2011. augusztus 19., péntek

113.fejezet - Minden jobb

Minden jobb, ha az ember nem próbál folyton harcolni a sorsával. Minden sokkal könnyebb, ha rájövök, hogy sodródni a helyzetekkel ezerszer egyszerűbb. Vannak olyan dolgok, amiken úgysem tudok változtatni, akkor mi a teendő? Meg kell benne látni a jót.

Így vagyok mostanában magammal és az új külsőmmel. Egy szülés nagyon megváltoztatja a szerencsétlenebb adottságú nőket, ez kétségtelen. Én még a viszonylag szerencsések közé tartozom, mert kilóra majdnem ugyanannyi vagyok már, mint voltam, viszont hogy ez a kiló hogyan oszlik el, az már más kérdés.

Mindig büszke voltam a hasamra...nos, ennek vége. A bőr kinyúlt rajta, nagyon szárazzá, ráncossá vált, ahogy visszahúzódott, és bár nem lóg, de tónustalanná vált és fénytelenné. Az anyajegyek is megmaradtak nagynak, hiába nem feszülnek már ki úgy. A májfoltokat nem is említem.
És mégis, mi a jó ebben? Az, hogy nem lett csíkos...

A varratom borzasztó állapotban van, bár még van esély rá, hogy javul, én gyűlölöm. Csak azért bírok ránézni, mert tudom, hogy a kislányom köszönhetem neki.

A lábam nőtt legalább fél méretet, az összes zárt cipőmnek búcsút inthetek, amik elöl vagy hátul nyitottak, azoknak még adtam egy esélyt. Imádtam őket pedig.Ebben mi a jó? A húsz pár alig használt cipőm lecserélhetem 3 pár igazán minőségi, kényelmes és stílusos cipőre, amit imádni fogok és egy forintomba sem fog kerülni.

A ruháim nagy része is nehezen tolerálja, hogy hiába lett vékonyabb a lábam, de a derekam eltűnt. A nadrágoknak is lőttek...

Persze ebben az a jó, van okom rá, hogy teljesen felújítsam a ruhatáramat.
De erre most nem vágyom igazán. Anya lettem, és ez azzal jár, hogy hiába van meg a lányomnak mindene, ösztönösen is inkább neki vásárolnék, mint magamnak. Azt is tudom, hogy ennyi jár nekem és magammal is törődnöm kell, ha magam miatt nem is tenném, a jóképű férjem miatt mindenképp!

Valahogy mégis a spórolás felé hajlok, nem csak az autó miatt, amit vettünk, nem csak az új számítógép miatt, nem csak a 30 ezres telefonszámla miatt, amit a kórházból hoztam össze a mobil facebookozással...
És ebben is megvan a jó, a spórolás arra kényszeríti az embert, hogy alaposan körülnézzen, mi az, ami megvan és hogyan lehetne azt felhasználni.

Engem a legnagyobb meglepetés a fürdőszoba szekrényem kipakolása közepette ért, mennyi krém, sminkcucc és mindenféle egyéb kence volt ott...mindent eltettem, a szebb, igényesebb holmikat a nagy alkalmakra. Rá kellett azonban jönnöm, hogy ezek az alkalmak vagy sosem jönnek el, vagy mire eljönnek, tönkre megy minden. Úgyhogy most eldöntöttem, jár nekem, hogy mindent felhasználjak. Mindent, ami prémium, ami szép, ami a bőrömnek és a lelkemnek kellemes.
Kezdem is azzal a pakolással, amit a kozmetikus két hete adott, amikor nem tudtam nála kivárni a hatóidőt és hazaadta egy kis tégelyben,
És amit mondanom sem kell, azóta sem volt időm feltenni...

6 megjegyzés:

  1. Évi ! Bocsánat...lopd el az időt magadnak, magadra, mert meg fogod szokni, hogy már nem is igényeled...ha másért nem is ..csupán azért, hogy nézd Annát, őrizd az álmát, a lépteit stb.Én tudom, hogy nehéz, de a végén még megszokják...(mint az enyémek)

    VálaszTörlés
  2. Évi. Még csak pár hét telt el. ne feledd, és igaz a mondás, 9 hónap alatt nőtt meg a pocakod, annyi kell is újra is, hogy minden regenerálódjon. nem maradsz ilyen. Tuti. Tapasztalat. S majd ha időd már engedi, egy kis mozgás, felülés, futás. Még gyorsabbá teszi az eredményt. S idővel magadra is több időt tudsz majd fordítani.

    VálaszTörlés
  3. Évi, 9 hónapig alakult a tested, többnyire ugyanannyi idő kell, hogy visszaalakulj! Persze, nem lesz minden rajtad a "régi", de ha odafigyelsz, akkor van esély hogy pl. a derekad is újra meglegyen! :-)

    VálaszTörlés
  4. szánj időt magadra....nekem még mindig szép kismama vagy:)

    VálaszTörlés
  5. A hasam nekem sem lett csíkos, de a mellem, amivel elégedett voltam, az persze az lett... de mindent egy kislányért.. én is így vagyok vele, bárhová betérek vásárolni, először a lányomnak nézek dolgokat, pedig ahogy te is írtad, megvan mindene; utána a férjemnek, majd talán magamnak. pedig sokszor próbálom én is tudatosítani magamban, hogy megérdemlem, de ráfogom a spórolásra. és hol spórol az ember először? természetesen magán. mikor aztán besokallok, meglepem vmi apró dologgal magam, akkor madarat lehet velem fogatni. :) lényeg a lényeg, egy szó, mint száz, igen is megérdemlünk dolgokat, úgy, mint egy fodrászt, egy kozmetikust. úgy éreztem, hogy lábam nekem is nőtt, de mikorra odakerültem, hogy zárt cipőt hordjak, ugyanakkora volt. nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy a tiéd is változik még. ölellek.

    VálaszTörlés