és ez így is van jól.
Sokszor a szememre vetik, hogy mennyire megváltoztam,milyen öntelt lettem, mennyire erős akaratú és mennyire könnyedén játszom az emberekkel, akik figyelnek és követnek, mintha pusztán csak a játékszereim lennének. Én nem érzem úgy, hogy akármivel is manipulálni akarnálak Benneteket.
A változás talán annak tudható be, hogy sajnos/szerencsére sokkal határozottabb lettem, mert egész egyszerűen rákényszerültem. Az anyaság gyönyörű feladat, de nem engedi meg a teketóriázást, mert annak súlyos ára van.
Elúszik az egész nap, a gyermekem neveletlen lesz, a végén pedig úgy érzem majd, hogy teljesen kicsúszott a kezemből a gyeplő. Tudom, mert volt már, hogy így éreztem, akkor döntöttem el, hogy meg kell reformálnom az életem, ha nem szeretnék megbolondulni.
Itt most nem csak az időbeosztásról van szó,hanem az egész életszemléletről.
A lényeges dolgok kerülnek az előtérbe, mint a családom és az ő "jól-létük", a barátaim és utána a többi. Ehhez pedig tűzön-vízen át tartanom kell magam, és csakúgy, mint másnak, nekem is muszáj "dolgoznom" a babázás mellett, bár nem nevezhetem munkának, mert a gyes első éve alatt a munkavégzést a törvény bünteti. A gyes megvonásával.
Mennyivel könnyebb lenne,ha "csak" babázni kéne...de közben ott van az is, hogy egy fizikai alkalmazotti bérből hárman nem tudnánk az adósságainkat fizetni. Mert azok vannak. Nem nagyon van olyan ismerősöm, akinek ne lenne...
Nagyon szeretném,ha nem gondolnátok azt, hogy "őszintétlen" vagyok, hiszen pont az a célom, hogy mindent egyenesen kimondjak és leírjak. Különben mi értelme lenne...
Az, hogy ki mit gondol rólam, az mindenkinek a saját véleménye, amit természetesen tiszteletben tartok és nem szeretném ezt a véleményét sehogy sem megváltoztatni. Egyszerűen csak azt szeretném, ha mind az igazi énem látnátok és az alapján vonnátok le a következtetéseket.
Talán valóban megváltoztam.
Úgy tűnhet, nem érdekel senki más, csak saját magam.
Pedig ez nem így van és ennek nem is ez a lényege.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy van egy célom, amit szeretnék elérni, és az odáig vezető úton békében szeretnék élni magammal. Igen, magammal, nem pedig mindenki mással, mert aki nincsen békében magával, annak nagyon nehéz az élet.
Az, hogy békében vagyok magammal nem egyenlő azzal, hogy imádom magam és csak önmagam. Az nem önteltség, nem önzőség, hanem egy "egyszerű" feladat, amit mindenkinek meg kéne oldania, de csak nagyon keveseknek sikerül maradéktalanul. Aztán őket szeretik a többiek önteltnek nevezni.
Nekem is vannak gondjaim magammal, persze, hiszen hazudnék,ha azt mondanám, hogy nincsen. De a lényeg éppen az, hogy tudom, ismerem a hibáimat és a gyenge pontjaimat és ezeket nap mint nap erősíteni és javítani törekszem.
igen, tényleg ez az önismeret... hogy ismered önmagadat, és szereted a hibáidat is, nem csak az előnyös tulajdonságaidat. amint elkezded szeretni a hibáidat, azok csodás módon csiszolódnak, enyhülnek, vagy teljesen el is tűnnek.. és milyen csodálatos ez a folyamat!
VálaszTörlésSzia Évi! Régebb óta olvasom a blogodat, bár nem vagyok egy nagyon aktív, hozzászólós típus, de gondolom ahogy az olvasóid többsége, én is találtam benned valamit, amit érdekesnek ítéltem meg. Nem sok blogot olvasok, ismeretlenét meg talán tényleg csak a tiédet, tehát nem ismerjük egymást személyesen. Persze ismerem a munkáidat, mert nagyon inspirálóak és gyönyörűek, de téged magad csak a betűid alapján.
