2011. július 22., péntek

100.fejezet/3. - Császárság

Öntudatlan, vagy fél-öntudatlan állapotban levetkőztettek, a szülésznőm villámgyorsan megborotvált, és feltettek az asztalra. A gyors mozdulatok nem hagytak kétséget bennem afelől, mostanra elég sürgetővé vált előre lépni valamerre a kislányom érdekében.

Istvántól nem volt időm és lehetőségem elbúcsúzni, a borotválás közben mondogatta nekem, hogy nagyon ügyes voltam és nagyon büszke rám, és én még csak meg sem tudtam puszilni...
Ahogy toltak a kocsival, és láttam a mennyezetet az olyan igazi, tipikus "már minden mindegy" érzés volt- csak legyünk túl rajta végre. Már a fájdalmat sem éreztem.
A műtéttől viszont rettegtem.
Szerencsére az állapotom nem tette lehetővé, hogy sokáig agyaljak rajta, mi is jön, így teljesen átadtam magam az eseményeknek. Bevittek a műtőbe, ahol nagyon hideg volt és én meztelen voltam. Fel kellett másznom egy olyan székbe, mint amilyen minden nőgyógyásznál van, legalábbis nekem úgy rémlett, ilyen volt. Még el is gondolkodtam azon, hogy miért nem ágyon vágnak.

Az anesztes megkért, vegyem fel a "világ minden terhe rajtam és én végtelen csüggedt vagyok"-tartást, görbítsem meg a gerincem,ahogyan csak tudom. És ne moccanjak. Tartottam az epidural-tól,de már nem érdekelt. Ez sem. Amikor beadta, valami ideget talált el és megrándult a bal lábam, tőlem teljesen függetlenül,de a következő pillanatban elmúlt a hideg és minden, deréktól lefelé.

Felhúztak a lábaimra két textil csizmát,engem odaszíjaztak a székhez, elkezdték a hasamra hajtogatni a rétegeket. Felhúztak az arcom elé a "függönyt" és előkészültek.
A legijesztőbb az volt, hogy éreztem, ahogyan a fertőtlenítő oldatot kenik a hasamra, és rá is kérdeztem, hogy ez nem baj-e,de azt mondták, mindent fogok érezni, kivétel a fájdalmat. Hihetetlennek tűnt, mégis így lett.

Amikor elhangzott a mondat:"Akkor most elkezdjük a műtétet" és megéreztem a lassú, egyenes karcolást a hasam alján, már tudtam, ez a vágás, és tényleg nem fájt.
"Most egy kis kellemetlenség jön,nyomás, feszítés, mert kiemelik a kicsit"-széthúzták a sebet, a hasizmokat,felnyitották a méhet és kiemelték a kis drágámat. "Jó nagy,ezt nevezem..."-hallottam, de a szörcsögésen, nyöszörgésen kívül semmit...szinte meg sem tudtam különböztetni a szívó hangjától a kislányom gyenge hangocskáját. A szemem sarkából láttam, ahogy Tünde kivitte az egyik lábánál fogva, lógva a másik szobába, hogy leápolják. Egy nagy lila-vörös gombóc volt, aki nem visított. Kicsit talán megkönnyebbülve vette tudomásul, vége, és kikerült a szorításból.
Csak a műtét után tudtam meg, hogy a zsinórja a felsőtestéhez kötözte a kis karjait, gúzsba, emiatt sem tudott leszállni a szülőcsatorna felé, meg sem tudtam volna szülni.
Hogy minden egyes nagyon erős fájás összehúzta a méhet és préselte volna lefelé, de nem tudott lefelé menni és a zsinór megfeszült, elszorítva az áramlást. Ezért lett rosszul és ezért lettem rosszul én is, minden nagyobb fájásnál.

Az érzéstelenítő mellékhatásaként rám hihetetlen erős hidegrázás tört, kérdeztem is az altató orvost, ez természetes-e. Azt kérdezte tőlem, hogy fájás se legyen meg remegés se? Mindent nem lehet...úgyhogy tudomásul vettem. De végtelenül lefárasztotta az izmaimat...a maradék erőm is elhagyott.

Aztán Tündi kihozta nekem a kicsit, odamutatta a pólyában,megpuszilhattam a ragacsos, mázas kis fejét és már vitte is el, apához.


Engem összevarrtak, átemeltek az ágyra és kivittek a folyosóra, ahol Istvánt láttam, a kicsivel, egy pillanatra összebújhattunk, és már vittek is tovább.

16 megjegyzés:

  1. Istenem,de gyönyörű pillanat!!!!Megríkatsz.....Gratulálok!!!!

    VálaszTörlés
  2. ÓÓÓ, de csodás ez a kép!!!!
    Minden érzelem benne van...
    :D:D:D:D:D:D:D:D

    Sok szeretettel gratulálok!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Kedveseim!
    Nagyon sok szeretettel gratulálok!
    Csodálatos dolog történt Veletek, a körülmények ellenére!
    Sírok mint egy gyerek, mert így ismeretlenül is örülök a boldogságotoknak!
    Kata

    VálaszTörlés
  4. Drága Évi! Elsősorban itt is gratulálok Nektek! Csodaszép a kislányod és nagyon szép család lettetek.
    De ez a szülés.... Anyám, minden elismerésem, mert ez embert kívánt rendesen!
    Gratulálok!

