2012. február 28., kedd

135.fejezet - Fogas kérdés

Hát gyerekek, benne vagyunk a sűrűjében. Panka most hét és fél hónapos, és már az ötödik foga jön...

Amikor kijött a kettő alul, a kettő felül, mondtam neki, hogy kicsit szabad ám pihenni, anya is szívesen aludna éjjel, mert az nem rossz dolog. Dehát egyik fülén be, a másikon ki.

Az én első fogam 11 hónapos koromban jött ki...

Javaslatok a probléma orvosolására:
Kaptunk egy úgynevezett Teething Bling nevű holmit, ami komolyan mondom, nagyon bevált. Ha szkeptikusok kedvéért, megmondom őszintén, az elején nem nagyon tudtam, mennyiben lehet ez jobb bármilyen másik rágókánál. Aztán figyeltem Pankát és rájöttem. A dolog lényege az, hogy ez a "nyaklánc" anyáé, ami pedig anyáé, az neki is kell. Ha eddig nyaklánc volt rajtam, és nem engedtem, hogy megegye, meg volt őrülve. Most megeheti, hiszen azért van és valószínűleg ez a rejtély kulcsa. Valami, ami amúgy anya nyakában van és amit akármikor rághatok...
Anyuval elég messze élünk egymástól és sokat beszélgetünk szkájpon. Vagyis sokat beszélgetnénk, ha nem akarná folyton megenni a lányom a mikrofont. Hát most ül az ölemben, kérem szépen és rácsálja a nyakláncom, amiről azt hiszi, hogy tilos. ÉS élvezi...

A múltkor azon kaptam, hogy négykézláb áll a babatornáztató szőnyegen, aminek a legmagasabb pontjáról lógatom most a blinget és a szájával próbálja elkapni. Nagyon röhögtünk apával, mondanom sem kell...
Szóval, kedves Anikó, nagyon köszönjük! Sok vicces pillanatot szerzett már nekünk a karika!:)

Dentinox gél, mini tubus, vény nélkül kapható, 1800 Ft, de ez csak rövid távon megoldás, pár percig hat, pl evés előtt jó, hogy ha a kiskanállal hozzáérek az ínyéhez, el bírja viselni. Elvilg az orvos felír töredék áron valami hasonlót,de ahhoz kell orvos, akihez ezért el kell menni...

És legvégül a GemicidC fájdalom és lázcsillapító kúp, amivel a tapasztalataim tök vegyesek. Az első alkalommal, amikor megkapta, annyira kiütötte, hogy átaludta az éjszakát, amit korábban 5-6 felsírással abszolváltunk mostanában. De a második éjszakától kezdve szinte nem éreztem a hatását. Talán annyiban, hogy elég volt 3-4 alkalommal felkelni, mondjuk az is valami.

Egyéb minden, amit rágni lehet (pukkanós fólia, műanyag flakon, és egyéb műanyagok, amiktől kiver a víz, takarók, néhány kiváltságos plüss orra/füle/farka/szeme(!!!), ami elég vékony, és a HÍMZŐKERETEM!!!) Jó,mi?

Ezt még nézni is rossz, azóta ez is a tiltott dolgok listájára került...

video

2012. február 25., szombat

134.fejezet - Alkudj,ha tudsz



















Van egy piac Veszprémben, ócskapiac, lengyel piac, kínai piac vegyesen. Az a klasszikus régi...még olyan stand is volt, ahol házi sütit,zserbót árultak.

Ez most az én kis mennyországom.

De a piacoknak sajátja, hogy alkudozni kell, ami nekem eleinte nagyon nehezen ment... valahogy szégyelltem. Ez a környezet viszont hamar megtanított rá, hogy anélkül simán a dupláját is kifizethetem, tehát muszáj belejönni.

Úgyhogy most lássuk a taktikákat. Egy idő után mindenki belejön, csak el kell kezdeni. És mivel a piac farkastörvényeket diktál, muszáj kicsit okoskodni,hogy én -a vevő- is jól járjak.

