2010. november 22., hétfő

4.fejezet

Amikor az ember valamit nagyon vár,valamire nagyon koncentrál,néha érezheti,hogyan lassul le az idő..pár másodperc alatt annyi gondolat tud végigcikázni az agyunkon,miközben fizikailag megmozdulni képtelenek vagyunk,hiszen az ingerek nem terjednek ennyire gyorsan.Sokan ezzel magyarázzák azt,h ha hirtelen veszély van,úgy érzik,nem tudnak meg sem mozdulni.

Ott ült hát ez a lány a fotelban,a szkájp befutó hívást jelzett.

Százszor végiggondolta,hogy fog köszönni,mit mond majd,hogyan mondja,melyik hangszínét használja majd..van neki pár.Van felnőtt,nőcis hangszíne, kislányos, nyafogós, magabiztos, félénk, rengeteg féle..
Rákattintott a hívás fogadása gombra,és hallgatott.Egyiket sem választotta..

Hitt abban,hogy egy ember hangja,ahogyan a mozgása is,nagyon sok mindent elárul róla.
A hang,amit meghallott,egy pillanat alatt vetett véget minden ellenkezésnek és félelmének.Rettentően kedves,meleg,barátságos hang volt,nem érzett benne sem zavart,sem bátortalanságot.
Visszaköszönt,kuncogott egy jóízűt és attól a pillanattól kezdve többé nem tudta letörölni a mosolyt a szája sarkából.

Ne feledjük,április 14-e volt aznap,egy szerdai nap.
Hátradőlt,és úgy érezte,hogy egy régi ismerősére talált rá,akivel ezer és egy éve nem találkoztak,úgy csevegtek,mint két régi barát,hogy közben azt sem vették volna észre,ha a burkon kívül,mely lassan körbevonta őket,kint kitört volna a harmadik világháború.

Igazság szerint ha most bármelyikőtök megkérdezné,mi került szóba,a lány tanácstalanul tárná szét a karjait,mert nem tudná...egyetlen konkrét mondatot sem tudna visszaidézni,mert nem arra figyelt,mit mond neki a fiú,hanem hogy hogyan mondja..Teljesen elvarázsolta ez a hangszín,ez a közvetlenség,de mégsem tolakodás,ez a könnyed stílus.
Néha jóízűen felnevetett,tetszett neki a humor,szerette is,s néha csak hümmögött kicsit,de minden pillanatban csak arra tudott gondolni,hogy ez csodás...ennek így kell lennie,ez a fiú maga a megtestesült álom..

Az,aki addig szemernyit sem vonzotta,aki olyan semleges volt a számára,mint az,hogy éppen fúj-e a szél vagy nem,hirtelen a világ közepe lett.
Kiderült a fiúról,hogy férfi,akár Férfi is lehet,hiszen 12 évvel idősebb a lánynál,persze ezt a fényképén nem látni..ott,az alapján a kép alapján olyan 30-35-nek tippelte volna.

Korban éppen jó-állapította meg,és már nem érdekelte a magasság.Tűt talált a szénakazalban,ott,ahol már minden esélyéről lemondott.
Elmondhatatlan érzés volt,senkinek nem is tudott beszélni róla úgy,hogy ne mosolyogják meg, a lány az első pillanattól kezdve nem csak érezte,de tudta,hogy Ő lesz az.Megtalálta.
Kérdezgették később az ismerősök,hogy:-"És?Talákoztatok már?Láttad már egyáltalán?-...-Akkor honnan tudhatnád..."-de ő tudta.A zsigereiben érezte.

Nem tudni,mennyi ideig beszéltek,percekig-e vagy órákig,bár inkább utóbbi lehetett,de amikor elköszöntek,olyan nehezen tudtak elszakadni egymástól,mintha hosszú ideig most nem lenne ilyesmire alkalmuk.Talán telefonszámot sem cseréltek azonnal,bár ki tudja...ezek a részletek idővel az múlt homályába vesztek.

A lány leemelte a fejéről a mikrofont és letette az asztalra.
Sikítani tudott volna.Meg sem fordult a fejében,hogy esetleg szélhámossal lenne dolga,aki jól zsonglőrködik a női szívekkel és a szavakkal,eszébe sem jutott,hogy lehetne kicsit bizalmatlanabb.



7 megjegyzés:

  1. jajjj, nagyon izgiiiii :-))))kicsit dejavu érzésem van, talán azért....

    VálaszTörlés
  2. Sok-sok évvel ezelőtt, én is hasonlón mentem keresztül. Egy szerdai napon. Április 14-én. Szerettem annak a pasinak a humorát, a magabiztosságát, az udvariasságát. És szeretem még most is:)
    Kívánom, hogy így legyen nálatok is!

    VálaszTörlés
  3. Annyira várom már a folytatást.....

    VálaszTörlés
  4. Én én vagyok,ehhez semmi kétség nem férhet..:)De Kriszta,Te is Angyal vagy,letagadni sem tudnád.
    Julcsi...talán nem véletlen,hogy egymás közelébe kerültünk:)

    VálaszTörlés