2011. augusztus 29., hétfő

Ünnepi elmélkedés

Most még ugyan csak augusztus utolsó napjait tapossuk, de hamarosan szeptember, az én életemben pedig szeptember elsején kezdődik a karácsonyi időszámítás.Ennek kapcsán napok óta foglalkoztat ez a kérdés, minden este,mielőtt elaludtam, ez a dolog járt a fejemben és végül megszületett a mostani bejegyzés.

Miről is szól sokaknak a karácsony annak ellenére, hogy mennyivel többről is szólhatna? És miről kéne szólnia?

Hogyan teremthetem meg ezt ma, amikor kezdő mamiként egy és egy picike fizetésből kéne ugyanazt a színvonalat tartani, mint amit eddig hoztunk?
Érdemes volt végiggondolni.

Én magam világ életemben magazinfüggő voltam. Biztosan közöttetek is sokan vannak így, mert nagyon nehéz ellenállni az illatos, fényes lapoknak, azoknak a gyönyörű képeknek, vonzó embereknek. De mostanában minél többet olvasgattam, nézegettem őket, azt vettem észre, hogy bár azért vettem meg, hátha kicsit feldob, inkább egyre értéktelenebbnek, egyre reménytelenebbnek láttam saját magam.
Rájöttem, hogy ez ellen valamit tennem kell, lázadni fogok. És aztán arra is rájöttem, hogy ez nem is lázadás. Határozottság és erős személyiség kell ahhoz, hogy másképp merjem élni az életem, a saját értékrendem szerint. Hogy ne szégyelljem el magam, és ne irigykedjek, amikor mindenki azt meséli körülöttem, hogy merre járt nyaralni, miközben én sehol nem voltam, maximum a Balatonra jutottam el egy délutánra. Viszont született egy kislányom/unk.

Ugyanez érvényes a Karácsonyra is, mert sokfelől hallom, hogy 30-40ezer Ft-os ajándékokat vesznek egymásnak a párok és én meg sokszor csak pislogok...

A jólét korunk egyik leginkább félreértett fogalma. Hallatára van, aki szép autókra, luxusutazásokra, gyémántokra asszociál, az én számomra ez inkább a boldogság, elégedettség jelenléte az életemben. Persze örülnék, ha több pénzem lenne és nem kéne miatta aggódnom, de mivel nincsen, így a kérdést rövidre zárom.

Most, hogy megszületett a lányom, az ünnepek még fontosabbá váltak, mind közül pedig a Karácsonyt várom a legjobban.(Ahogy eddig is...)
Ha visszagondolok én mit szerettem a legjobban azokon az estéken, nem nagyon tudok egy konkrét ajándékot sem felidézni, sokkal inkább azokat az órákat, amikor anyuék odaültek mellénk a szőnyegre, hogy együtt összerakjuk az új LEGO-t,mert valamiféle mindig volt a fa alatt, ha csak kisebb is...rájöttem, hogy a szívem mélyén csak egyvalamit akartam igazán: a közösen töltött időt.
Ez jó hír most, amikor az zakatol a fejemben, vajon teljesíthetem-e majd Alinka kívánságait? Egyáltalán dolgom-e, hogy teljesítsem? Tudhatja-e majd pár évesen, hogy mi az, amit tényleg akar? És amit tényleg akar, az valóban boldoggá is teszi majd?? Messze mutató kérdések ezek...

Mi van, ha nem pénz központúan fogjuk fel ezt a kérdést?

Igazából mindazt, amit a boltban megveszünk, magunk is elkészíthetnénk, így tulajdonképpen időt vásárolunk ilyenkor. Ha erről valaki le mer tenni, a Karácsony sokkal több idejébe, viszont sokkal kevesebb pénzébe fog kerülni. Olyan nincsen, hogy kevés pénzzel és kevés idővel szépet alkothatnánk, így hát választani kell, vagy méginkább megtalálni az egyensúlyt, hogy pénzünk is, időnk is maradjon.Ezért kezdem én mindig sokkal korábban a dolgot. Igazából egy pár éve már eldöntöttem, hogy nálam amint vége az augusztusnak és eljön a szeptember, máris karácsonyi üzemmódba kapcsolok.

