2012. június 29., péntek

Vissza a Nő-höz

Az anyaság a világ legnehezebb munkája, a munkát persze idézőjelben értem. És sokat kivesz belőlünk, nőkből, legalábbis az első gyermeknél biztosan. Én csodának éltem meg, hogy Panka megszületett, de tény, nagyon elfáradtam, és minden alkalmat megragadtam, amikor volt egy kis időm kényeztetni magam.

EZ a "kényeztetés" általában annyira rosszul sikerült, hogy csak ártottam magamnak vele.
Pihenés mozgás helyett, csoki rendes étel helyett, kóla víz helyett...ismeritek biztosan.
Mert nem tudtam elképzelni nagyobb örömöt annál, semhogy a kanapéra ülve a tv előtt benyomjak valami NAGYOT és finomat.

Az eredmény...
Gondolom senkit nem lep meg.
Nem hogy fogytam volna a szoptatás alatt/ miatt, visszahíztam 82 kilóra,pedig szülni 94-gyel mentem és voltam már 78 is.
A bőröm katasztrófa, a hajam hullott, semmi vitamin nincsen sajnos az édességekben, nem is pótoltam.
Bele sem merek gondolni, hogy mennyit árthattam például Pankának a sok kólával, bár az "alvászavarait" már levetkőzte,mióta lejöttem a "szerről".

És a legfontosabb.
Anyuval beszélgettem, amikor megkérdezte,miért kellenek nekem ezek a "jutalmak". Sőt, meg is fogalmazta az aggodalmát, hogy valószínűleg semmi boldogsághormon nincsen a szervezetemben.
Nem éreztem magam szépnek és nem is voltam az.
Nem a súly miatt,hanem mert szomorú voltam,akárhányszor csak tükörbe néztem.


A napokban már nem bírtam tovább.
Szeretem a férjem és nem akartam elveszíteni, márpedig úgy éreztem, minden egyes nappal távolabb és távolabb kerülünk egymáshoz, mert Ő Panka születése óta szinte egyáltalán nem közeledett hozzám.
Utólag belegondolva miért is tette volna. Utáltam magam és idegbeteg voltam, türelmetlen vele és én sem bújtam, sosem.

Muszáj volt lépni valamerre, mert ez egyenes út a szakadékba,így hát beszélnünk kellett róla.
Korábban akárhányszor kérdeztem Istit, mi a baj, azt mondta: "Nem tudom...". Én elhittem és rettegtem, hiszen a nem tudom-mal nem tudok mit kezdeni, azon sem változtatni, sem javítani nem tudok.
De most, hogy elfogyott a türelmem ,megkértem, hogy legyen szíves, mondja el, mert nem hiszem el, hogy nem tudja. Megígértem, hogy nem leszek mérges, nem akadok ki, és semmi baj nem lesz, csak tudjam...mert akkor tudok változtatni.
És nagy nehezen, hosszú hónapok után elhangzott végre a -számomra- legszebb, megkönnyebbülést hozó mondat a szájából: "Nem tudom, hogyan mondjam, hogy ne bántsalak meg..."-itt már tudtam, hogy meg fogom tudni, tudomásul fogom tudni venni amit már úgyis olyan rég tudok.

Tudom, hogy sok plusz kiló van rajtam.
Tudom, hogy elhanyagoltam magam,és tudom, hogy türelmetlen voltam.

Sokan erre azt mondanák, áááá, az a plusz pár kiló mit számít, hiszen gyönyörű lányunk van...de az a plusz pár kiló az majdnem 20.
És én megértem Őt, hiszen nem egy ilyen nőt ismert meg, hanem egy sokkal karcsúbbat.

Hogy mit akartam mindezzel?
Mióta beszéltünk,minden sokkal jobb, mindketten közeledünk a másikhoz, jobban odafigyelünk magunkra is, ahelyett, hogy minden figyelmünket és szeretetünket csak és kizárólag Pankára "szórnánk". -Tehát beszélgetni kell.

A "nem tudom, mi a baj"-t nem lehet elfogadni. Mindig, mindenki tudja, mi a baj, csak maximum nem akarja elmondani, hogy ne bántson meg. De én úgy gondolom, minden igazság jobb a bizonytalanságnál.


14 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy megosztottad!!!
    Sok-sok-túl sok házasság megy úgy tönkre, hogy a szülés után egyszerűen a nő elfelejt NŐ-nek lenni.
    Nem tudom, hogy kezdted el... biztos tudod Te azt.
    Milyen kár, hogy más feleségek nem figyelnek ennyire a Párjaikra.


