2010. november 21., vasárnap

1.fejezet

Hol volt,hol nem volt,volt egyszer egy lány,aki nagyon-nagyon szomorú volt.Csúnyán átverte az,akit igazán szeretett és elveszített mindent,egyetlen hét alatt..hazatért hát és csak ült a dobozain egész nap,nem volt ereje kicsomagolni őket.

Eltelt egy pár hét és kezdett ráébredni, hogy ez az új kezdet egy új esély a boldogságra.
Megrögzötten hitt abban,hogy az embereknek kiszabott sorsuk van,amit nem kerülhetnek el, és ha rossz éri őket,csak azért történik,hogy mire oda jutnak,készen legyenek mind lelkileg,mind fizikailag.
Nem volt könnyű elhinnie ezt az elején,de aztán rájött,hogy ezzel a hittel az egész élet egy játékká válik,és ha jól játszik,nem veszíthet semmit,soha többé.Hiszen mindennel nyerni fog,történhet jó vagy rossz.Mindenből építkezhet.

Lassan betöltötte a 28.évét és úgy érezte,hogy lemarad dolgokról,de végül nem is annyira bánta.Azt hitte kislány korában,hogy ennyi idősen már boldog feleség és anyuka lesz és tessék,kezdhetett mindent elölről.Mégis igyekezett meglátni a jót ebben is,sikerült is,hiszen bebizonyosodott,mindenben van jó.Nyert egy kis időt,húzódhatott volna tovább is az ügy.
De így végre ott állt szabadon,lelkileg senkihez sem kötődve,és akkor egyik nap rádöbbent,hogy alig ismeri önmagát.
Hiszen mindig csak valaki máson keresztül látta,milyen is ő,és most nem volt ott senki.

Ez a nap valamikor március elején jött el, 2 hónappal azután,hogy ott ült, a dobozok, a régi élete romjai fölött és csak potyogtak a könnyei.Az eltelt két hónapban megnyugodott,rájött,hogy ennek is,mint mindennek oka van,és elfogadta,hogy az ő élete így fordult.

Aztán egyik nap egy központban elsétált egy kirakat előtt.Tovább ment,bár érezte,hogy valami dolga van ebben az üzletben,csak nem tudta pontosan,mi.Mint amikor tudja,hogy szeretett volna valamit venni ott,csak elfelejtette,mit is egész pontosan.Sétált a kirakat előtt oda-vissza..s végül bement.Sorra járt minden polcot,végignézte a szebbnél szebb könyveket,füzeteket,naplókat,böngészett,szeretett volna újra beleszeretni valamibe.Kíváncsi volt rá,hogy egyáltalán képes-e még rá.Tud-e még csak úgy,félelem nélkül szeretni?

Leguggolt az egyik polcnál,ahol csodás madaras motívumokkal bekötött naplókat talált,de ezek sem voltak az igaziak.Nem is tudta mit keres,de elkezdte kipakolni az elöl lévő darabokat,hogy megnézze,mit talál hátul.
Olyan érzés volt,mintha nem is ő maga akarta volna így,sokkal inkább a sors.

És végül megtalálta.
A borítója méregzöld,fekete cirkalmas betűkkel az állt rajta:"Az eredeti 100 napos napló-olyan napló,mely tündéri varázslattal váltja valóra a kívánságodat!"

A lány,bár nem is tudta,pontosan erre volt szüksége.Magához szorította a könyvet és megpróbálta visszatartani az örömkönnyeit,úgy futott vele hazáig.
Otthon elővette a legszebb tollát,amivel a legjobban szeretett írni,és fellapozta az illatos oldalakat.
Az első oldalon egy mesés,üres keretet talált,mely alá az volt írva,ide kell írnia,mire vágyik,hogy megvalósulhasson.

Törte is a fejét,mi legyen a pontos kérés,hiszen ha mást nem is,azt megtanulta már,hogy vigyáznia kell,mit kíván,mert pontosan azt fogja megkapni.Arra gondolt,azt írja oda,"Szerelmes szeretnék lenni!",de aztán erről letett,mert ez nem megy egyedül,és jelen pillanatban lehetetlennek tűnt,hogy ez működhet,ilyen sebekkel a szívében.Aztán azt próbálgatta,milyen lenne,ha azt írná be:"Sikeres szeretnék lenni!",de végül ezt is elvetette,hiszen ez nem tenné boldoggá feltétlen...és itt történt meg az első csoda.
Rájött,mit is vár az élettől tulajdonképpen,mi az,amiért érdemes élni,nem a pénz,nem a siker,nem a ragyogás,hanem a Boldogság.

Már írta is be,gyöngy betűkkel a keretbe:"Boldog szeretnék lenni!"

13 megjegyzés:

  1. ............és lőn Álmai teljesültek, valóra váltak.
    Kevés olyan embert ismerek akinek amit eltervezett, megálmodott ,valóra vált volna.
    Te az egyik ilyen kivételes egyénke vagy. Szívből örülök és itt is követlek..............ha akarod, ha nem :)

    VálaszTörlés
  2. :) nagyon szép, izgatottan várom a folytatást!
    örülök, hogy egyre többen jönnek erre rá.
    másképp tanít az élet.
    én/mi a férjemmel ugyanezt a megállapítást akkor tettük, mikor hazaértünk a kórházból a súlyos agysérült kislányunkkal, akiről nem túl biztatóakat mondtak az orvosok...
    Csak nálunk kicsit másképp festett a mondat.
    így: "Mi akkoris, ezzel együtt boldogan fogunk élni" :))))))))))

    VálaszTörlés
  3. Imádtam minden sorát, egy kicsit magamra is ismertem belőle! Imádni is fogom a továbbiakban, figyelemmel követem a Tündérmesédet! Légy boldog továbbra is!

    VálaszTörlés
  4. .....gyönyörű kezdete egy igaz Tündérmesének, alig várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
  5. Te annyira de annyira cuki vagy,hogy csuda:))))

    VálaszTörlés
  6. Tündérmese ami valósággá vált!!!
    Én is nagyon várom a folytatást :))))))))))

    VálaszTörlés
  7. Te kis Tündér Hercegnő! Olyan szép... és olyan furcsa, hogy igaz... és milyen jó, hogy az!:)

    VálaszTörlés
  8. Valóban valószerűtlen...mesés,de nem giccses.Vagy giccses,de nem bánom.Szóról-szóra így történt.Soha nem akarok ebből az álomból felébredni!

    VálaszTörlés
  9. Te drága pótgyerekem! Örülök a határtalan boldogságodnak és izgatottan várom a Te soraidat is.Ha keveset "látlak" már elvonási tüneteim vannak.Szorítok Neked Te BOLDOG EMBERKE

    VálaszTörlés
  10. :)))Olyan cuki vagy,köszönöm szépen,engem ez a szeretet éltet,amit folyvást kapok,feltölt,erősít,elűzi a bizonytalanságomat!
    Határtalanul gazdag vagyok általad/általatok!

    VálaszTörlés
  11. Kedves Évi! Most találtam ide, nagyon örülök a mesédnek! Légy igazán boldog a kincseddel/iddel, akkor is, amikor nehéz. Eszter

    VálaszTörlés
  12. Örülök, hogy nem csak a fb-on olvashatunk Rólatok :)
    Hosszú tündérmesét! :)

    VálaszTörlés