82.fejezet - Szülőszoba látogatás

Korábban már írtam, hogy a SOTE II.-n fogok szülni, Hegyesi Tünde szülésznőnél, aki a személyes barátném, és nem adnám semmiért:)

Vasárnap délután volt már, mire a kórházba értünk Apával, ott várt minket Tündi. Kaptunk szép zöld köpenyt és irány a belső folyosó. Az egész folyamatot végigjártuk, az első vizsgálótól kezdve a vajúdón át a szülőszobáig.

Minden kérdésemre választ kaptam, bár rengeteg információ volt egy szuszra, megpróbálom leírni, amire emlékszem.

Milyen jellegű előkészítés van a kórházban:

Csak borotválás, beöntés kifejezetten a kismama kérésére, egyébként azért nem, mert ez a "probléma" amúgy is magától meg szokott oldódni a vajúdás folyamata alatt.

Miről gondoskodik a kórház:

Szülőszobán közvetlen a szülés után kapunk betétet, de utána már a sajátunkat kell használni, a kicsinek csak ruha nem kell, amúgy minden más igen.

Hogy zajlik a folyamat maga:

Beérkezés után vizsgálat, borotválás, és a 8 ágyas vajúdóban egy ágyikó jár, saját CTG géppel. Az apáknak külön pihenő és étkező helység, mert az anyukák vajúdás alatt csak ásványvizet ihatnak és csak szőlőcukrot ehetnek. A CTG kijelzője a központi irányítóban, ott mindenkit szemmel tudnak tartani. Ha már megvan a két ujjnyi tágulás, lehet tovább haladni a szülőszobára, ahol már egyedül van a pár, a szülőszobából és a vajúdóból is szabad a kijárás a sétáló folyosóra, ahol a gravitáció kicsit rásegít még, ha épp van erőnk menni.

Fájdalomcsillapításra gázt nem adnak, tusoló tartozik mind a vajúdóhoz, mind a szülőszobához, amibe labdára be lehet ülni. Kád sincsen, de nem is baj.

Az epidurált kérdeztem még meg, 50-50%-ban kérik általában, ez mindenkinek a saját döntése, de a kitoláshoz már semmiképpen sem jár, mert a nyomási kényszert muszáj érezni, úgy sokkal könnyebb a megfelelő erőt kifejteni, mintha csak mondja valaki, hogy most kéne nyomni.

Én valahol azt olvastam, hogy nem kell tartani tőle, ebben a kórházban is csak altató szakorvos adhatja be, és ha az ember úgy érzi, akkor jobb ezt választani, mert nem ez a megfelelő alkalom a hősködésre. Egy kis nyugalmat adhat, és több erőnk marad kitolni, úgyhogy megfontolandó.

Ha bármi probléma lenne, a folyosó végén van a műtő.

Rendes kerékvágás szerint miután kibújt a kicsi, természetesen a gátvédelem folyamatos, megtörölgetik, és pocakra teszik, amíg lüktet a köldökzsinór.Utána Apa elnyiszálhatja, és visszaülhet a kis foteljébe, amíg a babukát megtörölgetik, megmérik, felöltözteti a csecsemős nővér, és aztán a pólyában addig az apjánál lehet, amíg anyát közben az asztalon összerakják. Ez általában egy órát vesz igénybe, mert ellenőrizni kell, hogy megszületik-e a méhlepény is rendesen, illetve hogyha gátmetszés volt, varrni kell.

Hüvelyi szülésnél 3 napig kell bent lenni, ha nincsen semmi gond, császár után 4 nap.

Császárnál szintén, amint kiveszik a kicsit,visszaviszik a szülőszobára, ahol apa vár addig és nála lehet,amíg anya kész nincs.

A gátvédelem is érdekelt, Tündi nagy boszorkány, mindenféle olajai vannak, amiket használ, például gátmasszázs-olaja is, amit a 36. héttől otthon is minden nap használnom kell majd, egyéb homeopátiás szerekkel kiegészítve. Ha gátmetszésre kerülne sor, nem érezném, sőt megkönnyebbülnék, mert a kicsi hirtelen ki tudna jönni, a varrás pedig érzéstelenítéssel megy természetesen és a gát remekül tud regenerálódni.A cél természetesen a szakadás megelőzése, amire csak akkor van komoly esély, ha valami miatt annyira megakadna a pici odabent, hogy vákuum vagy fogó használata válik indokolttá, ebben az esetben nem a gát a lényeg, hanem az, hogy minél előbb kiszabadítsák a babát.

Persze ilyesmikre nem fog sor kerülni.:)

Kaptam egy pár listát is, a következő bejegyzésben részletezem, remélem, a szerzője nem bánja.