    Küldök Neked az egészséges táplálkozás mellé két ingyenes edzési lehetőséget:
    1.Tatarek Rezső ingyenes letölhető tornáit:-vadállat és azonnal hat, jó 20 kiló, az 20 kiló, de majd szépen lassan-olyan popód lesz, hogy visszapattan róla a párod tenyere:
    10x10' és egy 60'-es videó

    http://tatarekrezso.hu/formabontok/index2.php

    2....és a titkos fegyver, ami napi 20-30'-ben HIT-edzést biztosít, ez még gyakorlatiasabb mint a Rezsi, de angol nyelvű.Nem kell semmit letölteni, lejegyzeteled és egy zenejátszóval a füledben csinálhatod-én itthon a teraszon csinálom hajnalonként, vagy este.(kezdőknek is segítenek)Nekem nincs ugim, meg a sok kütyü, elég egy stopper, egy matrac, egy-egy kézisúly-vagy vizesüveg, ha nincs más.

    http://www.bodyrock.tv/

    Remélem mihamarabb sikerül a gyomrod kényeztetését inkább a bőröd kényeztetésére váltani...(kend a csokit a hajadra-most tényleg, jó kis dusztkötésben )

    VálaszTörlés
  2. Nos,szerencséd van, hiszen nem minden férfi kommunikáció-képes. Nem tudja, nem akarja megbeszélni... Ki tudja? Hiszen embere is válogatja.
    Pedig az ember a szóból ért! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia Évi!

    Jó, hogy ezt leírtad, sokan átmegyünk ezen. Az egyik (két gyerek távlatából mondom) a kilók előbb utóbb lemennek, ahogy mondják örökké nem eshet.

    Én az első fiam után bomba karcsú voltam már két hét után, a kórházból a tinikori farmeremben jöttem haza, ahogy a városi legendákban mesélik. Másodszorra el is kapott a gépszíj, haha, megy ez nekem könnyedén...A második fiammal 25 kg-t híztam, és két éves volt, mikor végre lefogytam (mind a 25-öt)

    Akkor a munka segített hozzá, szóval ne izgulj. Jó, hogy tudtok beszélni róla már fél siker a megoldáshoz:))
    Azt se felejtsd el, hogy mindez nem történik véletlenül.
    A testednek most mást kell kiszolgálni, de lassan vissza találsz magadhoz!:)))

    Én is most újra küzdök, egy betegség miatt megint egy plusz 10-15 kgval ücsörgök és pont ugyan ezen mentem végig az elmúlt időszakban, nem volt kedvem felöltözni szépen, se sminkelni, se semmi, mert úgy éreztem bálna vagyok...most láttam a nyaralási képeket, mintha terhes lennék...pfff de az, hogy így kívülről látom milyen vagyok, elindította az elhatározást, hogy összekapjam magam:))) Úgyhogy vadul fogyózok, ha van kedved társuljunk, hátha könnnyebb, ha motiváljuk egymást:))))

    Fel a fejjel, készíts magadról egy fotót most, és tedd ki a hűtőre::))) nem fogsz kóláért nyúlkálni többet:)))

    VálaszTörlés
  4. Az lesz,nem adom fel. Szó sem lehet róla. De tényleg furcsa az emberi agy, én a tükörben ugyanolyannak látom magam, mint szülés előtt, ha jobb napjaim vannak, ám ha rosszabbak, akkor borzasztó.Elborzazstó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont ezt tapasztaltam/tapasztalom csak aztán a fényképek rávilágítanak a szomorú valóságra és olyankor jön mindig a döbbenet, hogy de én nem is ezt látom. Első gyerkőcöm után rajtam is itt maradt +17 kg (várttal ellentétbe szülés után alig ment le csak pár kiló), próbálkoztam persze de tény nem kitartóan. De most megfogadtam ha a kistesó megszületik ősszel utána újra régi önmagam leszek mert így nem maradhatok főleg magam miatt nem. Kívánom, hogy sikerüljön neked is visszatalálnod régi önmagadhoz!