VálaszTörlésEgy picit mostanában túl sokat foglalkozol azzal, hogy ki mit gondol rólad és picit talán "magyarázkodsz" ezeknek az embereknek, hogy értsenek meg és fogadjanak el. Szerintem erre semmi szükséged nem lenne. Mert valaki vagy így kedvel és fogad el, valakinek pedig bármit tehetsz, továbbra is támadni fog. De nem így van ez az élet bármely területén? Főleg olyan helyeken, ahol még az arcát sem kell adnia a nickneve mellé senkinek. Tehát teljesen anonim módon nyilvánít véleményt nagyon sok ember. Te a saját kedvtelésedből írod ezt a blogot. Sosem értettem, hogy ha valakit valami nem érdekel, vagy idegesít, akkor miért olvassa?!
Szóval röviden összefoglalva: SZERINTEM:
-picit kevesebbet foglalkozz mások véleményével, ezért még egyáltalán nem vagy önző, sőt! Aki önmagát szereti, az szerethet csak másokat is! És annak a véleményére adj csak, aki igazán számít. A többiek véleményét nyugodtan szelektáld.
- legyél továbbra is ilyen kis kreatív és alkoss szépségeket, neveld a gyönyörű pici lányodat és szeresd a férjed, aki boldoggá tesz.
A többi tényleg már sokkal kevésbé fontos.
Ezt az egészet csak azért írtam le, hogy ne érezd magad önzőnek azért, mert magadra is gondolsz! :)
Kedves Éva! Olvastam az írásaidat, és mikor egyik nap már nem találtam a blogot, értettem, hogy miért tűntél el, akkor is, ha a magam részéről sajnáltam. Most megérzésből kattintottam, képzelheted a meglepettségemet.Szeretem az őszinteséget és az eredeti gondolatokat, hogy megmutatod, hogy Te hogyan látod a dolgokat, és hogy miután elolvastam és már mást csinálok, akkor is be-beugrik valami a leírtakkal és a saját életemmel kapcsolatban. És mindez akkor is jó, ha a ezen képzelt beszélgetéesekben nem mindig értünk egyet -de legtöbbször igen. :-)
VálaszTörlésSzia Évi,
VálaszTörlésne foglalkozz azokkal, akik önzőnek, önteltnek tartanak. Aki így gondolja az írásaid alapján, az egyáltalán nem ismer Téged és nem ért meg, amit közvetíteni akarsz a soraidon keresztül.
Maradj olyan, amilyen vagy, aki szeret, vagy kedveli a blogodat az ezért és így is szeret, aki meg nem, az szerintem nem számít.
És igenis néha kell egy kicsit önzőnek lenni, és csak saját magára figyelni és csak saját magával foglalkozni az ember lányának, mert csak így lehet az életed teljes és boldog. És ha Te boldog vagy, akkor lesznek a körülötted élők is azok...
Évi, régóta figyelemmel kísérem az írásaidat. Szerintem nem kellene foglalkozz a negatív kritikákkal, annál is inkább, mert te alapjában véve egy pozitív életszemléletű nő vagy - legalábbis azok alapján amiket írsz, és ahogy írod.
VálaszTörlésSzerintem akik negatív kritikákat írnak, és nemcsak itt, hanem úgy általában, és főleg névtelenül, azok vagy irigyek, vagy túl sok a szabadidejük. Nem szabad velük foglalkozni! Sajnos nekem is volt ehhez hasonló tapasztalatom a blogomon, de inkább személyeskedés volt... szomorú dolgok ezek, de nem szabad engedni, hogy magukkal rántsanak.
Inkább meríts pozitívumúságot azoktól az olvasóidtól, akik szeretnek és tisztelnek téged. :) És igen, tökéletesen igaza van aPanni-nak!