Lássuk az eddigi tapasztalatokat:

Az igazi kincseket általában nagyon nagy kupleráj mélyéről kell előkotorni. Sokszor előfordul, hogy a dobozokban kitett áru még csak ki sincsen csomagolva az újságpapírból. Ezekhez érdemes leguggolni és bekukucskálni a papír alá. Valószínűleg ezt nagyon kevesen teszik meg.
A különféle tárgyakra specializálódott eladókkal az a "baj", hogy azt más is észreveszi és könnyebben megelőz. Annál nagyobb az esély a nagy fogásra, minél össze-visszább a stand, minél nagyobb a kupleráj.

Ha már megvan a kiválasztott kincs, törekszem arra, hogy az eladó mondjon először árat. Arra válaszul kapásból a felét kell mondani, és onnan indulhat a móka.

A legfontosabb szabály, hogy az eladó nem láthat semmiféle lelkesedést rajtam, mert akkor rögtön vérszemet kap. Ha a világ legszebb cuccát is kaparintottam meg, muszáj flegmán kezelni, ez sokszor igényel némi színészi vénát.
A második fontos dolog, hogy piacozni apró pénzzel szabad menni csak. Később kitérek rá, miért.

Nagyon sokszor fordult már elő velem, hogy a kezembe vettem valamit, forgattam, nézegettem és végül visszatettem. Az árus odavetette, mi az ára és én meg leraktam, indultam volna tovább. Az ember pedig addig jött utánam, amíg meg nem egyeztünk. Nos, ilyen fölényes helyzetben én nagyon sokszor a pofátlanság határát súrolóan alacsony árat ajánlok és nem egyszer elfogadták már. Az eredeti felénél is kevesebbet. Ezt viszont tényleg csak akkor érdemes megjátszani, ha az a valami annyira nagyon nem fontos.

Ilyenkor jó indok a "Csak 500 van nálam,ha ennyiért odaadja,elviszem.", mert általában ebbe belemennek.
És itt jön képbe az előbbi, aprópénzes mondat. Ha ilyet mondunk és utána előveszünk egy ötezrest, vagy csak egy ezrest, az nagyon égő ám...viszont ha sok az apró, akkor ezt sokszor el lehet sütni.

Aztán ott van az a megoldás is, amikor több dolgot vesz az ember egy eladótól és a mennyiségi kedvezménnyel akar élni. Szokták szeretni.

A piac kezdetekor nagyobb az esély az igazi kincsre, de a végén több a lehetőség az alkura. Dél körül már a piac vége, és mindenki szabadulni szeretne, minél több holmitól, bármi áron. Ha annyira nem fontos, amit kinéztem, később megyek vissza érte. Persze van rá esély, hogy már nincsen meg.

Az 6 személyes álom-teás szettem kannával és mindenféle kiegészítő csetresszel úgy vettem például legutóbb, hogy kiemeltem egy csészét és úgy kérdeztem meg, mennyi a készlet. Szerintem nem tudta,hogy mit ad el, és mennyi része van, de miután már megegyeztünk..nos, kénytelen volt annyiért adni. 2000 Ft-ért.

Anyu nagyon szeretett volna egy szép, porcelán fejű babát, találtunk is egy helyet, ahol volt kettő. Az egyiknek hiányzott az egyik cipője és nem volt olyan szép a pofija, viszont a ruhája annál inkább. A másiknak szép arca volt, megvolt mindkét cipője, viszont a ruhája nem tetszett. Az eladó viszont belement, hogy kicseréljük a ruhájukat. Érdemes ilyeneket is megjátszani a tökéletes szerzemény érdekében.

Az életnek vannak apró örömei, rájöttem, hogy az alku az egyik ilyen. Egyik félnek sem kerül semmibe, de mégis élvezetes. Már jobban értem az egzotikus piacokon tomboló alku-lázat.
És önbizalom-növelőnek sem rossz, ha egy-egy blöff bejön.

2012. február 24., péntek

133.fejezet - "Realiti"

Sokszor ér az a kritika, hogy én mindent olyan szépen elő tudok adni, de amikor baj van, vagy nem vagyok jó passzban, arról nem esik szó. Sok olyan poszt van, akár itt is, amivel ezt kapásból megcáfolhatnám, ha nagyon akarnám, de nem akarom. Van, hogy nekem is nehéz, és nem is kevésszer, van, hogy nekem sincsen miből és ráadásul elég sokszor.