      Andy

      Törlés
  5. Nekem más típusú nőként nyilván más a helyzetem, a párom úgy ismert meg és úgy szeretett meg, fogadott el, hogy nem kevés plusz van rajtam. Valószínűleg egyáltalán nem tudom ezért pontosan megítélni a helyzetedet, de abban biztos vagyok, hogy egy kapcsolat/házasság nem mehet tönkre ilyen dolog miatt, egyszerűen nem, mert nem a külsőségekre épül. A Tiétek legalábbis biztos vagyok benne, hogy nem. (Biztos van, aki ezt a gondolatot a 'beletörődés' kategóriába sorolja majd, a helyes 'tenni akarás' kategória helyett, talán valahol van is benne valami, ugyanakkor azt gondolom igazam is van, nem a külsőségek kötnek össze két embert, nem pusztán a testi vonzalom. Én hiszek ebben.)

    Nóri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az őszinteségedet,Nóri,és persze,nem erre épül nálunk se,de a komfort érzetemhez hozzá tartozik, hogy érzem a ragaszkodását és a vágyát, ahogy régen, enélkül elég "lapos" lenne az egész. 30 éves vagyok, tisztában azzal, hogy sok házasságban a szex szinte teljesen megszűnik idővel, de én nem akarok lemondani róla.

      És mivel én tehetek a hízásról,de a fogyásról is, így nekiállok.Komolyan.

      Törlés
  6. Én majd 40kg-val több vagyok,mint amikor megismerkedtünk a férjemmel.(13 éve)
    Nem a szülés miatt,nekem csak +3kg jött fel és le is ment az.
    Előtte két betegség miatt híztam fel.
    Ha a te gondolatviteledet követem,akkor a férjemnek ott kellett volna hagynia már,mert közel sem vagyok az aki voltam.
    De azt vettem észre,ha boldog vagyok belülről kifelé,és amellett azért még így is lehet öltözni csinosan(tudom,én is tudom,hogy ez azért megint más)a férjem mégsem távolodik el tőlem ezért,sőt.Jobban szereti ha boldog vagyok,mintha a szomorú duci lennék.
    Mert persze engem is zavar,jó lenne újra a réginek lenni,de ...itt jöhetnének a kifogások,magyarázkodások.
    Szóval engem zavar,de ettől a férjem nem ítél és tol el magától,mint testiekben mint lelkiekben.
    Ennél egy kapcsolatnak erősebb alapokon kell állnia.Szerintem.
    De elismerem,és magam is dolgozom rajta,hogy folyton csinosnak,kell lenni-belülről is-talán ez a titok.

    Merengő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, teljesen igazad van, nem a külsőségekre épül a kapcsolatunk, és ha én közelítettem hozzá, nem tolt el, de nekem nagyon hiányzott az, hogy érezzem, akar engem és vágyik rám. Hogy azt érezzem, hogy ő magától közelít hozzám, nem azért,mert én kezdeményeztem.

      Természetesen meg sem fordult a fejünkben, hogy elválunk, én csak agyban pörgettem le, hogy ha nem fog kívánni mostmár soha, akkor én nem fogom tudni magam igazán nőnek érezni...és hiányozni fog a vágy, a szenvedély, de nagyon. Lehet, hogy azért, mert alapvetően is ilyen jellem vagyok, de nem tudtam volna 30 éves koromban lemondani ezekről és innentől kezdve csak a "langyos vízben" úszkálni....remélem, érted,mit akarok ezzel...

      Egy betegség nyilván más, az rajtam kívül álló ok, de a sima hanyagság nem az. Az én hízásomról csak én tehetek, és ellene is csak én.

      Törlés
  7. Köszönöm az őszinte véleményeket, lányok!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Évi!

    Én még gyerek nélkül, de én is elhanyagoltam kicsit a súly kérdést nem olyan rég. Finomságokkal kényeztettem magam, mozogni nem mozogtam, és szép lassan kikerekedtem. A tükörben nem láttam különbséget, max. a hasamat kellett bő pólóval eltakarni...Nálam egy fotó hozta el a fordulópontot, ami után eldöntöttem, ezt a folyamatot meg kell állítanom. A párom is biztatott, néha finoman, néha kevésbé finoman, ám nagyon őszintén. Végre, életemben először találtam egy olyan mozgásformát, amit élvezek, rátaláltam a pilates-re. Figyelek az étkezésben a szénhidrátokra, hogy minél kevesebbet egyek belőlük (nincs fehér liszt, fehér cukor). Két hónap alatt le is ment az a 4-5 kg, ami zavart. Azóta is folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket, hogy milyen csinos lettem, ismerősöktől is. Ami segít fenntartani ezt az életmódot. Nem vagyok szigorú magamhoz most sem, egyszer-egyszer eszegetek "hagyományos" ételeket is, de figyelek arra, hogy ne ez uralja az étrendemet. De, ami a legfontosabb, hogy a párom is nagyon büszke rám, és érezhetően vonzóbbnak tart formásabb testalkattal.

