2011. február 11., péntek

48.fejezet - Itthon otthon

Úgy gyűlölöm a vérvételeket...tegnap reggel mégis így kezdtük, nagy rutin, 4 ampulla vér.Ki vagyok írva belgyógyászhoz is, EKG-ra, de nem tudtam, hogy azt csak akkor csinálják majd meg, amikor már megvan az afp eredménye.Az jövő csütörtökön lesz meg, úgyhogy akkor vissza kell mennem mindenképpen Szentendrére.MIvel azonban az ekg-t csak délután tudják megcsinálni,reménykedem benne, hogy az eredménnyel elérem a keető és három óra között rendelő védőnőt is.Ha nem, úgy rá egy hétre mehetek megint.Nem jelent különösebb problémát, pontosabban nem jelentene, ha nem lennénk egy influenza járvány közepén.
Elvileg 2009 végén megkaptam a H1N1 elleni védőoltást, van aki azt mondja, még jó, van aki azt mondja, teljesen hatástalanná vált már.Lényegtelen, nem akarok ezen gondolkodni, ellenben azért igyekszem elkerülni minden helyet, ahol sokan megfordulnak.Talán szerzek kellő rutint az utakon ahhoz, hogy nemsokára autózhassak.Apuci már nézett nekem övterelőt is.

Tegnap leköltöztem,mostmár hivatalosan,Pétfürdőre. Elkezdődött a nagy kaland, belevágtunk a közös életünkbe. Nem volt sok holmim, a személyes dolgaim belefértek két bőröndbe.Ami igazán sok volt, és aminek az elrendezésével még meglesz a gondom,az a rengeteg alapanyag, ami itthon az elmúlt évek folyamán összegyűlt. Nyilván levontam a következtetést, hogy talán fel kellene dolgozni, ami itthon van, mielőtt megint nekiállok bevásárolni.
Ezt szerencsére most megnehezíti az is, hogy nem tudok csak úgy elugrani venni ezt-azt, mert itt semmi ilyesmi nincs.Meggondolatlan impulzusvásárlásoknak annyi:)

Hogy milyen érzésekkel jöttem el?
Volt már rá példa, hogy elköltöztem otthonról és elég rossz vége lett, de azért, mert ezen már egyszer keresztülmentem, egyszer már elköszöntem az "otthoni" életemtől, ez egyáltalán nem esett nehezemre most. Szinte semmi rossz érzés nincsen bennem, az egyetlen, ami/aki hiányozni fog,a család.A hugom, anyu, és a többiek.
DE ez nem a világ vége.Másfél-két óra alatt otthon tudok lenni, mostmár autóval.

Apu segített, két személyautóval mindent el tudtunk hozni,egy fordulóra, amire nekem most elsősorban szükségem van. Kipakoltunk, és amikor apu elment és mi itt maradtunk a nagy kupac holmival, akkor kezdtem gondolkodni rajta, hogy ez már "visszavonhatatlan".:)
Izgalmas érzés, de nem lennék teljesen őszinte, ha nem ismerném be, hogy kicsit ijesztő is. Tudom, hogy a legjobb helyen vagyunk, biztonságban, és szerelemben. De minden annyira jó, hogy félek tőle, egyszer nem lesz így.
Butaságnak tűnhet...

Úgy elfáradtam a csomagolásban és a hurcolkodásban, hogy este, amikor összebújtunk a kanapén a halom cucc felett, én elpilledtem. Úgy aludtam el, hogy István fogta a kezem, és egy fél óra múlva úgy is ébredtem..Nem tudom leírni ezt az érzést, milyen az,amikor valaki úgy ül ott fél órát, nehogy felébredjek, ahogy akkor ült,amikor elaludtam. Hogy éreztem, neki mennyire jó, hogy itt van mellette a kis családja.És nekünk mennyire jó a Kicsivel, hogy itt van Apa.
Jópárszor aludtam már el így félig-meddig rajta, és nem egyszer úgy ébredtem,hogy teljesen összenyálaztam:))És csak mosolygott rajta..
Ő az én menedékem, a támaszom, az, akiért tudom, hogy egész életemben lenni akarok.És neki köszönhetem a Kicsikénket, aki minden álmom volt már nagyon jó ideje.
Tudom, mert érzem, hogy nagyon büszke ránk már most is, és nagyon szeret bennünket.
És mi is nagyon szeretünk,Apácska!Remélem,tudod!

4 megjegyzés:

  1. Már vártam hogy írj:D
    Nagyon szerelmetes amit írtál:D

    (nálatok totál másképp van mint nálunk az EKG stb...én már 11 hetesen túl voltam rajta, itt első 12 hétbe kell menni)

    VálaszTörlés
  2. Nem az,hogy nálunk,hanem csak nálam,személyesen.:D
    Úgy voltam vele,hogy mivel még egyáltalán nem csináltak vérkép-vizsgálatot,elvoltam vele eddig is,akkor most egy kalap alatt elintéztük az afp-vel.Legalább egy szúrással kevesebb.:)Az ekg meg ugye ezzel megy.:)

    VálaszTörlés
  3. Draga Kincsem,

    Nagyon orulok, hogy sok nehezseg es hanytatatott eleted utan megtalantad a kis "bekeszigeted" a parodban. Tudom, hogy felelmetes, de ne felj az elmulastol... "hiszen a szeretet sosem mulok el" Megigerem.:) Es Isten is megigerte.

    Nagyon sok kitartast es boldogsagot neked mindenhez.

    Szeretettel olellek,

    Baratnod, Veronika

    VálaszTörlés
  4. Hihetetlen, hogy nekem minden bejegyzéseden potyognak a könnyeim :)))

    VálaszTörlés