Csak lehet, hogy én máshogyan fogom fel a problémákat. Nem tragédiaként éltem meg soha, ha valami akadályba ütköztem, azon kezdtem gondolkodni, hogyan mászhatnék át rajta vagy hogyan kerülhetném meg. Amikor rossz ér, megpróbálom végiggondolni, hogy mit kell megtanulnom belőle és ha rájövök, reménykedem, többet ugyanaz nem fog megtörténni. Ha mégis, hát rosszul tippeltem és más volt a lecke.

Manapság a legfontosabb problémám az, hogy úgy érzem, Panka érkezése óta túlságosan anya-üzemmódban nyomom és nagyon hiányzik a nőiességem, amit úgy érzem, most kicsit háttérbe szorítottam. Hogy akarva vagy akaratlan, az most lényegtelen is.
Úgy látom, hogy a környezetemben mindenki elsősorban, mint anyára tekint, amikor rám néz, és hiányzik az a fajta elismerő tekintet, ami a nagybetűs Nők kiváltsága.
Persze, mondhatnánk erre, hogy egy anya egyben nő is, meg a nőben benne van az anyaság, de ez ennél kicsit bonyolultabb.

Ma reggel benéztem a szekrényembe és eldöntöttem, hogy a nővé (vissza)változást nem lehet tovább halogatni.
Nézzük a jelen állapotot:
-a hajam be kellene festeni, mert nagyon le van nőve és egy hajvágásra is szükségem lenne.
-a ruháim nagy része agyon használt, szürkék a sok mosástól, foltosak, néhány szakadt is. A fehérneműkről nem is beszélek, mert csupa bridzsitdzsonsz-fazon, sehol egy csipke, vagy egy kis selyem. A zoknik talpa elnyűtt, a nadrágok térdesek...egyetlen egy nadrág jön rám, a kismama farmerem, hét hónapja csak azt hordom, képzelhetitek, hogy néz ki...
-az elfogadható holmik azért elfogadhatóak még, mert két mérettel kisebbek a jelenlegi konfekciómnál, és egyelőre borzasztó frusztráló a látványuk
-nincsen önuralmam, ha itthon édesség van, az nem sokáig van
-az arcom rettenetes állapotban van, a szemöldököm nincsen kiszedve és amúgy is, elég meggyötört a bőröm.
- stbstbstb.

Szóval bár eddig is forgattam a fejemben, hogy rehabilitálom magam, a mai nap reggelére lett csak elég lelkierőm ahhoz, hogy bele is fogjak.:
-kidobáltam a rongyokat
-mélyen elrejtettem a szekrényben azokat a dolgokat, amik majd egyszer remélem, még jók lesznek, de most csak egy dologra jók, szívfájdalmat okozni..
-jövő keddre bejelentett István fodrászhoz
-mától egyáltalán nem veszek nasit itthonra, így tuti nem fogok enni, merthogy nem is lesz mit
-minden evés előtt teleiszom magam, hogy kevesebb kaja férjen belém és amúgy is három litert kell innom

A program többi részét még kitalálom, hogy oldjam meg úgy, hogy ne legyen túl drasztikus...egyelőre ez is jó lesz.
Majd talán néha bejelentkezem ezügyben is...

Érdekes tanulság volt, hogy rájöttem, a változást nem kell siettetni, mert eljön az a nap, amikor az ember tényleg akarja. Amíg ez nem jön el, addig csak kínszenvedés..

2012. február 17., péntek

Muszáj megmutatnom...

video

Kicsit elnyújtott a kép, elnézést... a lányom nem aludt éjjel, ezért nappal kell neki, de ilyet még SOHA nem láttam tőle..:DD
0:30-nál kezdődik a lényeg♥

2012. február 13., hétfő

132.fejezet - Maradj pozitív

Nehéz feladat manapság, ugye? Talán az egyik legnehezebb.
Mégis erre kérlek, Kedves Olvasó, ha engem olvasol, maradj mindig pozitív, akármekkora is a kihívás.

