- házassági anyakönyvi kivonat (amennyiben még nincsen új névre szóló személyi igazolvány)
- régi lakcímkártya
- személyi igazolvány
"Mindenki saját történettel születik, amit meg kell járnia, és az álmait meg kell valósítania. Ezért van a lét. Aki menekül ettől, attól elvétetik a lehetőség. Aki küzd ezért, az mindent megtalál.”
2011. május 30., hétfő
89.fejezet - Bürokrácia
2011. május 28., szombat
88.fejezet - A 33.hét végén
Egy lány, aki eddig hol volt, hol nem volt (mert nem is volt igazán,mielőtt megismerte volna az Igaz szerelmet), lassan válik anyává. Lélekben. Mert ma csak úgy rádöbbent, hogy az olyan hosszúnak tűnő kilenc hónap hivatalosan 49 nap múlva véget ér.Fizikailag ez sokkal gyorsabb folyamat...
A napjai csak úgy teltek, észrevétlen, mégis villámgyorsan. A figyelme nem fordult minden esetben kizárólag befelé, voltak időszakok, amikor napokra elfelejtette, hogy többé már nincsen egyedül, mert a testét kiadta egy kis léleknek. A bérleti díj igen magas egy ilyen kényelmes helyen, ezt mind tudjuk, akik kerestük már a valódi Otthonunkat. Ez a kis pocaklakó is...a pocak tulajdonosának élete végéig törleszti majd ennek a kilenc hónapnak a bérét. Nem pénzben mérhető fizetőeszközökkel jön majd közénk, "csak" mosollyal,és sok-sok édes puszival, összebújással, később olyan drága szavakkal, mint "anya","apa" és "szeretlek"...dehát ezért érdemes megelőlegezni mindent.
Legalábbis az álmaimban valahogy így képzelem.
Az álmaim egyre kuszábbak, a napokban azt álmodtam, hogy a szomszéd kertbe átnézve a füvet sűrűn borították a szárnyukkal csapkodó fehér pillangók.Egyes álmoskönyvek szerint a pillangó a megnyugvás utáni vágy kifejezése, a fehér pedig ugyanez, kicsit máshogy fogalmazva, a lelki nyugalom elérése a megtisztulás által. Tény, hogy megnyugodnék,ha már a kezemben panaszkodna nekem sírdogálva, mert az azt jelentené, sikerült kibújni, és bár elfáradtunk mindketten, mostmár örökre együtt leszünk mi hárman.
2011. május 26., csütörtök
87.fejezet/2. - Újabb szerzemény

Nagyon régen kerestem ebből is olyat,ami a kedvemre való,mert bár tudom, hogy meg tudnám varrni, egyrészt szeretném támogatni mások kétkezi munkáját, másrészt pedig sajnálom rá az időt...erre most igen...
És a teszveszen találtam Lehn Zsoltnéra, aki zseniális darabokat készít...ez, amit én vettem, eredetileg ikres méret, 165 cm hosszú, de pont jó mindenre, aludni rajta, fotelként használni az ágyon fekve, vagy majd biztonságban tudni rajta Annit...
Az ára 3700 Ft, 900 Ft-ért viszi el a futár.
Szerintem nagyon megéri.
87.fejezet - Szintlépés a "nursery"-ben
Úgyhogy módosítottam a keresési feltételeket, mivel a bárányok megvoltak már, csak egy zenélő kellett,ami forog. És felhúzhatós. És el lehet viselni a dallamát. És meg is találtam, a Mária Bababolt kínálta a teszveszen 3500 Ft-ért. Mondjuk semmi más elvárásom nem volt, csak annyi, hogy ne legyen rajta semmi márkajelzés,matrica,grafika, semmi.
Megrendeltem szépen,némi kis nehézséggel hozzá is jutottam, egy futár hozta ki, a futár költséggel együtt 4800 Ft volt,még így is sokkal kevesebb, mint azok a nem tetsző darabok, amiket a boltokban láttam.
