A kislányból három hetes nagylány lett időközben. Dehát én még csak most szültem...!Nagyra nyitott szemmel csodálkozik a világra a kis majom. Nekem ezerféle elképzelésem volt, milyennek szeretném látni és ezek közül az egyik, hogy jó lenne, ha az apa szemét örökölné.Azt az örökké változó, hangulatfüggő szemszínt, ami hol zöld, hol szürke...persze az én szemem is örökké változik, csak az a barna árnyalatait ölti magára, ami olyan kommersz...egy sötét hajú lány, világos szemmel, na az igen...az már valami...
Szopizni már nagyon tudunk együtt, kellett egy másfél hét, mire összeszoktunk, de mára már elhagyhattam a bimbóvédőt is, és a fejéssel is lejjebb adtam, beállt az ő igényeihez a termelés. Ha akartam volna, egész Pétet el tudtam volna látni tejjel, de senki nem kért belőle.Úgyhogy úgy döntöttem, megtartom magamnak és a kislányomnak. Nagyon minimális mennyiségeket fejtem csak le, ha esetleg négy órát aludt, és már fel akartak robbanni a cicik, de általában inkább semennyit se.
Olyan jó gyerek, igazán...nem sír. Illetve csak akkor sír, ha a pocakja fáj, és akkor is csak addig, amíg a görcs tart, csak néhány percig. Hősiesen végigküzdi -általában egy hang nélkül- ezeket a csikarásokat és amikor elmúlnak, gyorsan meg is nyugszik.
Alszik, amikor aludnia kell, eszik, amikor ennie kell és mi hurcoljuk magunkkal szegénykémet mindenfelé.
Tegnap is ezt tettük, mert végre találtunk és vettünk autót, úgyhogy ezután a 3-4 hónap kocsitlan lét után ez kész felüdülés és maga a boldogság. Mostmár tényleg mindenünk megvan.
Egy szavunk sincs.
Gyönyörű szemei lesznek/ vannak persze :)
VálaszTörlésTényleg nyugodt kis angyalkának tűnik... a kis rákocskák első éveikben angyalkák bizony ! :)
egy tündéri,nyugodt baba:)mi nagyon szeretjük...és igen,csak úgy repül az idő:)
VálaszTörlés