    VálaszTörlés
  5. Szívből gratulálok, mielőbbi felépülést Neked!

    Szilvi

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok!
    Nagyon örülök, hogy túl vagy rajta, bár az téged bizonyára cseppet sem vigasztal, hogy alulról nem vágtak. És bár kívántam, bizonyára ilyen állapotban nem sikerült a hasadon aludni, sajnálom. Nagyon gyors sebgyógyulást, és rengeteg örömöt, és sok tejcsit kívánok a csöpp lányhoz.
    Az elkövetkező évek lesznek a legislegszebbek az életedben.
    Puszil ismeretlenül Mariann!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon ügyes voltál ! Minden elismerésem a tied.. Kívánom minél hamarabb gyógyulgass és élvezd a kicsit :)

    VálaszTörlés
  8. Most már leírhatom, amit idáig nem akartam. Szerintem a magzatvizem nem véletlenül folyt el, az amnioscopiás vizsgálat során (4 nappal túlhordtam Lalut) az orvos szerintem úgy csinálta, hogy beinduljanak a dolgok.. méhszájsimogatás, stb.. egy élmény.. de.. mielőtt bementem a szülőszobára, beszélgettem a szobatársaimmal, akik közül az egyik ugyan annál az orvosnál szült, csak császárral. ott is engedély kellett a császárra, több óráig hagyták vajúdni, mikorra megcsászározták, csak ő épp érezte a vágást... majd gyorsan maszkot tettek a fejére és elaltatták.. így mentem szülni, hogy ezt elmesélték.. Évi! ha tudnád, hogy én hány miatyánkot rebegtem el a szülőszobán, hogy csak császárra ne kelljen menni, mert mi van, ha engem is úgy vágnak.. de megérte.. van egy gyönyörű kicsi lányom, akit imádok és én vagyok a legeslegboldogabb édesanya, sok más édesanya mellett a világon, ahogy te is. kívánom, hogy minél előbb regenerálódj és annyi örömed legyen a kis pici tüneményedben, mint nekem! puszik

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok! Örömmel olvastam hogy minden rendben ment a szülésnél a helyzethez képest. Gyönyörű a kislányotok!sok boldogságot kivánok és gyors felgyógyulást!:)

    VálaszTörlés
  10. Gratulálok én is, sok boldogságot egészséget. Nagyjából igy vették el a kedvem a második babától. A mai napig nem hevertem ki azt a kiszolgáltatottságot, amit akkor éreztem, mikor császárra kényszerültem. Majdnem egy napos vajúdás után, gyakornokokkal az ágyamnál, akik azt lesték vajon kitudom e tolni a gyerekem, már én könyörögtem, hogy vegyék valahogy ki belőlem, mert már erőm nincs semmi. Persze igy utólag minden fájdalmat megért az én gyönyörű, okos 8 éves fiam.:)

    VálaszTörlés
  11. Sok boldogságot, jó egészséget és hosszú boldog életet kívánok sok-sok szeretetben!

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok a picihez, jó egészséget és nagyon sok boldogságot kívánok nektek!

    VálaszTörlés
  13. Köszönjük szépen,mindenkinek! A történet folytatódik! Pontosabban csak most kezdődik el igazán:)

    VálaszTörlés
  14. Gratulálok Évi!
    A rosszat majd elfelejted és majd ha újra babát vársz az (rossz) emlékek miatt szerintem válts kórházat :-(
    Sajnálom, hogy nem vettek komolyan, kicsit gépiesítettnek tűnt az írásodból, ami abban a kórházban a szülészeten megy :-(
    folytasd a blogod, olyan jó téged olvasni! :)

    VálaszTörlés
  15. Jajjj, nem tudom, milyen lehetett ezt átélni, engem már az olvasása is annyira felzaklatott, hogy elsírtam magam! Eddig nem értettem azt az ismerősömet, aki a születés/szülés élmény feldolgozása végett járt egy segítő csoportba, főleg mert eddig ahányszor kórházban voltam, engem inkább megnyugtatott, hogy bár fogalmam sincs mi történik a testemben és hogyan gyógyítsam magam, de ott vannak azok, akik tudják, közel a segítség, ha kell. De ezt olvasva, elhiszem, hogy másoknál a kiszolgáltatottság és az információhiány milyen rémületet okozhat... Örülök, hogy végül minden a legszerencsésebben alakult, hiszen mindketten egészségesek vagytok és gyönyörű a kisbabád, Gratulálok!

    VálaszTörlés
  16. Évi, szívből gratulálok! sajnos olyan érzésem volt a kórházi bánásmódnál, hogy nem volt dokid aki kezébe vette volna a dolgokat vagy a kórházi szabályok katasztrófák!:(
    Legyetek nagyon Boldogok!
    Isten hozott Anna:)
    N

    VálaszTörlés