De, mivel én én vagyok és írtózom mindentől, ami műanyag és kommersz, nyilvánvaló volt, hogy nekem nem lesz jó, ahogy van, pedig meglepően ízléses volt már így is.
Úgyhogy fogtam magam, levágtam a régi lógók zsinórját, ami amúgy is műszálas volt, maguk a kis plüssök is azok, de jók lesznek még mondjuk a hordozóra akasztható díszhez, amit terveztem amúgy is. A barik nyakába karikát varrtam, mert fejnehezek szegényképim,így kerültek némileg egyensúlyba és pamut szállal felakasztottam őket. Persze kis gyöngy díszítéssel, amúgy "évisen".
Most, ahogy így nézem a képen, a színek hiányoznak még,de meglesznek, amint beköltöztetem a párnákat és a játékokat is a kiságyba, valamint elkészül a kis zászlós kötelék a fejéhez.
Elég szín lesz az...
Szerintem.:)
2011. május 20., péntek
86.fejezet - Te újrakezdenéd?
2011. május 18., szerda
85.fejezet - Az élet a régi kerékvágásban
A napok nagyon gyorsan telnek továbbra is. Nem tudom megmagyarázni, miért, talán mert annyi mindent szeretnék még megcsinálni, mielőtt a kisasszony megérkezik, hogy ezért érzem ennyire gyorsnak,mindenesetre, amikor ma rápillantottam a számlálóra és megláttam, hogy már csak 59 nap van hátra,meglepődtem.
Már vége is??Hiszen csak most kezdődött...most tudtam meg, hogy azért késik, mert elbújt egy kisbaba bennem, hiába volt negatív a teszt, és hogy anya leszek és Isti apa lesz.
Nem tudom, hogyan tudtam volna jobban kiélvezni vagy kihasználni ezt az állapotot, de most úgy érzem, hogy sokkal hamarabb vége lesz, mint ahogyan én azt az elején gondoltam.
Most, hogy már benéztünk a banyához és van már egy kis arcocska, amit tudok Hozzá kapcsolni,megváltozott az egész.Bár eddig is úgy éreztem, mintha már régen közöttünk lenne. És nem várom jobban, hogy élőben lássam, hiszen minden egyes pillanatban élőben látom, ahogy becsukom a szemem és "benézek" Hozzá, odabentre.
Nagyon sokat segít nekem ennek a helyzetnek a lelki/érzelmi feldolgozásában István, ezen nincsen mit tagadni. Amikor hazajön és a kicsit köszönti először, vagy amikor elmegy és Tőle köszön el utoljára, vagy azt mondja nekem:"Kicsikéim"...ezek mind-mind a kedvenc pillanataim. Amikor csak úgy ül a kanapén és azt mondja, milyen jó lesz nekünk itt hármasban...vagy látom, milyen lelkesen mesél róla a barátainak...
Nem is tudom,mihez kezdenék Nélküle.
Ami a készülődést illeti, ma nagybevásárlást rendeztem a neten, mivel nem a szabvány 120x60 cm-es ágyikót vettük,hanem 70x 140 cm-est, így kénytelen voltam komoly nyomozásba fogni. Végül sikerült rendelnem matracvédőt és gumis lepedőt, meg két kis kapucnis kifogót,textilpelenkákat és mindenféle ilyesmit. Már alig várom, hogy itt legyenek és rakosgathassam ezeket is el a méltó helyükre.
Aztán várom a futárt, hogy hozza a zenélő forgót, amit azonnal szét fogok vágni, mert a függőit kicserélem a horgolt barikra, amiket még télen készíttettem. És ha ez is megvan, akkor már csak néhány apróság vár ránk a pelenkázó lap megtervezésén és kárpitoztatásán kívül.Mert ugye milyen vagyok én, azt találtam ki, hogy csináltatok egy bútorlap alapot, aztán azt a szépséges fehér műbőrömmel és kárpitosszegekkel bevonatom valami szakinál.:)Ez lesz keresztbe téve az ágyrácsokra.Hely híján...
De legalább teljesen egyedi lesz.
Terveztem baldachint is akasztani az ágy fölé, de nem is igazi baldachin az, inkább ilyen moszkító háló, aztán Apácskával végül arra jutottunk, hogy inkább az összes ablakra szúnyoghálót rakatunk, és akkor mi is meg leszünk védve:)Mindettől független még izgat ez a baldachin-téma, mert olyan jó kuckós...én is imádtam sokáig.
2011. május 16., hétfő
Nagy Hajni képei rólunk

























Bemutatom Nektek AnnaLillát
2011. május 15., vasárnap
84.fejezet - Félelmek
2011. május 11., szerda
2011. május 10., kedd
83.fejezet - Babaruha
- 0-3 hónapos korig (50-56)
- 6-9 hónapos korig (68-74)
- 12-18 hónapos korig (80-86)
- 2-3 éves korig (92-98)
- 4-5 éves korig (104-110)
- 6-7 éves korig (116-122)
- 8-9 éves korig (128-134)
- 10-11 éves korig (140-146)
- 12-13 éves korig (152-158)
- 14 éves felett (164-től)
- Koraszülött (EUR12/13) Hossza:8-8.6 cm
- 0-6 hónapos korig (EUR14/15,UK0-0) Hossza:9.1-9.7 cm
- 6-12 hónapos korig (EUR16/17,UK0-2.5) Hossza:10.2-10.8 cm
- 12-18 hónapos korig (EUR18/19,UK2.5-3) Hossza:11.3-11.8 cm
- 18-24 hónapos korig (EUR20/21, UK3.5-5) Hossza:12.4-13 cm
- 2-2.5 év (EUR22,UK5) Hossza:13.7 cm
- 2.5 év (EUR23,UK6) Hossza:14.4 cm
- 2.5-3 év (EUR24,UK7) Hossza:15 cm
- 3 év (EUR25,UK7.5) Hossza:15.7 cm
- 3.5 év (EUR26,UK8) Hossza:16.4 cm
- 4 év (EUR27, UK9) Hossza:17 cm
- 4-5 év (EUR28.UK10) Hossza:17.7 cm
- 5.5 év (EUR29,UK11) Hossza:18.4 cm
2011. május 9., hétfő
Szükséges holmik listája - SOTE II.
- terhes kiskönyv
- személyi igazolvány
- TAJ kártya
- házassági anyakönyvi kivonat (300 napnál nem régebbi) vagy apasági nyilatkozat
- vércsoport
- hepatitis szűrés
- AFP lelet
- utolsó vérkép és UH
- melltartó
- zokni
- köntös
- tusfürdő
- fogkrém
- hajcsat vagy hajgumi
- fésű
- sampon
- hajszárító
- wc papír, wc ülőkére papír védő
- 1 csomag Tena Lady extra
- papírzsebkendő
- törlőkendő
- ajakbalzsam
- szőlőcukor
- szénsavmentes ásványvíz
- szülés utáni időszakra szendvics vagy keksz, cukros, rostos üdítő legalább 1 liter
- papucs
- pár szendvics és üdítő, mert neki nem kell éheznie
- szokásos kórházi kellékek (köntös, törölköző, tisztálkodó szerek, stb.)
- melltartó+melltartóbetét
- természetes hashajtók
- telefontöltő
- evőeszköz
- pohár
- bögre
- pelenka
- nedves popsitörlő
- kis zokni a hosszú körmű babáknak (általában hosszú a körmük)
82.fejezet - Szülőszoba látogatás
81.fejezet - Fészekrakás
Szeretek ránézni erre a kis vitrinre, tényleg olyan jó érzés, hogy eddig is nagyon szerették, és mi is nagyon fogjuk szeretni, itt biztonságban lesz:)
Később majd az alsó fiókban lesznek a játékok, tudva hogy a fiók örök kihívás minden csúszó-mászónak, itt legalább szabad kezet kaphat majd, már ami a pakolást illeti.
