Amikor nem figyelt rá kicsit,mert bement a szobába vagy a fürdőbe, a lány fogott egy tollat és egy pakk post-it-et,szerelmes üzeneteket firkált rájuk és a lakás különböző pontjain elrejtette az üzeneteket...a konyhaszekrényben, a ruhásszekrényben, a hűtőn-ez utóbbi üzenet lassan nyolc hónapja, a mai napig ott van:)
Sajnos az időt megállítani még ők sem voltak képesek,így lassan eljött a délután és el kellett indulni haza.A lány úgy köszönt el,hogy nem volt száz százalékig biztos abban,hogy ez folytatódhat-e tovább ugyanilyen hőfokon. Kérdéses volt,hogy ez a kezdeti fellángolás most,hogy személyesen is találkoztak,kicsit enyhül majd a későbbiekben vagy ellenállva időnek és térnek,egyre erősebbé válik.
Rengeteg félelemmel a szívében szállt fel a vonatra..
Steve lent állt és addig integetett,amíg csak látták egymást..vagy talán pár pillanattal tovább..
A lány,amikor hazaért,azonnal telefonált neki,minden rendben,épségben van,ez akkor szokásává vált,s ez azóta is minden alkalommal,amikor külön vannak,ugyanígy történik.
Amikor letették a telefont,próbált visszatérni a napi rutinhoz,próbált visszatérni a földre,foglalkozni a dolgaival,de nem járt sok sikerrel.Minden gondolata a hétvége körül forgott.
Amikor eljött a lefekvés ideje,kíváncsian nézte a telefonját,vajon Steve gondol-e rá,vajon hiányzik-e úgy neki,ahogyan neki hiányzik a Férfi.
Egészen elpilledt ettől a sok izgalomtól és már egész mélyen szundikált,amikor éjfél körül a telefon pittyegésére ébredt,üzenetet kapott..
"Jó éjt,Szerelmem!Beleköltöztél a szívembe,velem vagy minden percben!Szeretlek!"
Elmosolyodott,és a következő pillanatban mély álomba merült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése