért nem a hormonok miatt, úgy gondolom.
VálaszTörlésÉn azt hiszem egy óriási kerekfejű bálnának láttam magam, aki attól is sírógörcsöt kap, hogy nem tudja megkötni a cipőfűzőjét - persze ezen így utólag jókat nevetek :)