Mondjak rá bevált receptet? Megpróbálhatom...de nem biztos, hogy mindenkinél ez válik be.
A napokban kaptam egy felkérést egy interjúra, ami egy olyan oldalon fog megjelenni, ahol fityiszt mutatnak mindennek, ami negatív, ami kritikus, ami rossz, ami szomorú és -"csakazértis"- teljesen érthetetlen módon (ugye,érzitek az iróniát a szavaim mögött?) a jó dolgokra koncentrálnak.
Miközben írtam, sok minden eszembe jutott.

Újdonsült anyukáknak megtiltanám a divat magazinok lapozgatását, mert csak oda lyukadnának ki, ahová én, hogy bár tudjuk, nem mi vagyunk a célközönség, de többé nem leszünk ilyen vékonyak, többé nem az fog számítani, milyen partyruhát kapjunk fel a tűsarkúnkhoz és milyen estélyikben voltak a sztárok a díjkiosztókon, mert biztos, hogy egy pár évig nem megyünk ilyen helyre.

Mindenkinek kötelezővé tenném, hogy keressen valami hobbit. Teljesen mindegy mi az, ha a hólapátolás akkor azt, ha az olvasás azt, de még jobb, ha ez valami kreatív, teremtő erejű tevékenység. Biztosan beválik, és az unalmat is elfelejtheti az ember.

Továbbá előírás, hogy minden héten legalább egy ismerősünkkel találkoznunk kell személyesen is, nem érdekel, mennyi munka vár még. Nem sok üdítőbb dolgot ismerek, mint ezek az összejövetelek, egyszer egyikünk főz, máskor a másik, vagy együtt...ki tudja...
És ez rendben van, de miről beszélgessünk?? Sokszor merül fel a kérdés, tudom, néha bennem is...
Úgy gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amik manapság tabunak számítanak. Az ember nem beszél arról, van-e hitele, kire szavaz, hogy néha nem tökéletesen mennek a dolgok, mindenki csak a jó dolgokat mondja el, és ezért egyre nehezebb az embernek elfogadnia, ha nem minden remek, és rózsaszín habos. Hittem már én is tökéletesnek olyan párokat, akik aztán bevallották, hogy semmivel sem jobbak az átlagnál, ugyanúgy megvannak a mindennapi harcaik, de BESZÉLGETNEK.
Lányok-fiúk, beszélgessetek!

Higgyétek el, attól, hogy beismeritek, amikor valami nem klappol annyira, nem gyengébbek lesztek a másik szemében, épp hogy erősebbek. Emberibbek. Reálisabbak.
Nagy az esély rá, hogy épp akkor találtok megoldást valami nyomasztó nehézségre, ha együtt gondolkodtok.

Úgy gondolom, hogy ha nem értetek egyet valamiben, azt is nyugodtan mondhatjátok. Sőt, kérem, hogy mondjátok, mert ki tudja, lehet, hogy a másik kíváncsi arra, milyenek vagytok valójában.
Például:ha vannak olyan barátaitok, akiknek el meritek mesélni azt is, hogy adott esetben nem lesz pénzetek elmenni egy közös nyaralásra, akkor talán ők sem a helyszínhez ragaszkodnak majd, hanem a társaságotokhoz és ki tudtok együtt találni valami olyan megoldást, ami mindenkinek jó. Különben enélkül megfosztanátok magatokat egy csodás élménytől, ebben biztos vagyok.

Az értékes embereknek értékes barátokra van szükségük és azt hiszem, nem ismerek értékesebb tulajdonságot az őszinteségnél.

Volt egy olyan évfolyamtársam az egyetemen, akinek mindig irigyeltem a ruháit, csodáltam, milyen ízléssel válogatja őket össze és milyen tartással tudja viselni őket. Aztán eltelt pár év és egy alkalommal, amikor elég bátorságot gyűjtöttem hozzá, oda mentem és elmondtam neki.
Mindent elmondtam. Hogy mennyire csodálom, hogy milyen tehetségesnek tartom.

Nem fogjátok elhinni, de azt válaszolta, hogy UGYANÍGY gondolkodik rólam... mindig el szerette volna mondani, mennyire igényesnek és ízlésesnek tartja az én stílusom. Hogy mindig figyelt és próbált ellesni trükköket.

Ugye, értitek, mit szeretnék ezzel?