2011. június 30., csütörtök

98.fejezet - Egy érzelmileg (is) sűrű nap margójára

Tegnap felvittek minket anyósomék Szentendrére, hogy onnan ma kényelmesebben tudjunk elmenni a CTG vizsgálatomra..gondoltuk mi.
A helyzet az az ellenben, hogy ugyanúgy másfél órán át jöttünk Szentendréről a SOTE2-re, mint ha innen, Pétfürdőről mentünk volna. Az ok pedig csak egy kb. 2 méteren át tartó, egy sávos útfelbontás a Lágymányosi-híd felé a Könyves Kálmánon, minek következtében a nagy körút az a Thökölytől kezdve meghalt...Lutri ez a város. De már nem élnék itt.

Az éjszakám nehéz volt megint.
Valahogy mióta a végét járám, már az sem mindegy, milyen az ágy, az idegen ágyakban alvás egyenesen reménytelen, hiába volt az az én ágyam tíz évig. Már fél éve nem az.
140 cm széles, két és felen elég nehezen fértünk el rajta, ráadásul már én is horkolok erősen, nem csak Apa.
Életemben először, mióta együtt vagyunk, külön aludtunk, kiköltöztem a kanapéra éjszaka háromkor, amikor arra ébredtem, hogy valósággal fuldoklom a gyomorsavtól. És most az amúgy hatásos tej sem segített. A lakásban levő összes párnát összeszedtem,ülő helyzetben próbáltam aludni, de aztán elkezdett szakadni az eső, és úgy verte a tetőablakokat, hogy szerintem még Anni is hallotta odabent.Forgolódtam, akkor minden fájt, a torkom kapart, köhögni nem akartam,ne keljen már fel mindenki...szóval nem volt könnyű, itthon nincsenek ekkora nyűgjeim.

Reggel ugye egy élet hossza volt, mire beértünk, késtem húsz percet és vártam további harmincat, mire sorra kerültem. Mivel időpontra várt a doktornő, betegfelvétel után egyenesen húztam is a váróba és nem mertem onnan elmozdulni,nehogy pont akkor hívjon be. Közben István kint ült az autóban, végig, mert nem volt hely a parkolóban és folyamatosan cirkált, nehogy elkapja a közteres. Ennek a vizsgálatnak a lényege az lenne, hogy mozogjon a kicsi, de ez sok esetben csak lekenyerezéssel, pontosabban "lecsokizással" működik nála, mert a szép szó még sosem használt. Legalábbis, ha én próbálkoztam. Mert az apjára valahogy kezdettől fogva hallgat.

Szóval csokit kellett volna szereznem, de nem mertem elmenni érte a büféig sem, úgyhogy azt találtam ki, megpróbálkozom a lehetetlennel és meggyőzöm az amúgy makacs lányom, hogy amikor anya szól,lesz szíves mozogni. Elég,ha legyint..:)

És csodák csodájára működött a dolog. Hajlandó volt mozogni, nem kell ismételni ezt sem, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy végre jól gondoltam, tényleg jóslófájásaim vannak. A gép szerint 50%-osak. Ezektől független a doktornő azt mondta, negyedikén még biztosan találkozunk, úgyhogy addig ne is gondoljak szülésre. Aznap végre, különböző okokból kifolyólag, hat hét óta nem látott magzatomra is ránézhetek majd,legalább kiderül, hogy mennyire érzem jól, hogy még mindig körbe pörög ahelyett, hogy szép lassan beállna irányba.
Ez lesz a 38.hetes UH.

Ahogy ültem a váróban, egyszercsak oda lépett mellém egy kismama társam, és csak annyit mondott: "Szia Évi! Nem tudod ki vagyok, de én olvasom a blogod."-jó lett volna kicsit beszélgetni, de épp akkor szólítottak be és utána futottam ki a férjemhez, aki egy órája ült kint a kocsiban, úgyhogy kedves ismeretlen ismerős, ha olvasol ma is, ne haragudj, hogy így ott hagytalak.

Aztán ez is eltelt és szép lassan hazaértünk.Ahogy közeledtünk Pétfürdő felé, úgy éreztem, hogy egyre nyugodtabb vagyok, de csak akkor jöttem rá, mekkora feszültség volt bennem Pesten, amikor kiszálltunk itthon.

Isti szegény szintén jól elfáradt, de nem is csodáltam, úgyhogy ő lefeküdt pihenni, én pedig lázba jöttem, mert időközben, míg nem voltunk itthon,megjöttek Zsuzsitól a névjegykártyáim és most ott csücsültek a postán. Persze nem bírok megülni a fenekemen fáradtan sem, úgyhogy felvetettem neki, mi lenne, ha elmennék a csomagért egyedül.
Szerintem valami pillanatnyi elmezavar lehetett, mert nem vezettem még soha úgy, hogy egyedül ülök a kocsiban, hiába van január közepe óta jogsim. És csodák csodájára az én férjem belement, azt mondta,menjél.. szívdobogás ezerrel, meg betojás, meg minden, ami kell, miközben magamhoz vettem a forgalmit, sluszkulcsot, és a többit, és ballagtam le a kocsihoz. Tulajdonképp jó érzés, valamiféle büszkeség volt, amit éreztem. Hogy márpedig ez a kocsi most az én kezeim között fog menni, én leszek a főnök és senki más.

