2012. november 10., szombat

Egyszerű ez

Boldog vagyok.
Nem félek kimondani. Nem félek tőle, hogy elveszítem, mert nem félek a jövőtől.

Azt mondhatjátok,könnyelmű vagyok, pedig én csak hiszek, és bízom a Gondviselésben. Hiszek benne, hogy tényleg a gondomat viseli majd és minden rendben lesz.

Az életemet jelentősen megkönnyítette, amikor elkezdtem úgy felfogni az életet, mint egy előre megírt könyvet. Ez így eléggé korlátoltan hangzik talán, mégsem az, az én számomra ez maga a szabadság.
Nem kell félnem semmitől.

Tudom, mert hiszek, hogy minden úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell és én azokkal a dolgokkal, személyekkel fogom magam szemben találni, azokkal a helyzetekkel kell megbirkóznom, akikkel és amikkel kell ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni.
Hiszem, hogy ha egy kudarcból megtanulom a leckét, akkor ugyanazt a kudarcot nem kell még egyszer átélnem.
Azt is, hogy azt kapom, amire szükségem van, nem azt, amit szeretnék.

Persze kíváncsian várom,mit hoz elém a sorsom.
Szeretnék (szeretnénk) egy kisbabát, Panka mellé. Úgy éreztem, most jött el az ideje és izgatottan várom, hogy mikor lesz belőle egy igazi, új életke.
Nem erőltetek, nem siettetek semmit, úgysem lenne semmi értelme, ebben biztos vagyok.
Akkor fog jönni, amikor az ő kis lelke is úgy gondolja majd, hogy eljött az ideje.
És biztos vagyok benne, hogy akkor fog jönni, amikor a legjobb. Anna is akkor jött.