2014. október 16., csütörtök

Újra itt vagyok

Eltelt egy év.
Sőt, jóval több, mint egy év. Amíg nem írtam.

Így utólag már úgy érzem, hogy kár volt kihagyni ezt az időt, mert annyi minden történt közben, ami érdemes lett volna rá, hogy megörökítsem...Abban kénytelen vagyok hinni, hogy mindennek megvan az oka, így utólag nem szoktam bánkódni, esetleg elgondolkodom a miérteken.

Most éreztem azt, hogy írnom kell. Nem akartam addig folytatni,amíg biztosan nem érzem, hogy ezt akarom, és ez az idő is eljött.

Tündérmese.
Értelmezzük ezt a címet.
Mitől is tündérmese minden tündérmese? Hogy bár sokan azt gondolják lehetetlen, mert papírforma szerint végülis tényleg az, végül mindig a jó győz. Akár ha a legkisebb, vagy leggyengébb is ő, végül a jó elnyeri méltó jutalmát.
Ám ezeknek a meséknek nem a happy end a legérdekesebb része, bár tagadhatatlanul a legszebb.
Egy ember életére nehéz ráhúzni egy mese sablont, hiszen a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" nagyon bizonytalan időtartam. Könnyen előfordulhat, hogy a mese vége után kezdődik egy sokkal érdekesebb történet ugyanazokkal a szereplőkkel, ám az már egy másik sztori lesz.

Én ugyanezt a történetet szeretném írni tovább, nem szándékozom újat kezdeni.

Hol tartok most?
Addig álmodoztam a mesevilágomról, amíg meg nem tudtam teremteni magamnak.
Minden pofon után felkeltem és mentem tovább, amíg el nem értem a célt. Hogy mi különbözteti meg a sikeres embert attól, akinek nem sikerül? A sikeres ember eggyel többször áll fel- tartja a közmondás. Nos, ezt az elméletet sikerült teljesen a magamévá tennem az elmúlt időszakban.

Mivel a hétköznapok során olyan benyomások értek, amik nem kifejezetten tettek boldoggá, elkezdtem kizárni a külvilágot ebből az én sajátomból.
Nem nézek híreket, nem olvasok újságot, visszavonultam a birodalmamba.
Mindeközben pedig némileg visszatért az emberekbe vetett hitem.

Tudatosult bennem, hogy azok, akik tisztelik a másik embert, rettentő kevesen vannak.

Sokan gondolják, hogy bármilyen szinten jobbak nálam, és el kell keserítenem őket, mindig, hogy nem. Mert senki nem jobb a másiknál. DE nem is rosszabb.

Az internetes világban sokan feljogosítva érzik magukat, hogy a másik fölé gondolják magukat sokszor akkor is, ha az illetővel még egy szót sem váltottak. Sokszor olyanok szólnak bele vitákba, akik egyáltalán nem érintettek és fogalmuk sincsen dolgokról és legfőképpen olyanok ítélnek el másokat, akik közel sem tökéletesek.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" Mond ma ez még valakinek valamit?

Jelentem, újra itt vagyok.
Lesznek, akik ennek örülni fognak és lesznek, akik nem annyira. Utóbbiaknak azt javaslom, hogy ne kínozzák magukat azzal, hogy engem olvasnak.

6 megjegyzés:

  1. <3 jó, hogy újra itt vagy, többen örülnek, mint hinnéd! Az emberekbe vetett hit ritka naiv dolog és sokszor csalódik az ember, de MÉGIS újra bízik, mert ez a szeretet ára... :-)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy újra itt vagy :D

    VálaszTörlés
  3. Szia Évi! Én is örülök, hogy itt vagy, olvasni foglak, tetszik amit csinálsz, és személyes ismeretség nélkül is becsüllek az erődért, amivel küzdesz az álmaidért! És el is fogod érni, ebben biztos vagyok! Sok sikert! Mónika Németh

    VálaszTörlés
  4. Hubakter! Legalább a nevedet vállalnád a vagdalkozással!
    Én nagyon örülök Évi, hogy újra kezdted!

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy újra írsz ide is :)

    VálaszTörlés
  6. Én is örülök, hogy újra írsz :)

    VálaszTörlés