81.fejezet - Fészekrakás

Folyamatosan rajtam van a fészekrakási ösztön, egyre erősebb, egyre inkább azt lesem minden sarokban, hogyan tudnám még otthonosabbá, mesésebbé tenni a kis halacska birodalmát, ami egyben a mi menedékünk is.

Tegnap végre sikerült elhozni a kis vitrint, amit annyira vártunk, Ildi szétszedette nekünk, és volt olyan drága, hogy este még el akart szaladni az IKEA-ba összeszerelési útmutatóért, de ott azt mondták neki a vevőszolgálaton, hogy a neten minden fenn van, környezetvédelmi okokból ők nem nyomtatják ki. Valóban, sok szerelési útmutató fenn van, de ennek a szekrénynek az útmutatója pont nem, szerepel is, hogy amennyiben nincsen itt a megfelelő példány, forduljunk személyesen az ügyfélszolgálathoz.

Ez az első eset, hogy az IKEA-ban ilyen értelemben csalódnom kellett, mert eddigi tapasztalataim szerint azért elég profin szokták intézni ezeket a dolgokat.

Mindenesetre az elmúlt időszakban összeraktunk pár bútort, amit ott vettünk, úgyhogy a kellő rutinnal belevágtunk, és javaslom mindenkinek, aki használtan vesz svéd bútort, hogy előtte szerezzen be egy szerelő-kit-et (narancs színű doboz), mert ez a speciális kulcs minden méretben van benne, és újonnan adnak általában, de használtan nem nagyon:) Nehogy ezen bukjon el a project!:)Olyan lázban voltam, hogy reggelizés nélkül estünk neki a szerelésnek, tíz perc nem kellett és hihetetlen rosszullét jött rám, ennyire erős hányingerem nem is volt egy fél éve, az biztos.Muszáj volt ledőlnöm,amíg Apa összerakta a maradékot, ajtók fel, fiók be. Utána gyorsan összerakott nekem egy kis reggelit és odahozta az ágyba, attól életre keltem kicsit, és mostmár teljesen elmúlt, de hogy én ezt mennyire utálom...

Szóval a kis vitrin a helyén és elkezdődött a kis ruhák kimosása, vasalgatása, behajtogatása, kiválogatva kor szerint, ahogy kell. Anyukám már jól ismerhet, mert csak annyit fűzött hozzá, hogy"... majd ha jó kis kupi lesz benne max. varrsz egy függönyt az ajtajára".

A nagy barna maci jobb szélen még Apáé volt...Szegényke nagyon kis gyenge már, és valószínűleg nem fogom a lányunk kezébe adni, mert nem sokáig húzná, de olyan jó érzés, hogy van ott valami Apa gyermekkorából is.

Szeretek ránézni erre a kis vitrinre, tényleg olyan jó érzés, hogy eddig is nagyon szerették, és mi is nagyon fogjuk szeretni, itt biztonságban lesz:)

Később majd az alsó fiókban lesznek a játékok, tudva hogy a fiók örök kihívás minden csúszó-mászónak, itt legalább szabad kezet kaphat majd, már ami a pakolást illeti.

80.fejezet - Az időnek nincsenek ólom lábai

Legalábbis nálunk biztosan nincsenek.Minden egyes napunk úgy fut el, hogy folyton csak arra kapok észbe, hogy már megint este van.
Tegnap is végtelen hosszú napunk volt, István nem is értem, hogy volt még este nyolckor ébren, tegnap elment éjszakára dolgozni tízre, reggel hatkor hazaért, reggel(!) nyolckor felkelt, elment kosarazni Fehérvárra az öregfiúk kupára, négy körül ért haza, és már indultunk is tovább vendégségbe.

Mivel JOY vásárlási láz volt, és az ilyen százalékjelek engem mérhetetlenül vonzanak (valljuk be, melyik nőt nem??), fél kilenckor este még beszáguldottunk hazafelé az Alba plázába, mert nekem komoly elhatározásom volt, hogy szoknya nélkül nem jövök ma haza. Egyetlen nyári szoknyám sem jön rám persze, ami eddig jó volt, és ha már van egy 20% kuponom, bolond leszek teljes áron megvenni.

Hozzátenném, meglepődtem a boltokon, elvileg 9 óráig tart a nyitvatartás, fél kilenckor a boltok háromnegyede már be volt zárva. Eredetileg az Orsay-ba készültem,de mivel már annak is csukva voltak az ajtajai, a mellette levő Tally került sorra. És egyáltalán nem bántam meg. Nagy shopper vagyok, vannak már tapasztalataim az eladókkal,de komolyan mondom, hogy ez a két lány erősen túltett az összes eddigin, pozitív értelemben. Biztosan benne volt az is, hogy már mentek volna haza, de mivel nem kezdtem el böngészni, hanem egyenesen odamentem hozzájuk, hogy gumis derekú rövid, vászon szoknyát szeretnék, azonnal leemelték az összeset az akasztókról és hordták nekem próbálni.

