132.fejezet - Maradj pozitív

Nehéz feladat manapság, ugye? Talán az egyik legnehezebb.
Mégis erre kérlek, Kedves Olvasó, ha engem olvasol, maradj mindig pozitív, akármekkora is a kihívás.

Mondjak rá bevált receptet? Megpróbálhatom...de nem biztos, hogy mindenkinél ez válik be.
A napokban kaptam egy felkérést egy interjúra, ami egy olyan oldalon fog megjelenni, ahol fityiszt mutatnak mindennek, ami negatív, ami kritikus, ami rossz, ami szomorú és -"csakazértis"- teljesen érthetetlen módon (ugye,érzitek az iróniát a szavaim mögött?) a jó dolgokra koncentrálnak.
Miközben írtam, sok minden eszembe jutott.

Újdonsült anyukáknak megtiltanám a divat magazinok lapozgatását, mert csak oda lyukadnának ki, ahová én, hogy bár tudjuk, nem mi vagyunk a célközönség, de többé nem leszünk ilyen vékonyak, többé nem az fog számítani, milyen partyruhát kapjunk fel a tűsarkúnkhoz és milyen estélyikben voltak a sztárok a díjkiosztókon, mert biztos, hogy egy pár évig nem megyünk ilyen helyre.

Mindenkinek kötelezővé tenném, hogy keressen valami hobbit. Teljesen mindegy mi az, ha a hólapátolás akkor azt, ha az olvasás azt, de még jobb, ha ez valami kreatív, teremtő erejű tevékenység. Biztosan beválik, és az unalmat is elfelejtheti az ember.

Továbbá előírás, hogy minden héten legalább egy ismerősünkkel találkoznunk kell személyesen is, nem érdekel, mennyi munka vár még. Nem sok üdítőbb dolgot ismerek, mint ezek az összejövetelek, egyszer egyikünk főz, máskor a másik, vagy együtt...ki tudja...
És ez rendben van, de miről beszélgessünk?? Sokszor merül fel a kérdés, tudom, néha bennem is...
Úgy gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amik manapság tabunak számítanak. Az ember nem beszél arról, van-e hitele, kire szavaz, hogy néha nem tökéletesen mennek a dolgok, mindenki csak a jó dolgokat mondja el, és ezért egyre nehezebb az embernek elfogadnia, ha nem minden remek, és rózsaszín habos. Hittem már én is tökéletesnek olyan párokat, akik aztán bevallották, hogy semmivel sem jobbak az átlagnál, ugyanúgy megvannak a mindennapi harcaik, de BESZÉLGETNEK.
Lányok-fiúk, beszélgessetek!

Higgyétek el, attól, hogy beismeritek, amikor valami nem klappol annyira, nem gyengébbek lesztek a másik szemében, épp hogy erősebbek. Emberibbek. Reálisabbak.
Nagy az esély rá, hogy épp akkor találtok megoldást valami nyomasztó nehézségre, ha együtt gondolkodtok.

Úgy gondolom, hogy ha nem értetek egyet valamiben, azt is nyugodtan mondhatjátok. Sőt, kérem, hogy mondjátok, mert ki tudja, lehet, hogy a másik kíváncsi arra, milyenek vagytok valójában.
Például:ha vannak olyan barátaitok, akiknek el meritek mesélni azt is, hogy adott esetben nem lesz pénzetek elmenni egy közös nyaralásra, akkor talán ők sem a helyszínhez ragaszkodnak majd, hanem a társaságotokhoz és ki tudtok együtt találni valami olyan megoldást, ami mindenkinek jó. Különben enélkül megfosztanátok magatokat egy csodás élménytől, ebben biztos vagyok.

Az értékes embereknek értékes barátokra van szükségük és azt hiszem, nem ismerek értékesebb tulajdonságot az őszinteségnél.

Volt egy olyan évfolyamtársam az egyetemen, akinek mindig irigyeltem a ruháit, csodáltam, milyen ízléssel válogatja őket össze és milyen tartással tudja viselni őket. Aztán eltelt pár év és egy alkalommal, amikor elég bátorságot gyűjtöttem hozzá, oda mentem és elmondtam neki.
Mindent elmondtam. Hogy mennyire csodálom, hogy milyen tehetségesnek tartom.

Nem fogjátok elhinni, de azt válaszolta, hogy UGYANÍGY gondolkodik rólam... mindig el szerette volna mondani, mennyire igényesnek és ízlésesnek tartja az én stílusom. Hogy mindig figyelt és próbált ellesni trükköket.

Ugye, értitek, mit szeretnék ezzel?