2010. november 23., kedd

9.fejezet

Az agya a vonattal együtt zakatolt egész úton.Sosem volt még ennél idegesebb,de valahol nagyon mélyen a bizonyosság nyugalmával a szívében érkezett meg az állomásra,ahol a szerelme várta.
Útközben a Férfitől érkezett esemeseket olvasgatta..Szokatlanul sokat kapott..szokatlanul kedveseket.A kedvence az volt,amit azután kapott,hogy kifejtette,hogy kicsit tart a távolságtól,mert tudta,hogy mennyire mohó,és mennyire nehezen fogja bírni a sok külön töltött napot..

"A távolság csak kérkedő ellenfeled,ha igazán tudsz szeretni,legyőzheted.A fegyver a képzelet,ha igazán tudsz szeretni,legyőzheted.A fegyver a képzelet,idézd fel őt és itt lesz veled.A szívedben és a lelkedben ott a Szerelmesed."

Végül odaért,ahhoz a bizonyos állomáshoz.
Kinézett a vonat ajtaján és egy eszméletlen aranyos fickót látott,aki egy gyönyörűséges,piros és sárga tulipánokból kötött csokorral integetett felé.A beszélgetéseik során talán egyszer,ha említette,hogy a tulipán a kedvenc virága...

A Férfi igazi úriember volt,lesegítette a vonatról,egyetlen szót sem szóltak.
Átölelte a lányt,szorosan,nagyon szorosan,ahogy csak merte,nehogy összetörje örömében és az arcát a két tenyerébe fogva megcsókolta őt.

A lány megszédült,alig állt a lábán,ilyet soha nem érzett azelőtt,meg is billent kicsit,Steve úgy kapta el,nehogy elessen.."Tudod,milyen érzés ez most?Mintha mindig is együtt lettünk volna,szerettük volna egymást,és most csak egy hosszabb távollét után érkeznél haza hozzám.."-a lány bólintott.Pontosan ezt a kifejezést kereste,csak nem találta.
Hazaérkezett hát.

Pontosan olyan volt ez az egész,ahogyan kicsi lány korában elképzelte,milyen lehet az igazi szerelemmel találkozni,amikor minden egyértelmű,semmi kétség,csak a tény,hogy ők ketten mostmár nagyon...és mindig...

Átkarolta a virágokat,átadta a táskáját,megfogták egymás kezét, és elsétáltak az autóhoz.A Férfi egyetlen egyszer kérdezte csak meg:"Mit csináltál volna,ha nem tetszem?"-s a lány ezért elővette a legcsúnyább nézését,amire csak ebben a mennyei boldogságban képes volt,és kerek perec kijelentette,ilyen eszébe sem jutott.

Beültek az autóba és elgurultak Steve-hez,aki valóban úgy bánt vele,mint aki ezer éve az élete legfontosabb része.
Egy pillanatig gondolkodott csupán a lány azon,hogy illendő-e neki egyáltalán azonnal ott éjszakázni,de gyorsan átsiklott a kérdés felett,hiszen már a szkájpon is megbeszélték,égetően vágynak érezni egymást,és ez nem az együtt töltött napok számától függ,ez valami mélyről jövő,elemi vágy,ami már összeköti őket.

Nem utazott haza aznap.
És másnap sem.

5 megjegyzés:

  1. és utána sem, mert otthon volt.... :-)))

    VálaszTörlés
  2. Jaj de nagyon megkönnyeztem ezt a fejezetet... :)

    VálaszTörlés
  3. Kedvenc részem ^^ Menthetetlen romantikus vagyok :)

    VálaszTörlés
  4. Úristen, mintha a saját életemet olvasnám :) döbbenetszép. Csak egy könyvborítóról lopott idézettel tudnám leírni: "Mesélőkönyv. Mesejó."

    VálaszTörlés