Volt egy álmom, hogy átköltözhetünk egy kis házikóba, innen a lakásból, mégpedig idén ősszel.
Ez az álmom mesés volt...imádtam.
Majd megszakadt a szívem,amikor ma reggel el kellett búcsúznom tőle.
Most majdnem délután négy óra, és reggel tíz óta mostanra tudtam kicsit megnyugodni.
Muszáj volt rájönnöm, hogy az a fontos, hogy élünk és nem az, hogy hol.
Hogy egészségesek vagyunk és számíthatunk egymásra, sokan még ilyen helyzetben sincsenek...
Túl szép lett volna, ha ez is ilyen könnyen sikerül és 30 éves koromra minden álmom teljesült volna ebben az életben...hogy is hihettem...
A döntésnek anyagi (milyen más???) okai vannak, a fedezetre nem elég a ház, amit választottunk.
Mint minden helyzetben, most is azt próbálom meglátni, ami a jó része, hiszen valószínűleg nekünk most nem szabad ezt a lépést meglépni, különben nem így alakultak volna a dolgok.
Szóval maradunk, ahol voltunk, a fenekünkön, a kis lakáskánkban és még nagyobb a kihívás,mint valaha, hogy hogyan tehetem minden szempontból kényelmessé és luxus hatásúvá azt a lakást, ami jelen pillanatban nem az.
És amivel eddig nem is foglalkoztam, gondolván,ha elmegyünk, minek is költsek rá.
De a kő marad.
És ez a lakás megkezdi az átváltozását.
Remélem, hogy hamarosan pillangó kel ki a csúnya hernyóból, és mire feléled a piac annyira, hogy nem fél áron kótyavetyéljük el, talán még jobban is járunk...
Talán.
Bízva a jövőben. Mint mindig.
Drága Évim! Mindennek oka van...később rá jövünk, hogy jobb volt ez a közbeszólása a sorsnak......lehet, hogy a gondviselő úgy gondolta,inkább ilyen áron "vigyáz rátok" nehogy belesétáljatok valami , mostanában olyan sűrűn előforduló csapdába. Nyugodj meg...
VálaszTörlésAnnak idején bele voltam betegedve, hogy nem lehet a miénk az a ház, amit én igazinak hittem. Most már pár év távlatából tudom mekkora baklövés lett volna oda költözni és mennyivel jobb, amit véletlenül(?) sodort elénk az élet és azóta is imádunk, sőt, megváltoztatta az életünket. Az enyémet mindenképpen, mert tuti nem lenne fércművek, ha nem lenne lent lehetőségem dolgozni. :)
VálaszTörlésÍgy legyen! Nagyon drukkolok hozzá, hogy előbb-utóbb (de persze inkább előbb) megvalósulhasson ez az álmod/álmotok is Évi!
VálaszTörlésés nagyon sajnálom a történteket.. de én hiszek benne, hogy tényleg mindennek, de mindennek oka van (ahogy Te is írtad).
Annyira tisztelem ezt a pozitív hozzállásodat!
Fel a fejjel és álmodj tovább, mert amit nagyon, szívből akarunk, az valóra válik! Amikor pedig meglesz a miértje ennek a mostani dolognak, még az is lehet, hogy örülni fogtok neki, hogy így alakult..
Mi is ugyanígy jártunk. Szó szerint az orrunk elől vittek el egy lakást, amit nagyon szerettünk volna....nagyon szomorúak voltunk! Aztán egy másik házat, amiről korábban álmodni sem mertünk, hirtelen jóval áron alul kezdtek árulni. Most itt élünk és így visszagondolva, ez volt a legjobb ami történhetett velünk. Szóval fel a fejjel Évi!
VálaszTörlésVan egy könyv, az a címe, hogy Az élet játéka. Ha esetleg nem ismered, olvasd el! :) Nem féltelek, mert mindig megtalálod a jót mindenben! :)
VálaszTörlésSzerintem azt a könyvet Mindenkinek el kellene olvasnia! ♥
TörlésAz álmod nem ért véget, ne add fel! A képzelet csodás,és naponta átélheted a házikó létezését, és eljön az idő, amikor valóban ott lesztek! Ismeretlenül is kívánom ezt neked!
VálaszTörlésŐ, sajnálattal olvasom... De igen, ahogy előttem többen is írták, akkor bizony, bár egyelőre biztos nem így érzed, mégsem az a ház volt a tietek. De megvan valahol, és megvár, hidd el.
VálaszTörlésEn egy percig sem aggodom amiatt, hogy ezt az osszetort almot neked ne sikerulne osszekaparni es ujragyurni egy megjobb formaba! :)
VálaszTörlésSokan tanulhatnanak es biztos tanulnak is az akaraterodbol, ugyhogy kerdesnek helye nincs.
Szerintem.
Drága Évi, a Ti házatok még türelmesen vár Benneteket , én ebben biztos vagyok ♥
VálaszTörlésÉvi, ne bánd! Lehet, hogy gyakran túl hamar akarunk valamit, de idővel bekövetkezik aminek be kell! :)
VálaszTörlés