2010. december 2., csütörtök

19.fejezet

Ma este bebújtam a paplan alá és filmeztem,megnéztem a Babák-az első év c. filmet.

Igazából alig várom,hogy nekem is egy ilyen kis nyiszogó-nyöszörgő mukifej legyen a kezemben,hogy soha többet ne legyen egy perc nyugtom se..

Szeretném,ha megnézné Steve is,kíváncsi lennék,mit szól hozzá.Éppen a napokban kérdeztem,hogy készül-e lélekben arra,hogy most tényleg apuci lesz?
Azt mondta,hogy próbál,de olyan fura,még mindig nem hiszi el..
Végiggondoltam,hogy nekem mennyivel könnyebb a dolgom,kézzel fogható a hányingerem,a húzódás, a melleim olyan szintű érzékenysége,hogy nem bírok hason feküdni,valószínűleg az életben soha többet..:)
De ha megpróbáltam ezt Steve szemszögéből látni,könnyen el tudom képzelni,hogy amíg látható,mozgolódó jele nem lesz Babszemnek,ő bizony nem fogja tudni felfogni egészen pontosan,mi is történik velünk.

Úgy tervezem,hogy minden lehetséges folyamatba bevonom majd,szeretném,ha a kis makija is érezhetné,mennyire finom illatú a bőre,és ő is megnyugodhatna a nyakába bújva,akár csak én.Ha megtanulná,hogy Apácska nagyon erős és megvédi. Ahogy az egyik legjobb barátnőm megfogalmazta, hihetetlen jó érzés lehet látni,hogy az a két ember,aki az életemben a legfontosabb,szerelmesek egymásba.
Erre vágyom,amióta először megláttam Steve-et,amióta először azt mondta,hogy majd én mesélek a kicsiknek és ő is odajön hallgatni...hogy lássam a kis kincsünket a karjaiban,ahogy dédelgeti,ahogy óvja.Halljam,ahogy beszél hozzá és azt is,ahogyan a kicsi próbál válaszolni.
Ilyen gyönyörűséges képek között álmodozom folyton.

Jelentem, a hatodik hét vége felé tartunk és Babszem úgy gondolom, tökéletesen jól van,kezdi fitogtatni az erejét, megmutatja,mennyire klasszul el tudja intézni,hogy anya egész nap hányingerrel feküdjön.

Próbálunk beszélgetni,illetve én folyton mesélek neki,kérdezgetem,ha épp rosszul vagyok,szinte könyörgöm neki,hogy hagyjon kicsit pihenni...és kislány hangon válaszol...csilingelő kislány hangon.
Nessza figyelmeztetett, hogy ez becsapós,neki mindkét babája kislány hangon válaszolt és mindkét baba fiú lett végül:)
De a kommunikáció már működik.


4 megjegyzés:

  1. Édes vagy, ugye hogy jó film?
    Sztem Apuka még nem annyira értékelné, majd pár hónap múlva, tényleg akkor, amikor már a mocorgását is érzi:)
    Örülök, hogy jól vagytok, mél is megy majd:)

    VálaszTörlés
  2. Én is mindig beszélek hozzáááá....Kisfiúnak szólítom...Úgy érzem az lesz, de mi van ha nem? És szegényt fiúzom:D
    Üdv a hányingeresek klubbjában....:D

    VálaszTörlés
  3. Hasra fekvés :))) 9 hónapig ne is gondolj rá....:))) de utána szépen lassan menni fog az is :)))

    VálaszTörlés
  4. Nem akarlak elkeseríteni, de én nem 9 hónapig, hanem jóval tovább nem tudtam a hason fekvésre gondolni sem. A szoptatás sem kedvez ennek a hóbortnak. :) De a jó hír, nálam többedik terhességnél ez már nem okozott gondot. Rejtély miért, de ez a tünet teljesen elmaradt. :)


    Szonjáról meg szentül hittem, hogy fiú. Aztán egyszer csak elgondolkodtam, hogy mi van a ha lány és én itt fiúzom. Onnantól próbáltam semlegesen közelíteni hozzá, amíg ki nem derült, hogy ki is lakik bent. Jól tettem! :) Cseppet sem fiús a szentem. :)

    VálaszTörlés