Ki is választottam egy kéket, imádtam felvéve, nem volt szoros, és nem volt drága, ráadásul nem műszálas, ami nekem nagy ellenségem, és rá is vágtam,hogy legyen, ő tuti jön velem. Erre mit mondott a jó értékesítő kollegina? "Akkor nézek belőle Neked méretet fehérben is, mert ha egy szabás beválik, akkor érdemes kihasználni."-és milyen igaza van, ellenben, ha nem szól,nekem eszembe sem jutott volna rögtön kettőt venni belőle.

Mivel az ára amúgy sem volt egy halálos összeg és a kupon is nálam volt,így hatezer ft-ért ez a két kis szoknya vándorolt velem haza és lesz a gumis derekával hű társam ezen a nyáron:

Amúgy is olyan "évisek"...

Ma elhozzuk végre a kis vitrint is, ami még mindig szegénykém a régi tulajánál van, és elkezdhetem bepakolni a kisruhákat, szülőszoba-látogatásra is megyünk, amiről természetesen majd alaposan beszámolok, aztán pedig a nagypapámhoz vagyunk hivatalosak vacsorára,úgyhogy megint gyorsan elrepül majd a nap...
És mivel úgy döntöttem, hogy ronda egy idő van, a mai programom szívmelengető, elkezdem kimosni, kivasalni azt a két zsák gyönyörű kisruhát, amit tegnap kapott Anna lányom.

Elképzelni sem tudok jobb feladatot erre a borongós, szomorú napra.

79.fejezet - Negyedik negyed

Elkezdődött... Mától már csak kereken tíz hét a hivatalos érkezési időpontig.Nem gondoltam volna az elején, hogy ez ennyire gyorsan el fog telni, való igaz, a "más állapot" tényleg más. Az ember lánya el van varázsolva, befelé figyel és nem is követi, mik történnek a világban körülötte (én pl. azóta nem nézek híradót), sokszor csak azt veszi észre, mennyien futnak folyton a saját életük és önmaguk után, hogy még időben beérjék magukat. Van, akinek ez egész életében nem sikerül.

Átértékelődtek a dolgok a fejemben, már nem számít, milyen anyagi javunk van, szerencsések vagyunk, mert nem éhezünk, nem fázunk, nem fogják elvenni a saját lakásunkat a fejünk fölül, nem vagyunk egyetlen főbérlőnek sem kiszolgáltatva. Nem kell attól rettegnünk, mikor küld el a felettesünk, és attól sem, hogy nem vagyunk egészségesek, mert azok vagyunk. És a kis kincsünk is az.

Bejelentkeztem babamozira a www.4dszentendre.hu oldalon, rendkívül kedves volt a hölgy, akivel beszéltem,szinte mosolygós,simogatós hangja volt, ami hihetetlen sokat számít. Mostmár akkor sem mennék máshová, ha kiderülne, hogy a szomszédban is üzemel egy 4d uh stúdió:)Úgyhogy 16-án mozizunk és talán végre meg tudom mutatni ezt a kis izgága szépséget itt belül.

A nem-magánrendelésnek ez az egyik átka, én mindig megnézem Annát, de képet nem kapok...de egyébként más hátrányát a magánnal szemben soha egy pillanatig sem éreztem.

10 hét, vagyis 70 nap és ez a kis maki már itt is lesz, anya és apa legnagyobb örömére, hogy aztán újra megtanuljuk szeretni egymást, hogy esélyt, alkalmat nyerjünk arra, hogy egy új emberét neveljünk, olyat, aki értékes és csodálatos, aki mindig mosolyogni fog és boldog kis lélek lesz. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a férjemnek, hogy ő is ilyen izgatott, hogy tudom, hogy ki fogja venni a részét mindenben, hogy olyan apuka lesz, akihez hozzábújhat majd a kislányunk, aki babusgatni, szeretni fogja és a szeretetét minden körülmények között ki is fogja majd mutatni neki.
Tényleg,minden nap rácsodálkozom,mennyire szerencsés vagyok.

Hajni képei a hét közepére várhatóak.

Csálé pocak

Tisztán látszik,milyen a gyermek fekvése,nem?:))

78.fejezet - Gyönyörű vagy nem?

A lány meglepetten vette észre, hogy már a 30. hetet tölti a várandósság teljes 40 hetéből.
















Ha teljesen őszinte akart volna lenni, azt mondta volna, hogy a terhesség nem "szép" folyamat a szó klasszikus értelmében, a terhesség nem könnyű, a "terhesség" egy, a valóságot jól kifejező szó. Aztán elgondolkodott, lelkiismeret-furdalása támadt, így mégsem ezt mondta. Amikor bárki megkérdezte, azt mondta, tulajdonképpen semmi oka panaszra, semmije nem fájt eddig, a kicsivel minden rendben, nincsen komplikáció, nincsenek problémák. Csak az a fránya önbizalom...az veszett el valahol útközben.

