2011. március 8., kedd

62.fejezet - Nőnap


Apuci meglepett minket,pocaklakó AnnaLillát és anyát egy naaagyon-nagyon szép tulipán csokorral. Az én kedvencem a tulipán, és épp a napokban gondolkodtam el rajta, hogy ez volt a jelem már oviban is,ami nem lehet véletlen.:)

Azt azért szigorúan kikötötte, hogy meg kell rajta osztoznom a lányommal, de ezzel nem volt gond, hiszen kezdettől fogva mindenen osztozunk, úgy érzem...

Aztán a nagyinál ebédeltünk, akitől meg a csudi finom illatú jácintot kaptuk, és igazán, úgy el voltunk kényeztetve!

Rég írtam a kislányunkról, hát most pótolok.

A legutóbbi vizsgálat óta, vagyis nagyjából másfél hete nagyon jól van, mert senki nem piszkálja és anya is halál nyugodt, kivéve, amikor nem. De az az ideg is gyorsan elmúlik, mert Apa jól tudja kezelni anya hisztijeit:)
Azt vettem észre, hogy ha megelégel valamit, akkor az meg van elégelve, akkor nem tudom tovább csinálni. Legyen az evés, ivás vagy az asztalnál görnyedés, azonnal megérzem, ha milédinek ez nem elég komfortos. Általában megfájdul a hasam, de volt már rá példa, hogy annyira nem kaptam levegőt, hogy majdnem elájultam. Ilyenkor mindig fújnom kell egy párat és aztán már szent a béke.
Mocorog is, a napokban volt pont egy olyan este, amikor lefeküdtem és végre nyugalom volt. Ilyenkor általában a hasamon van a kezem, úgy alszom el. Épp elhelyezkedtem, mert azért valljuk be, egyre nehezebben találok kényelmes pózt, abban a pillanatban egy akkora dudor nőtt ki a hasam alján, hogy hangosan felnevettem..:))) Nem tudom mi lehetett az, egy kis könyök vagy lábi, de írtó vicces volt.
Mivel a méhlepény a hasam elülső oldalán tapadt meg, az sokat felvesz ezekből a mozgásokból, így javarészt oldalt érezni, vagy a köldököm alatt egy olyan 5-10 centivel. A múltkor már Apa is érzett valamit, bár fura, nem tudok neki segíteni, mert én mindent érzek belül is, és lehet, hogy neki az kívül fel sem tűnik igazán.

Nagyon jó együtt élni Istvánnal. Mindent meg tudunk beszélni, a pénzügyektől kezdve az idegeskedéseken keresztül akár a leendő alkotmánnyal kapcsolatos kérdésekig.
Amikor megismerkedtünk, lehetett mondani, hogy "ellenzékben voltunk", én határozottan nem arra a pártra voksoltam,amelyikre ő és kis félelmem volt is ezzel kapcsolatban, hogy vajon ekkora véleménykülönbség mellett hogy fog ez menni. Sosem politizáltunk igazán, én elfogadtam az ő véleményét, és ő az enyémet, meghallgattuk,mit mond a másik, nem akartuk erőszakosan meggyőzni a saját igazunkról egymást.

Aztán megjött ez a papír a leendő alkotmánnyal kapcsolatos kérdésekről, és jó alkalomnak tűnt rá, hogy egy nyugodt pillanatban együtt átbeszélgessük,kinek mi a véleménye a kérdésekről..
És a vicces az volt, hogy minden javaslattal maximálisan egyet is értettünk, mindennel, kivéve egyet, mégpedig azt, amelyikben az áll, hogy a kisgyermekesek annyi szavazati joggal bírjanak, amennyi a gyerekek száma.
Ezt mindketten irreálisnak gondoltuk, maradjon csak minden úgy, ahogy most van, mindenki csak maga helyett szavazzon és ha megtette, utána vállalja a felelősséget. Még abban is egy volt a véleményünk, hogy muszáj kitölteni és visszaküldeni a papírt, mert ez ha úgy tetszik, kötelességünk. Mint a szavazás. Megteheti akárki, hogy nem megy el, de utána nincsen joga panaszkodni.Mi elküldtük a véleményünket. Sőt mellé írtuk Apácska két ötletét is, első körben, hogy legyen az új alkotmány az alaptanterv része, a második pedig az, hogy legyen ott mindenkinél, akár kivonatos formában egy kis noteszként vagy akárhogy.
Alá is írtuk, Évi és István és Anna Lilla...