Alapvetően Péten nem nagy ügy a közlekedés, ha nincsen éppen felbontva az egyik fő kereszteződés, és nem járnak a kamionok és a buszok épp ott, ahol én. A kamionok és a buszok pedig ott jártak, mert a gyár nem áll meg, úgyhogy mint a legkisebbnek, nekem kellett alkalmazkodni hozzájuk.
Ebben a mai leckében minden volt.
Tolatás hátra 90 fokban, parkolás előre 90 fokban, vasúti átjáró, kereszteződésben elsőbbségadás, zebrán gyalogos átengedés, lejtőn felfelé elindulás, minden rutin feladatot gyakorolhattam ezen az alig egy km-en...

Korábban rémálmaimban szerepelt, hogy vezetek, de nincsen jogsim, vezetek, de nincsenek pedálok a kocsin, vezetek, de nem fog a fék, és egyéb autóval és vezetéssel kapcsolatos aggodalmak. Lehet azt mondani, hogy féltem tőle. Nem, nem féltem, rettegtem.

Valahol egyszer valamelyik Csernus-könyvben olvastam, hogy az ember önbizalma attól nő meg, ha olyat visz végez, amit előtte még soha.

A kijelentést nem cáfolom, ellenben megerősíthetem. Soha nem éreztem még magam ennyire ügyesnek, okosnak és bátornak, mint akkor, amikor tökéletesen merőlegesen beparkoltam a ház elé visszafelé.

Mit sem csorbított ezen a mai diadalon a tény, hogy úgy szálltam ki a kocsiból és akartam bezárni, hogy a sluszkulcs még gyújtás-állapotban a helyén volt.

7 megjegyzés:

  1. :-))) Vezetni jó:-)))
    de hallja-e naccsága, nem biztos hogy pont ekkora pocakkal kéne, hm?

    VálaszTörlés
  2. Szia Évi! Semmi baj hogy elrohantàl mikor végzek Nekem is az az első hogy futás ki innen, gyerünk haza a ferjemhez ès a gyerekhez. :) lehet hogy a sors még szülés utàn összehoz, sosem lehet tudni :)
    Annàhoz (Ctg-s nő) mit szólsz? Vicces félóra alatt ennyiszer hallani a saját neved nem? Viszont tény hogy kèt év utàn mikor bementem hozzá tudta hogy ki vagyok....

    VálaszTörlés
  3. Jaj,de jó,hogy itt vagy!
    Biztosan azért van ez így,mert nem olyan nagy élmény se ott ülni azon a rettenetes fém padon, se azon aggódni, hogy mit mutat a gép,és sorolhatnám...:)Meg tudom,hogy a paliknak ez még sokkal hosszabb időnek tűnik.:))

    Mikorra vagy kiírva,olyan szép pocid volt már Neked is!:)

    VálaszTörlés
  4. Szia Évi!
    Olvastalak folyamatosan, de kommentelni mostanában nem volt sem időm, sem energiám. Ma egy hónapos a legkisebb lányom. :)

    Az utolsó hetek nehézségeinél Én mindig azzal vigasztalom magam, hogy most még mindig könnyebb minden, mint mikor már megszületett. Persze, csodálatos végre a kezedben tartani, gyönyörködni benne, magadba szívni az illatát, érezni a selymes bőrét, de fizikailag nagyon nehéz az első pár hét. Nem a szülés a legfájdalmasabb, hanem ami még utána jön.

    Nekem az alváshoz az vált be, hogy az tettem az ágyra egy nagyon puha laticert (csak egy 10 centis vastagságút), így kényelmes volt, nem fájt a forgóm sem az oldalt fekvéstől. De tényleg rengeteg múlik az ágyon ilyenkor, hiszen hatalmas súlytöbbletet kell cipelni folyamatosan. (Én mindegyik lányunkkal 16-18 kg-ot híztam.)
    A gyomorégésre nekem tökéletesen bevált a szódabikarbóna. Lefekvés előtt egy kiskanállal be, vízzel leöblítve, mert egyébként szörnyű! :)
    Utána meg jókat nevettünk azon, mekkorákat lehet tőle böfögni. :)

    A ctg-n ha nem akart éppen mozogni a picilány, akkor óvatosan megnyomkodtam a hátát, rögtön mozgott tőle annyit, amennyi kellett a jó eredményhez, a kiértékeléshez.

    További szép babavárós napokat! Vigyázz magadra! És még sok sikerélményt a vezetéshez!
    Edit

    VálaszTörlés
  5. Mindig azt mondtam akkor lesz jó a vezetés amikor úgy érzed, hogy te viszed a kocsit és nem azt, hogy a kocsi visz téged. Szóval körbeírva, amikor rajtad marad a nagykabát télvíz idején, és nem ver ki a víz, akkor már biztonsággal vezetsz.
    Hajrá, és ügyes vagy, és bátor is.
    :) :)

    VálaszTörlés
  6. Azt hiszem 1,5 hét van köztünk elvileg 24-e. De sztem előbb jön màr 1ujjnyira nyitva van külső belső mehszàj. Hiába második baba ugyan úgy izgulok talán még jobban is kicsit :)

    VálaszTörlés
  7. Na, hát akkor képzelheted én hogy izgulok,ez az első..és a doktornő szabin volt,nem látott már lassan 5 hete...fogalmam sincsen,hogy fekszik,bár sejtem, hogy jól és azt sem tudom, a méhszájam hogy áll..:D Tök érzékeny, úgyhogy lehet, hogy már az sem tökéletes...de végre hétfőn meglátjuk..

    Tényleg olyan izgis...

    Ingyom-bingyom,köszi:)) Képzeld csak, nem hogy nem izgultam, még énekeltem is a rádióval,sőt ...fúú,nagyon jó volt:))

    VálaszTörlés