    Fontos, hogy írtál erről a témáról az anyaság kapcsán is, nekem is figyelnem kell majd erre abban az életszakaszban is :)

    VálaszTörlés
  9. Kedves Évi!

    Bár abszolút híve vagyok annak, hogy egy kapcsolat nem a külsőségekre épül, azért arról is meg vagyok győződve, hogy igenis sokat számít. Persze nem arról beszélek, hogy valakire feljött néhány kiló, hanem összességében arról, hogy valaki törődjön magával, adjon magára, akarjon tetszeni a másiknak később/a gyerek után is. Mert azért lássuk be, egy kis sminket feldobni (épp csak annyit, hogy szebbek legyünk tőle, de szinte észre se lehessen venni), max 5 perc, a gyerek mellett/gyerekkel mozogni is lehet, a táplálkozásodat Te irányítod, stb.
    Én nem hiszem azt, hogy korrekt dolog azzal takarózni, hogy ha szeret, akkor így is szeret, mert nem. Mert a vágyat fenn kell tartani, a szenvedélyért is dolgozni kell és ha Ő úgy ismert meg minket, hogy szépek, szexik (nyilván mindenki saját magához képest) vagyunk, akkor egyáltalán nem elvárható, hogy plusz 20-30 kilóval, igénytelen hajjal, lelakott ruhákban is így gondoljon ránk (ezt most általában értem, nem Rád). Hiszen a másik is megérdemli, hogy törődjünk magunkkal, de mi is. Mert az elégedetlenség önmagunkkal szemben kiütközik a hangulatunkon, a kisugárzásunkon, a másikhoz való hozzáállásunkon és így nem lehet azon csodálkozni, ha a másik nem közelít (mi sem akarnánk egy önmagával folyton elégedetlen, ápolatlan, elhízott, stb. pasihoz bújni 'úgy').
    Én szeretem a férfit, aki mellettem van, néha igazán csúnyának tűnik, néha a világ legjóképűbb pasijának, de nekem ő mindig gyönyörű, hiszen szeretem az énjét, úgy egyben, ahogy van. Viszont tudom, hogy ment már rá kapcsolatom arra, hogy kihunyt a szenvedély, mert a másik semmit nem tett azért, hogy vonzó maradjon számomra (se lelkileg, se testileg).
    Szóval, nagyon okos vagy, hogy nem áltatod magad és szembenéztél a problémával, szerintem ez óriási bátorságra vall! Most már a jó úton vagy és ez rengeteg új pozitív energiát tesz majd a kapcsolatotokba! :)

    Hajráhajrá! O.

    VálaszTörlés
  10. Én mindenkinek nagyon drukkolok,hogy sikerüljön.És ha látjuk, hogy más is küzd ezzel a problémával,talán könnyebben tudunk lépni és talán nem olyan rossz érzés, hiszen senki sincsen egyedül.

    Kitartónak kell lenni. És tényleg nem szabad kifogásokat keresni,mert aki keres,talál...és akkor megint ott leszek, én is, ahol a part szakad.
    Szóval előre, most nyáron valamivel könnyebb, hiszen lehet dinnye-napot tartani:))

    VálaszTörlés
  11. Jó volt olvasni, hogy érdemes változtatni, és megbeszélni a dolgokat.
    Egy ismerősöm tavaly ment férjhez, úgy, hogy igen el volt hízva. De annyira szégyellte magát, hogy úgy döntött a férje miatt hozzá kezd a fogyókúrához. Kemény 7 hónap alatt adott le sok-sok kilót, norbi updattel és sok mozgással. Csodás lett. És nagyon boldog is, mert a férj mindenben támogatta.
    Én a dohányzásról szoktam le, mindenféle gyógyszer nélkül, úgy hogy egyből leraktam /máshogy nem ment/, és utána minden nap eldöntöttem, hogy nem gyújtok rá. Most lesz ennek fél éve. Sok sok kitartás és türelem kellett hozzá. :)) Jó egészséget!

    VálaszTörlés