2011. május 8., vasárnap
80.fejezet - Az időnek nincsenek ólom lábai
Tegnap is végtelen hosszú napunk volt, István nem is értem, hogy volt még este nyolckor ébren, tegnap elment éjszakára dolgozni tízre, reggel hatkor hazaért, reggel(!) nyolckor felkelt, elment kosarazni Fehérvárra az öregfiúk kupára, négy körül ért haza, és már indultunk is tovább vendégségbe.


Amúgy is olyan "évisek"...
Ma elhozzuk végre a kis vitrint is, ami még mindig szegénykém a régi tulajánál van, és elkezdhetem bepakolni a kisruhákat, szülőszoba-látogatásra is megyünk, amiről természetesen majd alaposan beszámolok, aztán pedig a nagypapámhoz vagyunk hivatalosak vacsorára,úgyhogy megint gyorsan elrepül majd a nap...
És mivel úgy döntöttem, hogy ronda egy idő van, a mai programom szívmelengető, elkezdem kimosni, kivasalni azt a két zsák gyönyörű kisruhát, amit tegnap kapott Anna lányom.
Elképzelni sem tudok jobb feladatot erre a borongós, szomorú napra.
2011. május 7., szombat
79.fejezet - Negyedik negyed
Átértékelődtek a dolgok a fejemben, már nem számít, milyen anyagi javunk van, szerencsések vagyunk, mert nem éhezünk, nem fázunk, nem fogják elvenni a saját lakásunkat a fejünk fölül, nem vagyunk egyetlen főbérlőnek sem kiszolgáltatva. Nem kell attól rettegnünk, mikor küld el a felettesünk, és attól sem, hogy nem vagyunk egészségesek, mert azok vagyunk. És a kis kincsünk is az.
Bejelentkeztem babamozira a www.4dszentendre.hu oldalon, rendkívül kedves volt a hölgy, akivel beszéltem,szinte mosolygós,simogatós hangja volt, ami hihetetlen sokat számít. Mostmár akkor sem mennék máshová, ha kiderülne, hogy a szomszédban is üzemel egy 4d uh stúdió:)Úgyhogy 16-án mozizunk és talán végre meg tudom mutatni ezt a kis izgága szépséget itt belül.
A nem-magánrendelésnek ez az egyik átka, én mindig megnézem Annát, de képet nem kapok...de egyébként más hátrányát a magánnal szemben soha egy pillanatig sem éreztem.
10 hét, vagyis 70 nap és ez a kis maki már itt is lesz, anya és apa legnagyobb örömére, hogy aztán újra megtanuljuk szeretni egymást, hogy esélyt, alkalmat nyerjünk arra, hogy egy új emberét neveljünk, olyat, aki értékes és csodálatos, aki mindig mosolyogni fog és boldog kis lélek lesz. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a férjemnek, hogy ő is ilyen izgatott, hogy tudom, hogy ki fogja venni a részét mindenben, hogy olyan apuka lesz, akihez hozzábújhat majd a kislányunk, aki babusgatni, szeretni fogja és a szeretetét minden körülmények között ki is fogja majd mutatni neki.
Tényleg,minden nap rácsodálkozom,mennyire szerencsés vagyok.
Hajni képei a hét közepére várhatóak.
2011. május 2., hétfő
78.fejezet - Gyönyörű vagy nem?