Szerelmes a lányába, szerelmes a férjébe, boldog is egyébként, de valami bizonytalanság van az egészben, ezt érezte.

Ha tükörbe nézett, egyszer csodálatosnak látta magát, máskor azon csodálkozott, mások hogyan láthatják csodálatosnak. Néha azt vette észre, hogy az a plusz 11 kg ijesztően nagy súllyal nehezedik rá, más reggeleken pihekönnyűnek találta magát.
Amikor még nem költözött be a kis lakos a pocakba, eszébe sem jutott, hogy vajon hogyan látják mások, ez is talán egy formája a sok önbizalomnak.
Ez most drámaian megváltozott, a buta sztereotípiák az anyákat elhanyagoltnak, ápolatlannak állítják be, amitől ez a lány mindig is rettegett. Persze ki mástól függhetne ez, ha nem tőle magától-ezzel próbálta vigasztalni magát.

Valahogy nehezen tudott megbarátkozni az új külsejével, kénytelen volt azonban rájönni, hogy ezzel nem harcolhat folyton, hiszen az minden maradék energiáját elvinné. Olvasott rémtörténeteket arról, hogy az otthon levő anyák egy kis idő múlva még sokkal jóképűbbnek látják a férjüket és szinte rettegnek attól, hogy ezt a jóképű férfit egy vékony,magas lány egyszercsak elragadja magával.

Ez a lány már most itt tartott...ránézett a fiúra, az ő Szerelmére, és csak nézte-nézte, milyen szépek a szürke szemek, a szarkalábak a szeme körül, a pötty az orra mellett, a nemes vonalú száj, az erős kéz...és mindez egy életre az övé, hiszen már férj és feleségként éltek immáron két hete. Pontosabban mindez egy életre az övé lehet, ha méltó marad rá.

Aki várt már babát, ezt pontosan jól érti.

Éppen a legjobb pillanatban érkezett el a fotózás napja.

Reggel korán felkelt, szép lassan összekészülődött,felébresztette Apácskát és elindultak Hajnihoz és Karolhoz, hogy az ő kezeik között megszülessenek a képek, a bizonyítékai annak, hogy még mindig van benne szép, hogy így is, "más-állapotban" is szép, ez az állapot mégiscsak gyönyörű.

És a nap végére maga is elhitte.

Elhitte, hogy a fiú szemében a csillogás neki szól, hogy ez valódi, őszinte öröm és/vagy büszkeség, ezt ő maga sem tudta eldönteni. Elhitte, hogy kerek pocakkal a világ is kerek, ő most így mégiscsak áldott állapotban van, a szó klasszikus értelmében.

Így telt ez a mai nap.

Anyák napja kismamaként

Álljon itt egy nagy kedvencem,

Beney Zsuzsa:Anya dúdolja című verse..

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

---

---

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Az ember lánya bele sem gondol abba,milyen nagy feladat jó anyának lenni egészen addig a pillanatig, amíg ő maga is azzá nem válik. Én legalábbis így tapasztaltam.

Szerencsére az utóbbi időben nagyon klasszul alakult a kapcsolatom anyuval, ő azt mondja, hogy engem az anyaság változtatott meg, de ez nem egészen van így. Megváltoztatott annyiban, hogy átérzem a félelmeit, aggodalmait, megértem a haragját, a bizonytalanságát, de nem változtatta meg bennem azt, ahogy tiszteltem mindig is a rengeteg mindenért, amit értünk tett.

Az esküvőm napján aztán tudatosult bennem, hogy ő komolyan elbúcsúzott tőlem és átadott a férjemnek, ami élete egyik legnehezebb pillanata lehetett akkor is, ha mindketten tudtuk, ez nem változtat semmin. Mégis változtatott.

Aztán ott volt a szörnyű temetés, ahol miután tőlem el kellett búcsúznia, az édesanyjától is elköszönt, és mindezt halálos bátorsággal és erővel tette. Közel 30 évet "feláldozott" az életéből arra, hogy a szeretteinek éljen, gondozza, ápolja őket. Magát mindig a legutolsó helyre sorolta. Most talán visszakapta a maga életét, remélem.

Kismamaként megélni ezeket a napokat, igazán felemelő. Persze az ember eltervez egy csomó mindent, hogy mit szeretne majd, milyen legyen a kislánya, miket szeressen, miket szeretne neki megtanítani, de ezt úgysem mi döntjük el.:) Én csak borzasztóan várom, hogy megismerhessem a kis életet,amit mi hoztunk össze Apucival, hogy aztán jó embert neveljünk belőle.