2010. november 30., kedd

16.fejezet

Szerencsére nem kellett kivárnom a sorom a labornál,mert ami ott van...hát...beadtam a mintát,és mondták,hogy délután mehetek érte.Soha még ilyen lassan nem telt el a nap,mint aznap,és csak későn jöttem rá,hogy fogalmam sincsen,mi az,hogy délután.Felhívtam őket,és megkérdeztem,háromra mehetettem leghamarabb.Persze én 15:00-kor már ott álltam..

A kartonozóban kellett bejelentkeznem,mondtam ki vagyok,miért jöttem,a nő egyszerűen csak hátra nyúlt a nyomtatóhoz és kivette belőle a leletem,rá se nézett,úgy adta oda.





















Nem volt sok,három sor,nekem egyetlen egy szó verte ki a szemem azonnal: "Pozitív".
Ahogy mentem lefelé,persze próbáltam magam felkészíteni arra,hogy két esélyes a dolog,vagy terhes vagyok vagy nem,és egyik sem baj,de erre nem lehet felkészülni...

Sírva fakadtam,ahogy a kezemben gyűrögettem a papírt,felhívtam Steve-t,hogy akarja-e tudni,mi lett az eredmény,szerencsétlenkém csak azt hallotta,hogy zokogok.
"Persze,hogy akarom tudni,mondd már!"-"Akkor gratulálok ,Apuci,kisbabánk lesz..."-valahogy nem így képzeltem el soha ezt a dolgot.

A sok romantikus film után,amiben kiscipőt,és egyéb apróságokat vesznek a nők,hogy így tudassák a párjukkal,hogy szülők lesznek,olyan más volt ez...valahogy sokkolódtam,és nem tudtam magamban tartani,hogy méltó mód meséljem el.Muszáj volt felhívnom őt és azonnal elsírnom neki,mi baj,mitől félek,és akkor most mi lesz...
Persze legbelül tudtam,hogy nem lesz semmi baj,hiszen vártuk a kicsit,terveztük,szeretnénk és szeretni is fogjuk nagyon,ahogyan egymást is...

Mégis,ez egy nagyon nagy váltás lesz,próbáltam tudomásul venni,az eddigi életem meg fog változni és soha többet nem lesz ugyanolyan.

Nem lehet erre a pillanatra felkészülni.És nem lehet nem megijedni az első pillanatban.

Anyu Svédországban,apu Romániában,Steve otthon,tőlem 120 km-re...egyedül voltam a hírrel,mint a kisujjam. Persze, jó, hogy lehet telefonálni, de nem lehet odabújni senkihez, nem lehet átölelni senkit, nem lehet megnyugodni a simogatástól, a nyugodt szavaktól, ha csak a mobilon keresztül van alkalmam kommunikálni.Amint magamhoz tértem kicsit, máris befészkelte magát a szívembe az aggodalom, ami úgy tűnik innentől kezdve életem végéig hű társam lesz...

Aggodalom amiatt,hogy a kicsi maradjon velem, nehogy elveszítsem, ha marad, ne legyen semmi baja, legyen meg a két keze, két lába, és a két füle,és sorolhatnám...

Ahogy számolgattam, viszonylag gyorsan, a negyedik hét elején kiderült már,hogy anyuka leszek.


12 megjegyzés:

  1. Majdnem elbogtem magam!
    Annyira gratulalok! :)

    VálaszTörlés
  2. Hűűű, akkor épp július közepén fog megszületni :) Az nagyon szép "időpont", csupa hozzám közel álló, kedves ember született akkor :)

    VálaszTörlés
  3. Jééééééé, te is abba a kh-ba jársz, ahova én:))))
    (a leletkiadós nő mindig ilyen, nem egy beszélgetős)
    Gratula nektek!
    (én most vagyok félidős, kicsivel hamarabb szülök majd:))

    VálaszTörlés
  4. Igen, a csodálatos kishugom is júli elején született,az öcsém is.
    Csilla:)Kicsit irigyellek,de csak mert már túl vagy a 12.héten..;)))

    VálaszTörlés
  5. Évi, kitartás hozzá! első babánál még a legkisebb jelektől is "hanyatt dobja" magát az ember, így a másodiknál én már nem is tudtam odafigyelni nagyon rájuk:))))
    A lényeg, hogy sok pihi, több mint amennyit szánsz, de tényleg!!! (nekem a mostani baba egy nyári vetélés után jött, én is paráztam az elején, de már itt ficánkol a kiscsaj:))

    VálaszTörlés
  6. Évi! Annyira szeretem a történeteteket, ezt a Tündérmesét! Szerintem egy írónő veszett el Benned :)
    Én is majdnem elsírtam magam, ahogy ezt a bejegyzést olvastam. Olyan szép, és egy az egyben leírtad azokat az érzéseket, amik bennem (bennünk) is vannak a gyerekvállalással kapcsolatban. A mi aktuális terveink között is ez a hatalmas, hihetetlen és sokkoló lépés van soron, és amennyire álmodozom róla, és vágyom rá, annyira be is vagyok tojva tőle... de talán jövő ilyenkor már én is egy Pocakmanóval boldogabb leszek, és talán ez lehet majd az ajándékom a férjemnek és az egész családnak következő karácsonyra! :)

    VálaszTörlés
  7. Kiko,kívánom,hogy legyen így!
    Csilla,igen,pontosan ez a legnagyobb félelmem,mert körülöttem olyan sok vetélés volt,nem is olyan régen,hogy nem tudok nem erre gondolni folyton,pedig tudom,hogy nem tesz jót...

    VálaszTörlés
  8. Nem szabad pedig ezekre gondolni, azt mantrázd, hogy szép egészséges babád van:)
    egy ilyen szép szerelem gyümölcsével nem lehet gond:)
    Hányadik héten tartasz amúgy most?
    (kihez jársz dokihoz? ez jöhet privátban is, debcsillu gmail)

    VálaszTörlés
  9. Jaj ez milyen jó érzés!!! És a következő csodaszupi dolog az UH-k, amikor majd látod, hogy ott ver a szíve!!! :)) Csak ezekre a szép és pozitív dolgokra kell koncentrálni, mert ha végigidegeskeded akkor nem tudod kiélvezni ;) Én sajnos az elején elkövettem ezt a hibát.. sok rossz eredmény volt, de hál' istennek a párom, a barátaim meggyőztek és a végén tudatosan eljutottam arra a szintre, hogy most azonnal abba kell hagynom, mert igenis mi mindenhogy boldogok leszünk! és tényleg így lett!!! :)))

    VálaszTörlés
  10. :) aranyos vagy nagyon....meg ráérős is :))))))

    VálaszTörlés
  11. Krisz,ne legyél undok..:))A kismamák ráérősek,majd ha Rencsi is az lesz,meglátod:))

    Márti,helyes hozzáállás,a boldogságot nem lehet semmi külső tényezőtől függővé tenni...akkor meg is találhatjuk.:)

    VálaszTörlés
  12. Évi! Képzeld.. én mindkét alkalommal pontosan így tudattam a kis férjemmel.. :)) Éppen úton volt mindig.. és képtelen voltam kivárni, napokat várni a hírrel.... és mindenkit azonnal felhívtam :))

    Pedig én is mindig ilyen romantikus kiscipős átadásról álmodoztam, álmodozom.. úgyhogy szerintem nem vagy egyedül ezzel a dologgal.. mi nőcik már csak ilyenek vagyunk :))

    VálaszTörlés