Milyen érdekes dolog ez...ha az ember nem hagyja, mégsem tud családokat szétszakítani a politika.És érdekes az is, hogy elvileg két ellenfél is egyetérthet MINDENBEN, mit így utólag kiderült...

Megnyugodtam, mert mi örökké itt leszünk egymásnak.Ahogy Apa mondta:"Szerelembabával" együtt.És úgy fogunk csókolózni 60-70 évesen mi is, ahogy az a pár, akiket a napokban láttunk az utcán:) Szívmelengető volt.

10 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Kedves marlen,ez a Te döntésed,én úgy gondolom,hogy attól,hogy nem egy véleményen vagyunk, attól még éppen annyi létjogosultsága van az én véleményemnek,mint a Tiédnek.
    Ha nem olvasod tovább a blogot, ahogyan írtad is, hát nem olvasod, én azért később is szeretettel várlak!:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Éva!
    Képzeld,én a párommal egyfelé szavazunk,mégsem értünk egyet sok mindenben. Nem oldaliság kérdése a harmónia....

    VálaszTörlés
  4. Éva, egy részét fel fogom használni az írásodnak. Nem kérek engedélyt, hiszen nyilvános a blogod, megjelöllek majd forrásként.

    VálaszTörlés
  5. Nyugodtan,bármikor vállalom.Bárki előtt minden szavát annak,amit leírtam:)

    VálaszTörlés
  6. akkor ide is:
    Kedves Éva, csak engem felejtettél el megkérdezni, hogy mire is írtam azt a kommentet, mely így hangzott, hogy köszönöm, de nem kérek többet a privát Bárdocz Évából, maradok a szakmai oldaladnál. Semmi sértő, bántó nem volt benne, de aztán átgondolva, hogy egy terhes kismamával állok szemben, akinek veszélyes minden izgalom, inkább töröltem ezt is. Eszembe sem jutott, hogy te először egy pikírt kommentben, majd pedig egy teljes, nekem szentelt posztban fog így reagálni. Én ezekből, amelyeket a fenti posztban írsz, egyikre sem tértem ki. Talán vehetted volna a fáradtságot, és megkérdezed, hogy a posztod melyik részével nem értek egyet. Nem tetted, indulatból vaktában vagdalkoztál, lejárattál engem a blogolvasóid előtt. Ekkor nem éreztél felelősséget? Megkérlek, hogy vedd le a címből a nevemet.

    VálaszTörlés
  7. Én egy kicsit másra reagálnék a bejegyzésből ha lehet...igaz, hogy van vmiféle hengerpárna (amolyan kígyópárna) kismamáknak amivel könnyebb az alvás? És, hogy egy kicsit elvicceljem a dolgokat, tegnap heccből kérdeztem az én Danimat, hogy mit kapok nőnapra (tudva a szokásos választ):
    "drágám, kommunista ünnepet nem tartunk"..bár mi ezt mindig poénra vesszük.
    Örülök, hogy jól vagy és végre Istvánnal!:)
    sok puszi

    VálaszTörlés
  8. Jó,szerintem ennyit az egész nem ér, a neved levettem,odaírom majd,hogy az előző poszt első kommentjére reagálva.
    A posztot nem Neked szántam,személyesen,egyszerűen csak jó alkalmat adott,hogy leírjam a régóta alakulgató véleményemet.A neved csak azért szerepel ott, hogy a többiek tudják,mire vonatkozik.
    Sajnálom,hogy rossz néven vetted,én nem akartalak megbántani.

    VálaszTörlés
  9. A nőnap nem épp kommunista,bár a munkásosztályhoz van köze...:o)

    Nemzetközi Nőnap

    1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy Nemzetközi Nőnapot tartanak március 8-án annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért.

    1977-ben ezt a dátumot az ENSZ is elismerte.

    Magyarország

    Magyarországon 1914-ben ünnepelték először.

    (Forrás: www.kkmk.hu)

    VálaszTörlés