A megrendeléseket is ezért zárom le ilyenkor nagyjából, mert innen már komolyan terveznem kell az időmmel és a pénzemmel is, hogy jól jöjjek ki.
Idén lesz az első Karácsonyunk Alinkával, és bár tudom, hogy sokat még nem fog fel majd belőle, csak a csillogást, a zenét, ki tudja...talán mégis érzi majd, mennyire különleges este lesz az...

7 megjegyzés:

  1. Grétusom 9 hónapos volt az első karácsonyán. Akkor, költözés után egy fillérünk nem volt, kb. csak egy kis kajára. Hatalmas élmény volt, hogy teleraktuk színes, csillogó és ragyogó dolgokkal a fát. Annyra szép volt neki, hogy a mellé rakott 1-2 játék nem is érdekelte. Egyszerűen átsöpört rajtuk. :D Aztán, amikor kicsit már lecsillapodott a csomagolópapír lett a sztárság! És csak napokkal később figyelt rá föl, hogy lett egy kattogó békája, amit húzni lehet és egy tornya.
    Nekünk meg az volt a megnyugtató, hogy ő ennyivel is bőven beérte. Aztán a következő évben már egy csomó dolgot meg akartunk neki adni: játék-babakocsi, kis káddal, babával meg egy kis konyha. Na, azt a karácsonyt rontottuk el... Elég lett volna egy baba, vagy egy másik játék.
    Ebből okulva- már szolidabbak a karácsonyok, de a hangulat és a "körítés" mindig a legtöbbet számít! (Még csak augusztus van, de már 3. éve ilyenkor kezdi el várni a Mikulást....)
    A dekorálásnál meg nálunk az a szokás, hogy vannak kifejezetten karácsonyi dolgaink. Nem drága és különleges dolgok ezek- inkább csak attól lesznek azok, hogy csak karácsonyra vesszük elő őket!

    VálaszTörlés
  2. Így van,ez meg a másik, hogy tökjó,ha vannak olyanok,amiket minden évben elő lehet venni,mert azt már várja az ember és keresi a fán, amíg meg nem látja.:))

    VálaszTörlés
  3. A karácsony ne a vásárlásról szóljon.. lelkünkben kell érezni az ünnep szellemét.Imádom a készülődést,a szenteste meghittségét,és ha netán úgy alakul a hófehér havat:)

    VálaszTörlés
  4. Ha van kedvetek nézzétek meg ezt a filmet:

    http://keresztenyfilmek.com/feliratos/244-a-toekeletes-ajandek.html

    Tökéletes ajándék a címe, pont a karácsony lényegéről szól.

    :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon hasonlóan gondolkodom én is a karácsonyról. :) Szeptembertől-novemberig van ideje az embernek mindenki kedvében járni, és beszerezni/elkészíteni az igazán személyes ajándékokat. Ha nem így lenne, akkor a SZERETET ÜNNEPE lealcsonyodna a "könyöklés ünnepévé". (szerintem már mindenki találkozott a jelenséggel, hogy decemberben csak a pánik és lökdösődés lesz úrrá az embereken - hogy muszáj vmit venni - amit szerintem egy varázsütéssel nem tesz semmisé 24-e) Jó ötletelést, és ajándékkészítést a következő 116 napra. :D

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nagyon tetszett a bejegyzésed, érdekes, hogy csak most bukkantam a blogodra. Nekem is a kedvencem a karácsony, már elkezdtem a készülődést, mert a férjemmel megbeszéltük, hogy idén mindenki saját kézzel készített ajándékot kap.
    További szép napot!

    VálaszTörlés