Nem volt elég türelmem, és amikor Anna sírt, azt hittem, hogy azért sír, mert én béna vagyok és nem tudom megnyugtatni. Nem láttam be, hogy lehet olyan is, amikor én mindent megteszek, mégsem sikerül. Aztán a kezembe került egy könyv és
beleolvasgattam. Kiderült belőle sok olyan dolog a számomra, amit eddig is sejtettem, csak nem tudatosítottam magamban.
Az egyik ilyen például, hogy Anna meg én már nem vagyunk egy személy, már nem egy és ugyanaz az ember vagyunk, ezért ha neki rossz kedve van, nem muszáj nekem is rossz kedvűnek lennem. Ha sír, attól még nekem nem kell sírnom.
Úgyhogy ma reggel nagy elhatározással ébredtem.
Már nem leszek a régi soha, mert új leszek. Megváltozott a szerepem, megváltozott a fontossági sorrendem, megváltozott a testem, minden más lett.
Most ki kell találnom az új énemet. Alkalmam nyílik, hogy mindent végiggondoljak alaposan és megváltoztassam a dolgokat úgy, ahogy mindig is szerettem volna, csak féltem nekiállni. Most itt az alkalom.
Végiggondolhatom, milyen ruhákat szeretek, milyeneket nem, milyen frizurát szeretnék és mi lenne praktikus, hogy ne állandóan összekontyolt hajjal járjak, amikor úgy szeretném kiengedni.
Vannak olyan kedvenceim, amik megmaradtak, ezeket nem adom, semmi pénzért sem, ilyen a turkálózás is többek között..:) Tegnap Apácskával átmentünk Veszprémbe, amíg én turkáltam, ő volt a kicsivel és aztán cseréltünk. Zsákmányoltam egy rakás holmit, de a kedvencem ez a cipellő...az egyetlen, ami szép is, kényelmes is, mert a többit kinőttem...A Háda megint fél áron ad mindent...ez a faith szandi tetőtől talpig bőr, a talpa is az, igen, és SOHA nem volt még lábon. Fél áron 990 Ft.Hát nem zseniális? Ez a korall szín nagy kedvencem, szürkével párosítva ez lesz nálam az ősz slágere.
Jön az új szezon. A kismama ruhák már régen nem jók, leesnek, a felszedett húsz kilómból már csak 4-5 van rajtam. Ez épp arra elég, hogy a régi ruháim még ne legyenek jók, de a kismama ruhák meg már nem jók.
Kellett néhány rugalmas darab.
Legalább volt jó indokom:))
:)))) egy év múlva újra cipőt cserélhetsz.. amikor ez a kis tüneményke elkezd szaladgálni :))
VálaszTörlésAz Anyaság nem könnyű. sőt: borzalmasan nehéz. A szépsége menet közben bontakozik ki.. ahogy egyre jobban kötődtök egymáshoz majd a Kicsivel..... ahogy egy család lesztek.. nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is !!! :)
Sok-sok örömöt fog okozni, hidd el nekem... csak épp a legelején még azt sem tudja az ember, hogy most akkor mi van? hol vagyok én??
Nekem ez az állapot évekig is eltartott, szerencsés vagy, hogy már 1 hónap után tudod kezelni, hogy megváltoztál... és az életed is. ! Úgyhogy ne keseredj el :)) Egyre szebb lesz majd... és egyre jobban összerezonáltok, megismeritek egymást a kis jövevénnyel is.
puszi: vanessza.
Nekem az volt a nehézség az elején, hogy mire megszoktam az épp aktuális napirendet, a következő nap már fuccs volt annak. Újratervezés, ahogy a gps mondaná:))) Amúgy tényleg rengeteg a változás, minden más lett. Sok-sok nehézség is van, de olyan hamar elszaladnak a hónapok! Pár hónappal később a napi 24 órás " édes-ügyelet" amikor nincs vasárnap és nincs ünnepnap, az egy kicsit sok lesz, akkor megint ki kell találni valamit, ami kilendít. Addig is nagy séták, fel lehet fedezni a környéket:)))
VálaszTörlésÉvi, most jó pár hónapig el kell fogadni, hogy összevissza lesztek, persze lehet valamiféle rendszert kialakítani, de hónapról-hónapra annyit változnak a babák, hogy egyszerűen nem tehetsz mást - alkalamzkodsz. Pl. 1-2 havonta változni fog az alvási rendje, és nem ám fokozatosan! Egyszer csak már nem ötöt alszik, aztán már csak hármat, egyéves kora körül jön az, hogy egy alvás kevés, kettő sok, kínlódás a köbön - talán ez a legnehezebb. Persze elmúlik, és jön egy újabb időszak. Nem érdemes görcsölni rajta, ha nincs időd a háztartásra, hát egye fene. Azt mondtam mindig, a gyerekemnek nem csili-vili tiszta lakásra, hanem kiegyensúlyozott anyukára van szüksége, és ha ehhez az kell, hogy aludjak, akkor alszom mosogatás helyett is.
VálaszTörlésNagyon haragszom azért, hogy a terhesség alatt kizárólag a szülésre készítenek fel, az utána következő mindennapokról senki egy szót sem szól. Pedig az tovább tart, és nagyon nehéz felépíteni egy új családot. Amikor megszületett a baba, a védőnők kizárólag a biológiai dolgokkal foglalkoznak, és SENKI nem segít, nem ad tanácsokat. Mármint hivatásszerűen.
Nem okoz örömet az anyaság? Gondolom sokan éreznek így. Az ember kívülállóként csak elképzeli a helyzetet, hogy milyen lenne ha, mit csinálna ha.... de igazából akkor tudja milyen is valójában, hogy is viselkedik, ha benne van abba a helyzetben. És akkor döbben rá, hogy az nem is úgy van, ahogy elképzelte.
VálaszTörlésNekem sem volt egyszerű dolgom a kis lányommal. Napközben nem aludt, éjszaka sem sokat, úgyhogy a pihenés nem volt egyszerű mellette, vagyis inkább lehetetlen ..... Sokat sírtam.
Aztán ahogy nagyobb lett, úgy változott. Egy éves kora körül kezdődött az új ruháktól való "félelem", vagy nem is tudom mi volt. Mert az első 4-5 alkalommal nagy hadakozás árán lehetett ráerőszakolni az új holmikat, legyen az zokni, body....tök mindegy. Már féltem az öltözéstől. :(((((
Most már 2 éves is elmúlt. És a csillogó szemei, a mosolya, és amikor minden ok nélkül odajön, és azt mondja anya megszeressen...... és amikor a kis kezét fogva sétálunk..... Nos, ezekért a pillanatokért érdemes csinálni. :))))))
Szerintem az eleje nehéz. Nekem már kettő babám is van és nincs okom panaszra (pedig nincs segítségem). Szerencsére a gyerekeim alszanak, esznek és minden percét élvezem az anyaságnak:) Mivel nagyon kreatív ember vagy, szerintem ezzel ki tudod magad egy kicsit kapcsolni- legalábbis nekem ez bejön:)) Bele fogsz jönni, nagyon gyorsan és minden szuper lesz- lesz napirendetek és kialakult szokásaitok (séta, később játszóterezés stb.) És ne add fel önmagad. természetes, h. megváltozott minden, de ez még csak a kezdet, mert egy idő múlva kb. minden a helyére rázódik, ahogy a lábméret is.:))Minden jót!
VálaszTörlés