Ha teljesen őszinte akart volna lenni, azt mondta volna, hogy a terhesség nem "szép" folyamat a szó klasszikus értelmében, a terhesség nem könnyű, a "terhesség" egy, a valóságot jól kifejező szó. Aztán elgondolkodott, lelkiismeret-furdalása támadt, így mégsem ezt mondta. Amikor bárki megkérdezte, azt mondta, tulajdonképpen semmi oka panaszra, semmije nem fájt eddig, a kicsivel minden rendben, nincsen komplikáció, nincsenek problémák. Csak az a fránya önbizalom...az veszett el valahol útközben.
Ha tükörbe nézett, egyszer csodálatosnak látta magát, máskor azon csodálkozott, mások hogyan láthatják csodálatosnak. Néha azt vette észre, hogy az a plusz 11 kg ijesztően nagy súllyal nehezedik rá, más reggeleken pihekönnyűnek találta magát.
Amikor még nem költözött be a kis lakos a pocakba, eszébe sem jutott, hogy vajon hogyan látják mások, ez is talán egy formája a sok önbizalomnak.
Ez most drámaian megváltozott, a buta sztereotípiák az anyákat elhanyagoltnak, ápolatlannak állítják be, amitől ez a lány mindig is rettegett. Persze ki mástól függhetne ez, ha nem tőle magától-ezzel próbálta vigasztalni magát.
Valahogy nehezen tudott megbarátkozni az új külsejével, kénytelen volt azonban rájönni, hogy ezzel nem harcolhat folyton, hiszen az minden maradék energiáját elvinné. Olvasott rémtörténeteket arról, hogy az otthon levő anyák egy kis idő múlva még sokkal jóképűbbnek látják a férjüket és szinte rettegnek attól, hogy ezt a jóképű férfit egy vékony,magas lány egyszercsak elragadja magával.
Ez a lány már most itt tartott...ránézett a fiúra, az ő Szerelmére, és csak nézte-nézte, milyen szépek a szürke szemek, a szarkalábak a szeme körül, a pötty az orra mellett, a nemes vonalú száj, az erős kéz...és mindez egy életre az övé, hiszen már férj és feleségként éltek immáron két hete. Pontosabban mindez egy életre az övé lehet, ha méltó marad rá.
2011. május 1., vasárnap
Anyák napja kismamaként
Álljon itt egy nagy kedvencem,
Beney Zsuzsa:Anya dúdolja című verse..
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Az ember lánya bele sem gondol abba,milyen nagy feladat jó anyának lenni egészen addig a pillanatig, amíg ő maga is azzá nem válik. Én legalábbis így tapasztaltam.
Szerencsére az utóbbi időben nagyon klasszul alakult a kapcsolatom anyuval, ő azt mondja, hogy engem az anyaság változtatott meg, de ez nem egészen van így. Megváltoztatott annyiban, hogy átérzem a félelmeit, aggodalmait, megértem a haragját, a bizonytalanságát, de nem változtatta meg bennem azt, ahogy tiszteltem mindig is a rengeteg mindenért, amit értünk tett.
Az esküvőm napján aztán tudatosult bennem, hogy ő komolyan elbúcsúzott tőlem és átadott a férjemnek, ami élete egyik legnehezebb pillanata lehetett akkor is, ha mindketten tudtuk, ez nem változtat semmin. Mégis változtatott.
Aztán ott volt a szörnyű temetés, ahol miután tőlem el kellett búcsúznia, az édesanyjától is elköszönt, és mindezt halálos bátorsággal és erővel tette. Közel 30 évet "feláldozott" az életéből arra, hogy a szeretteinek éljen, gondozza, ápolja őket. Magát mindig a legutolsó helyre sorolta. Most talán visszakapta a maga életét, remélem.
Kismamaként megélni ezeket a napokat, igazán felemelő. Persze az ember eltervez egy csomó mindent, hogy mit szeretne majd, milyen legyen a kislánya, miket szeressen, miket szeretne neki megtanítani, de ezt úgysem mi döntjük el.:) Én csak borzasztóan várom, hogy megismerhessem a kis életet,amit mi hoztunk össze Apucival, hogy aztán jó embert neveljünk belőle.